Bizonyára mindenkivel megesik, hogy néha elhamarkodott, hirtelen döntéseket hoz, és utána folyamatosan nyugtatgatja magát azzal, hogy jól cselekedett. Én így jártam hétfőn Rábapatyon. Sopron felé tartottam vállalati okokból, nyugalmas tempóval, kb 50-el mentem (valljuk be, ez elég ritkán esik meg) körülbelül a sáv közepén. Jött szembe velem egy autósor, mindegyik kikerült valamit az útszélén, majd az utolsó autó kb egy méterre átjött a sávomba, és a két tükör összecsattant. Lehúzódtunk mindketten az út szélére, én visszafordultam, odamentem. Nem szeretek egyből külsőről ítélkezni, de az autóból kiszálló tipikus minden hájjal megkent, napszemüveges, rágózó emberekkel szemben van némi sztereotípiám, amely most helytálló volt. Mondtam neki, hogy átjött a sávomba, és hogy ő a hibás, adjon egy betétlapot. Erre ennyit mondott flegmán, hogy ez nem egészen így volt. Majd szépen elmagyaráztam, hogy a 8 általánosával is felfogja, hogy éppen kikerült valamit, és ezért átjött a sávomba, mire annyit felelt: Miért, ha átmegyek, akkor nem kéne lehúzódnod? Valljuk be, van benne némi igazság. Nem érzem magam teljesen vétlennek, talán még elkaphattam volna a kormányt. Bár ettől függetlenül úgy vélem, hogy a sávom közepén haladva nem én voltam a vétkes, mivel elsőbbsége annak van, akinek megadják. Mondta hívjunk rendőrt, hirtelen rávágtam, hogy hívjunk, majd később rájöttem, hogy teljesen felesleges, hiszen az összes szemtanú megállás nélkül elhajtott (sőt keresztül mentek a kiesett tükörlapomon), így a rendőrnek nehéz lett volna bebizonyítani, hogy nem én voltam a vétkes. Így hát mérgemben lefényképeztem az autóját, bepattantam, és elhajtottam. De sajnos azóta gyötör a tudat, hogy mi lett volna ha rendőrt hívok, így akkor elszalasztottam egy esélyt, hogy ne nekem kelljen kifizetni a 12 ezer forintos tükör árát. Ám az életben nem játszik a "ha", így hát ezzel a bejegyzéssel kívánom lezárni az ügyet.
U.I: Akit esetleg érdekel a fotó, szívesen átküldöm.
