Készült: 2009.08.15 00:06

Ma este - miután barátnőmnél voltam - leültünk a már jó ismert, szemben levő kocsmába beszélgetni a legjobb haverommal és az ő barátnőjével. Szó esett arról, hogy ma lottóztak, és ha megnyerné a haverom, kapnék 50 milliót. Az erről folytatott eszmecsere - és még pár sör - után hazaindultam. Körülbelül fél órára lakom az ominózus vendéglátóipari egységtől, és ez idő alatt - mivel napközben becsődölt az iPod-om - elgondolkoztam, mihez kezdenék az 50 millával. Az elverés egy percig sem jutott eszembe, bár ezt már előtte a kocsmában kitárgyaltuk. (A lottónyertesek 95 %-a 10 évvel később ugyanolyan szegény lesz, mint előtte volt. Ha érdeklődésre igényt tart a dolog, másik bejegyzésben kifejtem, mi erről a véleményem.) Eszembe jutott sok dolog, különböző cégek alapítása, a szenvedélyeim, hobbijaim, életcéljaim megvalósítása egészen konkrétan megfogalmazódott bennem. És tulajdonképpen ez nagyon jó dolog. Az édesanyám mindig is arra tanított, írjuk le az álmainkat, gyűjtsünk képeket autókról, házakról, helyekről, ahova el akarunk jutni, írjuk le álmainkat, és, ha tudjuk, szeretnénk, azt is, hogy mikorra FOGJUK elérni őket. Nem azt, hogy mikorra akarjuk, hanem hogy mikor fogjuk. Mert ha nagyon akarjuk, és tényleg azokra törekszünk, el fogjuk érni őket. Ha nem, akkor:

a) nem azokat a dolgokat akartuk, és átejtettük önmagunkat, ami remélem mondanom sem kell, hogy milyen rossz dolog

b) nem akartuk eléggé. Nem küzdöttünk értük, szertefoszlottak az álmaink képei, elfogyott a motiváló erő, mert egy idő után, ha nem látjuk magunk előtt a célt, csak annyit, hogy: ,,Ja, valamikor gondoltam rá, hogy majd szeretnék venni egy Audit", akkor az lóf*azt nem ér.

Ezért kell leírni az álmainkat. Minél konkrétabban, annál jobb. És időről-időre elő kell venni a terveket, átnézni, hogy mikorra mit akarunk elérni, és már előre elgondolni, milyen jó is lesz az. Így meglesz a kellő motiváció.