Klipsch RB-51

Elérkeztünk a harmadik hangfalpárhoz, a Klipsch RB-51-hez. Előre figyelmeztettem Csakyt, hogy egész más lesz a hangzás, és más oldalról kell majd nézni ezt a hangfalat mint az előző kettőt. Hangfalcsere után kicsit furcsa volt a hangzás, nagyon búgósan szólt a Klipsch, a közepek tompák és élettelenek voltak, egy szám után már mindketten éreztük, hogy valami itt nincs rendben. Nem is volt, mert a Denon lágy karaktere a Klipsch esetében inkább hátrány volt mint előny. Visszakötve a Jungsont már egy nagyon nagy lépést tettünk a jobb hang irányába, megjöttek a középhangok, viszont a mély még mindig nem volt elég feszes. Én azt hittem, hogy ez a normális hangja a Klipschnek, de kiderült, hogy lehet még javítani rajta. Beillesztettük a rendszerbe a Neotech RCA kábelt, és a búgós hang erőteljesen csökkent. Megfogottabb mélyek, életteli közepek, jó tér, és mégis Klispch hangzás. Mert tény, a hangkarakter nagyon-nagyon más. Az a szerencséje a Klipschnek, hogy én írom a tesztet és elfogult vagyok az irányába :), mert egy "audiofil" hallgató egy teszt cdvel a kezében esélyesen hogy nem fog rátalálni hogy miben rejlik az RB-51 erőssége. Aki azt várná tőle hogy a szobánkba varázsolja a jazz zenekart az csalódni fog, viszont akit megfog ez a hangzásvilág ahova az RB-51 magával kísér minket, annak gyanítom hogy többet nem is lesz más típusú hangfala csak Klipsch. Mind a ketten olvastunk a Klipschről fórumokat, és rengetegszer előkerül, hogy harsány, tolakodó hangja van, túl sok magassal. Ez az RB-51-re abszolút nem jellemző. Nem hallottunk még másik Klipsch hangfalat sajnos, de nehezen tudom elképzelni, hogy annyira másképpen szóljon. Az RB-51-nek mély tónusú hangja van, szerintem van mély-kiemelés is benne, bár ezt füllel és szinusz generátorral nem tudtam megállapítani, szerintem nagyon ügyesen hangolták a dobozt, mert nem nagyon tűnik fel hogy valamelyik frekvencián kiemelne. Egyszerűen más a hangja. És nem harsányabb, hanem inkább lágyabb, de emellett nem vesznek el a részletek sem. A 3 közül ez volt a leghangosabban hallgatható hangfal, az énekhangok magas hangerőn sem váltak bántóvá, ráadásul nagyon dinamikus a megszólalása. Mivel ez egy hajszállal kisebb és nem is olyan merev kialakítású doboz mint a Monitor Audio, ráadásul csak 13 centis mély-közép dolgozik benne, ezért nem meglepetés, hogy nem tud olyan mélyre menni mint az RS1, viszont ameddig lemegy addig nagyon tisztességesen, és ez elég a legtöbb zenéhez. Méretéhez képest igen komoly mélyei vannak, bizonyos zenékben a basszusgitár és a lábdob éppúgy érezhető (szó szerint) volt mint az RS1 esetében. Énekhangok tekintetében hallható a színezettség a Klipschen, amiben viszont kárpótol az az amit rockzenén alakít. Itt a gitároknál megvan az a vastag,testes hangzás amit mondjuk egy rock koncerten vagy klubban hallhatunk. Legjobban úgy tudnám jellemezni a Klipsch hangját, hogy koncertélményt ad, annak minden előnyével és hátrányával. A hangzása véleményünk szerint egy más irányt követ mint a Monitor Audio és a Sound Art. Míg utóbbi kettő valóban az élő (akusztikus,énekes) zenét szeretné valósághűen reprodukálni, addig a Klipsch inkább hatásvadász, és színezi a zenét. Emiatt viszont nagyon jól áll neki bármilyen elektronikus zene, és a 3 közül ezen volt a legjobb rockzenét hallgatni. Én úgy gondolom, hogy a Klipsch tudatosan hangolta ilyenre ezt a dobozt, egyszerűen más igényeket akar kielégíteni. Ha szépen kellene fogalmaznom, akkor azt mondanám, hogy "dögös, amerikai" hangja van.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!