Ezt a bölcsességet már pontosan magam sem tudom, hogy hol hallottam, de ez a lényegen nem változtat. Nincs könnyebb út. Legalábbis a pozitív, vagy általunk annak titulált, egyszerűbben mondva a jó dolgokhoz vezetően nincs könnyebb út. Egyszerűbb, okosabb van, de könnyebb nincs. És persze az a bizonyos könnyebb néha felettébb egyszerű is. Mert tulajdonképpen bármibe is kezdünk, a siker receptje marha egyszerű. A tehetség 10% adottság, és 90% gyakorlás.

,,A különbség a sikertelen és a sikeres ember között nem feltétlenül a tehetség, hanem a kitartás."

(Adam J. Jackson)

Hiába vagyunk nagyon jók valamiben, ha nem érdekel minket, nem szánunk rá elég időt, nem gyakorlunk eleget. Hiába jó egy nagyon jó festőművész, ha életében összesen 10 képet fest, és azokat sem publikálja. Hiába jó egy író, ha megír valamit, publikálni akarja, és a kezdeti kudarcoktól elkedvetlenedik, és azt mondja: Á, a francba, biztos nem is vagyok jó író (mert pár ember nem tart annak), hagyom az írást a francba. Így majd 40 évet lehúz egy irodában ücsörögve, majd nyugdíjba megy, és a kis, egyszobás paneljában a havi 40 ezres nyugdíjból próbál majd megélni, aminek a sikertelensége majd abban fog megmutatkozni, hogy éh- vagy fagyhalált hal. Holott világhírű író lehetett volna belőle, ha nem a (nem létező) könnyebbik utat választja, így nem térül el az eredeti életcéljától, a jótól, a sikertől, a világhírtől. Nem volt elegendő az önmagába vetett hite, és a kitartása. Pedig az élet dolgainak nagyrészt ez a két dolog a kulcsa. Bármi is történik, higgy magadban, hidd, hogy meg tudod csinálni, képes vagy rá. Ezért taszítanak már-már fizikailag azok az emberek, akiknek mindenhez negatív a hozzáállásuk. Falra mászom azoktól, akik bármibe belefognak, szinte még meg sem tudták, mi lesz pontosan a feladatuk, de már előre mondogatják magukban, hogy ,,nem, én erre nem vagyok képes, úgysem fogom tudni megcsinálni, ha elrontom mit szólnak majd mások", stb. Kit érdekel hogy mi lesz ha elrontom? Kit érdekel, hogy mit szólnak mások? Az érdekel egyes-egyedül, hogy mi az ÉN véleményem, hogy hol állok. Az számít, az befolyásol, hogy ÉN mit hiszek, mit gondolok a munkámról, hogyan állok hozzá a továbbiakban, hogyan látom, hol tartok. És az én véleményemet ki más tudná befolyásolni jobban mint én magam? Ha másnak több beleszólása van a véleményembe, mint önmagamnak, akkor szerintem ott már igen komoly problémák vannak.

Lehet minderre azt is mondani, hogy az én hülye agyszüleményem, de íme pár ellenpélda:

-Fred Astaire első meghallgatása után, 1933-ban a Metro-Goldwyn-Mayer illetékes igazgatója a következőket jegyezte fel: ,,Játszani nem tud. Táncolni egy kicsit. Kopaszodik." A művész Beverly Hills-i otthonában a kandalló fölé akasztotta a feljegyzést.
-Szókratésznek szemére vetették, hogy erkölcstelen és megrontja az ifjúságot.
-Beethoven ügyetlenül hegedült, gyakorlás helyett szívesebben játszotta saját szerzeményeit. Mestere komponálásra tökéletesen alkalmatlannak tartotta.
-Enrico Carusót, a híres operaénekest szülei mérnöknek szánták. Tanára azt mondta, nincs hangja, és nem tud énekelni.
-Charles Darwin, az evolúciós elmélet atyja, feladta orvosi hivatását. Apja így korholta: ,,Téged semmi sem érdekel, csak a lövöldözés, a kutyák, meg a patkányfogás." Önéletrajzában így ír a természettudós: ,,Valamennyi tanárom és az apám is egészen átlagos fiúnak tartott, akinek az értelmi képességei még a közepes mértéket se nagyon ütik meg."
-Walt Disneyt egy lapszerkesztő ötlettelenség miatt elbocsátotta. Többször is csődbe ment, mielőtt Disneylandet felépítette.
-Thomas Edisonról tanítói úgy nyilatkoztak, hogy ,,szörnyen ostoba, semmit nem képes megtanulni".
-Albert Einstein négyéves koráig nem tudott beszélni, olvasni csak hétéves kora után tanult meg. Tanára értékelése szerint ,,lassú eszű, összeférhetetlen, örökké habókos ábrándjai foglalkoztatják". Kicsapták az iskolából, és nem vették fel a zürichi műszaki főiskolára.
-Louis Pasteur az általános és középiskolában középszerű diák volt, kémiából az osztály 22 tanulója közül a 15. helyezést kapta.
-Isaac Newton nagyon rosszul tanult az általános iskolában.
-Lev Tolsztoj, a "Háború és béke" szerzője kibukott az egyetemről. Jellemzése szerint ,,nem képes és nem is hajlandó tanulni".
-Henry Ford ötször tönkrement, mielőtt üzleti sikert aratott.

(Jack Canfield és Mark Victor Hansen)

Gondoljuk csak át, mennyivel lenne szegényebb az emberiség, hogyha a fönt említett emberek első, második, vagy éppen sokadik kudarcuk, visszautasításuk, netalántán mások véleménye miatt feladták volna!

Vesézzük kicsit a ,,mit gondolnak mások" részt. Biztosan bénának fognak látni, ha elrontom, egy csődtömegnek, le fognak nézni. Hülyeség. Baromi nagy hülyeség. Mindent pozitívan kell felfogni. Persze nem azt mondom, hogy menjünk fejjel a falnak, számoljunk azzal is, hogy lehet hogy elbukunk. A kudarc felfogása viszont nagyon fontos, és ez a dolgok kulcsa.

Kétféleképpen állhatunk hozzá kudarcainkhoz:

1. A tipikus, a ,,könnyebb út" verzió: ,,Ááh, én ezt elb*sztam, nekem ez nem megy, nem megy semmi, abszolút nem értek ehhez, tök ügyetlen vagyok ebben, nem is érdemes többször megpróbálnom, mert tiszta időpocsékolás."

2. A (véleményem szerint) helyes hozzáállás: ,,Elrontottam, de nem baj. Ezzel is előrébb jutottam a cél felé, mert ha elrontom valahol, megpróbálok rájönni, hogy hol, és ha megvan, azzal is előrébb vagyok, hiszen legközelebb nem fogom ugyanazt a hibát elkövetni. Ha pedig belebukok még egyszer, meg még sokszor, azzal is csak előrébb vagyok, hiszen tudom, hogy egy bizonyos próbálkozás után a következő sikeres lesz. Így tulajdonképpen kudarcaim állomások a sikerhez vezető úton. Nem érdekel, hogy mit mondanak mások, hiszen egyszer úgyis sikerülni fog, akkor pedig majd úgyis megváltozik a véleményük."

Persze, az is hülyeség, hogyha vakon megyünk a saját fejünk után, mert ,,én mindent jobban tudok másoknál". Nyilvánvalóan az adott dologhoz jobban értőknek, a témában jelentősen több tapasztalattal rendelkezőknek a véleményére adni kell, de persze sosem olyan nagy mértékben, hogy a saját véleményünket 100%-osan figyelmen kívül hagyjuk. Mindig előtte jó alaposan vizsgáljuk meg a dolgot, a lehető legtöbb szemszögből, szempont alapján, majd mérlegeljünk, és csak mindezek után döntsünk!

,,A tehetség mögött köznapi szavak rejlenek: szorgalom, szeretet, szerencse, de mindenekelőtt a kitartás."

(James Arthur Baldwin)

Tulajdonképpen az egészet "egy levegővel" írtam le, tehát elképzelhető, hogy lesz folytatása, esetleg kommentárban kiegészítés, stb.

A bejegyzés közepén olvasható adatok híres emberekről, nem más, mint részlet a Fontoljuk meg! című írásból, amit Jack Canfield és Mark Victor Hansen szerzett, és ugyanezen szerzők Erőleves a léleknek - 101 erőt adó és lélekemelő történet c. könyvében található meg.
Az idézetek forrása a citatum.hu.
Az eszmefuttatás végigvezetésében ezúton köszönöm a segítséget Marcellnak, és BBnek.