A kórház
6 napig voltam benn, azaz január 29-től február 3-ig. Az első napon szemrevételezett a kezelőorvosom, aki jó fej volt, bemutatkozott, teljesen barátságosan beszélt velem. Néhány alapvető vizsgálat után jött vérvétel. Aztán később kaptam 2-féle bogyót. Azért írtam így, mert akkor nem tudtam, hogy mik azok. Bár kérdeztem, a nővér csak annyit válaszolt, hogy az egyik nyugtató, a másik „szív komfort” (?!). Na mindegy, bevettem őket. Később az orvos elégedetten nyugtázta, hogy most már nem szalad a szívem. Ennek én is örültem, csak ugye, még mindig nem tudtam hogy mi a bajom. Ők persze sejtették, hogy semmi komoly, én meg azt sejtettem, hogy valami komoly. :D Kb. minden nap volt vérnyomásmérés, EKG. A panaszaim elmúltak. Hasi ultrahang, mellkas röntgen. Közben megtudtam, hogy az a bizonyos „szív gyógyszer” béta-blokkoló volt. Minden nap kaptam 2 nyugtatót és 1 béta-blokkolót. Azaz reggel 1 nyugtató és a béta-blokkoló, aztán délután is 1 nyugtató. A hatását megéreztem, főleg a délutáni ebéd után éreztem, hogy nagyon tompa és aluszékony vagyok. Hiába sétáltam a folyosón, jobbnak találtam befeküdni az ágyamba, aminek egy rövidke szundítás lett a vége.
A 4. napon jött hozzám egy kedves néni. Elmagyarázta nekem, hogy kezdődő pánikbetegségem van. Elmondtam neki az eddigi eseteket, tüneteket, amiket a közelmúltban tapasztaltam. Azt mondta, hogy mivel 1 hónapon belül nem volt 4 különböző eset, ezért még nem beszélhetünk kialakult pánikbetegségről, úgyhogy nagyon jó, hogy ilyen korán megfogtuk, mert így viszonylag könnyen lehet kezelni. A nyugtatót felemelte 2-ről napi 3-ra: reggel negyed mg, délután negyed mg, este lefekvés előtt fél mg. Frontin, szóval hatóanyagát (alprazolam / triazolo-benzodiazepin / benzó, ki hogy ismeri) tekintve ugyanaz, mint a Xanax. Csak, hogy tisztában legyünk a konkrétumokkal. :) Azt mondta, hogy ezeket kell szednem 2 hétig, aztán fokozatosan csökkenteni kell. Javasolta a pszichoterápiát, mert úgy könnyebb elhagyni a gyógyszereket. Javasolta a Magne B6-ot is, mert hogy jó a stressz ellen.
A 6. napon még volt egy kardiológiai vizsgálat, ahol szív ultrahanggal vizsgált meg kardiológus, és ő is alátámasztotta a 2009-es kardiológiai vizsgálat eredményét: semmi baja a szívemnek, a gyengébb billentyűmet látja és teljesen elhanyagolható, és ajánlja erősen a rendszeres mozgást, a béta-blokkolót meg idővel csökkenthetem. És persze ő is azt mondta, hogy szedjem a Magne B6-ot. A pontosság miatt: a béta-blokkoló Bisoprolol volt, 5 mg-os Bisoprolol-ratiopharm, később Bisoblock formájában.
Volt még egy vérvétel is miattam ezen a napon, ugyanis csak kíváncsiságból megkérdeztem még előző nap a kezelőorvost, hogy a vérképben látszik-e magnézium? Azt mondta, hogy nem. Elmondtam neki, hogy nyaranta szoktam szedni Magne B6-ot, mert kell az izomgörcsök elkerülése érdekében, és ugye a szívdobogásérzet miatt is gondoltam arra, hogy esetleg magnéziumhiányom van. Azt mondta, hogy akkor megnézzük a magnéziumomat, de szólhattam volna előbb is erről. Én akkor azért nem szóltam erről, mert egyrészt nem volt eszemben, másrészt gondoltam hogy ilyenkor ezt is nézik. De nem nézik. Mégpedig azért nem, mert növeli a vizsgálat költségét, és így nincs benne az alap vérképben. De kiderült, hogy nincs magnéziumhiányom.
Így 6 nap elteltével hazamentem, és becsületesen szedtem a gyógyszereket. Azon a héten, amikor kórházban voltam, a cégnél kellett volna már lennem, ahol januárban interjún voltam, csak így csúszott kicsit a dolog. A kórház utáni hetet is otthon töltöttem az orvos tanácsára, hogy a szervezetem hozzászokjon a gyógyszerekhez. Tény, hogy eléggé éreztem a hatásukat, rendszerint ebéd után lettem elég aluszékony és tompa, de más panaszom nem volt. Meglepően tapasztaltam az 50-55 körüli nyugalmi pulzusomat, amit a béta-blokkoló csinált, de idővel megszoktam.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
