Tesztkonfiguráció és hallgatózás

A teszt során forrásként egy Cowon J3-as lejátszót használtam FLAC és 320 kbps-os (CBR) MP3 hangfelvételekkel. A fülhallgatón egyedüli módosításként a már korábban említett Sony Hybrid illesztékeket használtam, minden más érintetlen maradt.

A teszt során felhasznált zenéket az általam kedvelt lehető legszélesebb palettáról próbáltam összeszedni (metalcore, death metal, hardcore punk, k-pop, dubstep, drum and bass, r’n’b, hip-hop, electronica, jazz, akusztikus, szimfonikus klasszikusok). A tesztet megelőzően kb. 32 órát ment a fülhallgató.

A legfőbb összehasonlítási alap ezúttal a VSD3S lesz, amely az előző fülhallgatóm volt, és mint már említettem, egy meglehetősen hasonlatos konstrukció, úgyhogy nem is húznám tovább az időt, nézzük, mit tud a VSD5!

Mély tartomány

Mennyiségre egyértelműen kevesebbet kapunk, mint a VSD3S esetében, azonban részletesebb és árnyaltabb formában, ami egy abszolút előrelépés. A kisebb mennyiség ellenére a teljes hangképnél egyáltalán nem zavaró még egy mély-orientált elektronikus szám esetében sem (hardcore basshead rajongóknak viszont nem ajánlanám ezt a modellt). A mélyek nagyon szórakoztatóak metál számok esetében is, de itt érdemes megjegyezni, hogy hatalmas szerepe van ebben a nagyon jól kiegyensúlyozott hangképnek és színpadnak, de erről majd később.

Közép tartomány

A közép tartomány hangképen belül betöltött "súlya" nem sokat változott a VSD3S-hez képest, teljesen korrekt megszólalást kapunk. Változás sokkal inkább a részletező képességében figyelhető meg, a hangszerekben olyan apró finomságok figyelhetőek meg, amit a VSD3S nem tud. A fülhallgatónak szerintem ez a legerősebb pontja ismételten, a gitárokkal nagyon jól bánik, a k-pop számok vokál és zenei alap részében pedig egyszerűen kiváló.

Magas tartomány

A VSD3S esetében ez egy elég megosztó kérdés volt, sokaknak túlságosan harsány és csilingelő volt a hangja, én a magam részéről elvoltam vele, kevés zenémnél jelentett "problémát" ez a jelenség. Ezúttal azonban jó hírrel szolgálhatok, itt a legnagyobb az előrelépés. Egyszerűen lényegesen jobb benne, mint a VSD3S, sokkal szolidabb és mennyiségében is kicsit visszafogott magas tartományt kapunk, amely jóval elegánsabban és kellemesebben jelenik meg a hangkép egészében, mint az előd esetében.

Színpad, tér

A magas tartomány kellemes meglepetése mellett a füles másik igazán szimpatikus oldala. Egyszerűen "fizikailag" nagyobb színpadot kapunk, mint a VSD3S esetében, ügyesebben kivitelezett elkülönítéssel az egyes hangszerek között és mindezt egy jól megkonstruált, egyensúlyban lévő hangképpel párosították. Ez jó néhány szám esetében érezhető különbséget ad, amely sokkal élvezhetőbbé teszi a zenehallgatást.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!