Magyarok!
Magyarok!
Átérünk Görögországba.
Leültünk Kumanovo mellett a benzinkútnál enni az éttermükbe, ahol még a telefonomat is elég sokat tudtam tölteni. A telefon egyébként fontos jószág kint külföldön, mert nem igazán ismerjük ugye a terepet, és ha rossz fele vinnének, akkor tudunk szólni, hogy baj van. Meg hát az se hátrány, ha tudjuk. hol vagyunk. A Google térképet le lehet menteni és akkor offline is működik, de ez nem igazán járható út ilyen hosszú távnál, mert darabszámra megy a letöltés, és ekkora távolságnál sok részlet kell.
Görögországig tudtam térképeket lementeni, ami kevés, ezért nekiálltam egy offline ingyenes navigációt beszerezni a szükséges térképekkel, ami sikerült is. Ezzel az volt a probléma, hogy itthon kipróbáltam és jól működött, de külföldön, mikor akartunk vele babrálni, megmakacsolta magát és nem nagyon tudtuk működésre bírni. Végig a Google térképét használtuk, ami offline is működik, bár úgy nem túl részletes, de használható. Útvonalat tervezni mobilnet nélkül nem tud, de nem is volt rá szükség. Hú, kicsit eltértem a témától. :)
Lényeg tehát, hogy az étteremben ültünk és beszélgettünk evés közben, mire mögöttünk megszólal egy hang:
"Ti is magyarok vagytok?"
Hát őőőőő... igen! :)
Két magyar kamionos volt, akik felajánlották, hogy elvisznek a határhoz, ha szeretnénk, mi meg miért ne szerettük volna? :) Örültem is neki, mert legalább én is tudtam beszélgetni. Elég keveset tudok angolul és azt se jól, de meg szokták érteni, amit akarok. Még sose vesztem el vagy maradtam éhen külföldön. :) Mondtuk nekik, hogy meghívjuk őket kávéra, de nem akarták elfogadni. Viszont miután mindenki összeszedte magát, beültünk a kamionokba és elindultunk. Én egy Attila nevű emberkével utaztam, Anna pedig Józsival ment együtt. Mi mentünk elöl és végigbeszélgettük az utat. Sokmindent megtudtam a kamionozásról és kaptam pár tippet is az utunk hátralevő részére.
Az viszont kicsit aggasztott néha, hogy ezek a fickók nem voltak igazán szívbajosak. Konkrétan hajtották a kamiont, mint az őrültek, amivel nincs sok bajom, nem vagyok túl félős, de néha kerekedett a szemem eléggé, de nem vagyok nyúl és nem szóltam. :D A határhoz érve a macedón oldalon simán átjutottunk, viszont mondta a sofőröm, lehet, hogy a két határ között éjszakázunk. Megnézik, kik a vámosok a görögöknél és ha olcsón megússzák, akkor átmegyünk, ha nem, akkor megvárjuk a reggelt a senki földjén. Végül is elintézték a vámot probléma nélkül, bár ez nekik 40, illetve a másik kamionnak 50 euróba fájt, de mondták, hogy lehúzhatnak róluk akár 150 eurót is, ha olyanok a vámosok.
Közben még meglátogattuk a duty free-t is ahol szereztem Oreo kekszet meg valami makedón rozét is estére. :) Ezután vissza a kocsira és át a határon. Anna (na nem azért, mert nő) átment simán a határon, mert mikor kérdezték a sofőrjét, hogy ki a csaj melletted, akkor ő simán rávágta, hogy szerető, csak ne unatkozzon pihenőidőben. :) Na, nálunk ez úgy nézett ki, hogy kérdezte a határőr Attilát, hogy ki az ott melletted? Tourist. Óóóóó-hóóóóó. Coffee. Na, így mentem át 1 euróért a határon, de Attila nem engedte, hogy kifizessem.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
