Külső

A szerkezet a qwertz billentyűzetnek köszönhetően nagy és nehéz.
Na nem annyira, mint a régi jó HTC Universal, de azért a mai mobilok között aránylag vastagnak számít.
Én szeretem érezni ha fogok valamit, de másoknak ez hátrány.

Az anyaghasználat a közepes és a jó között van valahol.
A telefon nagy része érdes műanyag, szerencsére nem a vécéülőke-fajtából, de azért mégiscsak műanyag, a stylussal egyetemben.
A hátlap elég vékony, ha az ember gyakran cserélget akkut (kénytelen lesz, ha használni akarja a gépet, de erről majd később), borítékolható hogy előbb-utóbb nyekeregni, mozogni fog.
A felső rész körül futó csillogó keret fémből van.
Ez, és a csúsztatás milyensége megadja a szükséges minőségérzetet. Örömmel tapasztaltam, hogy a Nokia megtanult rendes csúszkát tervezni, ugyanis itt lötyögés, holtjáték, gagyi hang nincs, és ez sokat dob a használaton.

Az előlapot csak az oldalról belógó fektetett Nokia felirat töri meg, az elhelyezése az első bekapcsolást követően máris világossá válik, ugyanis a tabletektől hozott örökség, hogy a készüléket fektetve fogjuk használni, sem az alapképernyő, sem a menü nem támogatta az elforgatást a megjelenés pillanatában, csak telefonálni lehetett portrait-módban.
Ma ez már másképp van, a négy darab asztalunk, és a menürendszer, valamint jó néhány program is képes elfordulni, ha telepítjük az ehhez szükséges módosítást.

A kijelző egy 3.5"-ös TFT panel, az érintéstechnológiáját tekintve rezisztív, de szerencsére elég érzékeny, hogy ujjal is simán boldoguljunk.
A felbontás 800x480, amire azt hiszem, még manapság sem lehet panasz, nagyon szép képet ad.
Mivel rezisztív, így multitouch nincs, nem is lesz, ez főleg a WebOS játékok futtatásánál okoz nyűgöt, de ott is csak annyit, hogy fel kell tenni az adott játékhoz való, billentyűzetre optimalizáló patchet.

A hátoldalon egy Nokia Nseries feliratot, és az elhúzható retesszel védett 5 Megapixeles objektívet találjuk, két darab LED-villanó társaságában.
A kamera körüli keretből kihajtható egy asztali támaszték, melyet becsukásakor apró mágnes rögzít.
Arra alkalmas, hogy egy asztalon használva kényelmesebben tekintsen a készülékre az ember, viszont nem ártott volna még egy fokozat, például filmezéshez.

Jobb oldalt (ha fektetve használjuk a telefont) az egyik hangszóró, a lezáró csúszka, és a 3.5mm-es jack-csatlakozó, a mikrofon pöttynyi nyílása, valamint a stylus található.

Bal oldalt a hangszóró párja, és az USB-csatlakozó, melyen keresztül tölthető is a készülék, ugyanis hagyományos töltőcsatlakozó nincs.

Fent középen a bekapcsoló és profilváltó gomb, tőle balra a hangerőszabályzó, jobbra pedig a kamera elsütő billentyűje élvezi egymás társaságát. Megvilágításuk nincs, pedig ez sok N-szériás mobilon megvan.

Alul semmit nem találunk.

Szétcsúsztatás után tárul elénk a készülék egyik erőssége, a remekbe szabott, három soros billentyűzet, melyen negyed óra megszokás után bárki úgy gépel, mintha csak a laptopján tenné.
A megvilágítás tökéletes, egyenletes, a nyomáspont remekbe szabott, ezt így kell csinálni, több szót nem is érdemel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!