Szabad-e a Hamaszt móresre tanítani?

Írta: Tom Segev
Forrás: Haaretz
2008. dec. 30.

A Channel 1 tévécsatornán érdekes zanzát láthattunk szombat reggel: tudósítóik Sderotból és Ashkelonból jelentkeztek, de a tudósítás képei a Gázai övezetet mutatták. Ennek következtében az adás, ha akaratlanul is, a helyes üzenetet továbbította: a gyerek Sderotban és Gázában is gyerek, és rossz az, aki bármelyikükre kezet emel.

Azonban nem arra van mindenekelőtt szükség, hogy a Gázát ért támadást morálisan elítéljük, hanem, hogy felidézzük, amire a történelem tanít minket. A támadásra adott indokok és a célpontok megválasztása egyaránt azokban az alapvető elképzelésekben gyökereznek, amelyekről már többször is kiderült, hogy hibásak. Ennek ellenére Izrael az egymást követő háborúk idején újra és újra előhúzza őket a kalapból.

Izrael „pedagógiai célzattal” támad a palesztinokra, móresre akarja őket tanítani. Ez egy olyan alapgondolat, ami fogantatása óta kíséri a cionista vállalkozást: Mi képviseljük a fejlődést és a felvilágosultságot, a kifinomult értelmet és erkölcsöt, míg az arabok tudatlan gyerekek primitív és erőszakos gyülevészhada, akiket bölcsességre kell okítani – lehetőleg persze a botra kötött répa módszerével, ahogy a hajcsár teszi a szamárral.
Gáza bombázásának másik indoka: „a Hamasz vezetőinek likvidálása” párhuzamban áll egy másik alapvető hipotézissel, ami ugyancsak a kezdetektől fogva kísérője volt a cionista mozgalomnak: a palesztinokra rá lehet kényszeríteni egy „mérsékelt” vezetést, amely feladja a nemzeti igényeket.
Ehhez kapcsolódik az az izraeli feltételezés, hogy a palesztin civileknek okozott szenvedés fellázítja őket nemzeti vezetőik ellen. De erről a feltételezésről is kiderült már többször, hogy hibás.

Izrael háborúinak azonban van még egy premisszája, ami az indulás óta velünk van, miszerint mi csak magunkat védjük. „Fél millió izraelit tartanak tűz alatt” ordította a vasárnapi Yedioth Ahronoth egészoldalas címfeje, mintha a Gázai övezet nem is lett volna hosszú ostromnak kitéve, amelyben az élni érdemes élethez egy egész generáció esélye semmisült meg.

Kétségkívül lehetetlen a mindennapi rakétatűzben élni, még akkor is, ha ma gyakorlatilag sehol a világon nincs terrormentes terület. De a Hamasz nem egy terrorista szervezet, amely túszul ejtette Gáza lakosságát, hanem egy vallásos, nemzeti mozgalom, amelynek a törekvéseit Gaza lakosságának nagy része támogatja. Meg lehet persze támadni, ami a Knesszet választásának közeledtét figyelembe véve, akár egyfajta tűzszünetet is eredményezhet. Van azonban még egy történelmi igazság, amire érdemes ebben a kontextusban odafigyelni: amióta a cionista jelenlét Izrael földjén előtűnt, nem volt olyan katonai fellépés, amely elősegítette volna a párbeszédet a palesztinokkal

A legveszélyesebb az a klisé, hogy nincs kivel tárgyalni. Ez sosem volt így. Még a Hamasszal is szót lehet érteni, hiszen Izraelnek van mit a mozgalomnak felajánlania. Gáza ostromának befejezése, a Ciszjordániába való szabad átlépés engedélyezése életet lehelhetne az Övezetbe.

Ezzel egyetemben le kellene porolni azokat a hatnapos háború után készült régi terveket családok ezreinek a Gázai övezetből Ciszjordániába való áttelepítésétről, amelyek sosem valósultak meg, mivel Ciszjordániát zsidó telepek létesítésére jelölték ki, ami mindközül a legkártékonyabb elképzelésnek bizonyult.

A cikk angol eredetie itt olvasható: [link]

Fordította: finest