Vasárnap ismét sikerült szereznem valamit.
A pontos kilétével még mindig nem vagyok tisztában, letépték róla a cetlit, az Aida64 szerint P200, de arra csak kívülről hasonlít.

Na mindegy is, kezdjük az elejéről.
Szokásos vasárnap reggel, óra beállítva hétre, gondoltam most fáradt vagyok korábban menni, jó lesz ez. Ahha, persze, olyan békésen átaludtam az óra csörömpölését, mint akit fejbevágtak. Aztán végül 8 körül sikerült kimásznom az ágyból. Segáz, kollégával úgyis fél 9 -re beszéltük meg a találkozót, bőven leérek. Végigjártuk a piacot, beszélgettünk, volt pár dolog, de semmi komoly, szokásos nyári pangás. Az utolsó részen láttam meg jelen írás alanyát, nem túl dicső kiállással.
-Mennyi a noti?
-Csak alkatrész.
-Oké, de mennyi?
-Tizenöt.
Mondom magamban anyád.
-Uhh, köszi, még meglátom..

Azt hittem mára annyi is a piacból. Elmentünk, tettünk-vettünk még, 11 körül indultam el haza. Hmm.. Mondom leugrok mégegyszer, ilyenkor már fogyatkoznak a népek, hátha szerzek valamit bagóért. Látom még mindig kint van ez a gyöngyszem, de most más van ott árusként, mint kiderült, övé igazából a gép. Mondom vesztenivalóm nincs, a kérdés ingyen van..

-Mennyi a Toshiba?
-Hát figyu', egy tizesbe' tartom, nézzed' meg 'oszt mondj rá valamit.
Megbontva nem volt, csak a takarók. Vastagságra elég komoly. Kétoldalt hűtő. Ez a gép nem szarral gurigázik. Egy ötöst talán megérne alkatrésznek a legrosszabb helyzetben is, de ennyit nem. Közben leteszem a gépet, hátralépek, mondom ez még így is sok érte. Erre meg:
-Ne csinád' má', mennyit adsz érte?
-Felét.
-Legyen egy hatos, na.
-Nem merek többet adni. Ha elég viszem, ha nem, akkor további sok sikert.
-Jóvan, adjad'! (Mármint a pénzt.)
Basszus, nem váltattam, csak tizesem van..
-Bocsi, tudsz visszaadni?
-Hát azt nem.
-Ehh, fasza, akkor egy pillanat..
Így történt, hogy elmentem, és vettem egy félliteres Sprite -ot bónuszba'.
Visszamegyek, odadom a pénzt, hazajövök.

Egyből boncasztalra vele, alsó takarók lekerültek. Se vinyó, se ram. Hát ez jól indul. De a többi csavar még nem volt bontva, akár szerencsém is lehet. Tettem bele valami random ramot, próbaképp ráindítok, nincs kép. Mit is vártam? Hát akkor kapjuk szét. Hűtőkből 2 kiló por, mint kötelező kellék természetesen kiömlött. Hát mondom akkor erről ennyit, tuti megsült. Na de nézzük csak, mi is van ebben? T7500, valamit még megér. Hoppá, cserélhető VGA, külön hűtővel. Mi ez vajon? HD2600. Jepp, tuti halott. Speckó szabvány. Szopáááááás..

Kiporoltam, összeraktam, mondom majd később szétbombázom, aztán megy fel darabokban HA -ra. Leteszem az asztalra. Nem hagy nyugodni. Megint felveszem, nézegetem. Mi van, ha mégse? Mi van, ha rossz ramot tettem bele? Ejj, mostmár muszáj lesz még egy próba. 2 gigás Samsung bepattint, töltő, gép indít, Satellite felirat a házon kéken kivilágít, a kijelzőn pedig szép nagy Toshiba felirat. Na erre mennyi esély volt?

Elkapott a hév, hol egy vinyó?? Hirtelenjében Win7 telepítő akad a kezembe, jóleszaz. Felment a rendszer, driverek. Ez egész jól megy.. Aztán egy pár óra eltelik, és még mindig babrálom. Szépen ottfelejtettem magam mellette..

Ugyanis..

Ezen a gépen olyan, de olyan kényelmes hogy azt NEM LEHET LEÍRNI. Minden szándékom volt szétszedni, a burkolata mindenhol sérült, eladhatatlan, de ezt vétek szétszedni. Nem. Ezt megtartom. Most is itt tespedek előtte. Laptopban ilyen jó billentyűzettel még sose találkoztam, a burkolat legmelegebb pontján is hűvösebb mint a kezem, és úgy kézreáll, hogy ha más meséli, nem hiszem el. Azthiszem társat kap az XPS -em. Legalább kiderül, melyik a tartósabb.