Vonatbérlet és a tömegközlekedés
Mielőtt belekezdenék, és elvesznék az élménybeszámolóban, egy külön oldalt mindenképp szentelnék a vonatnak, illetve a tömegközlekedési rendszernek, legalábbis amennyire tudok. A vonatbérlet (avagy JR Pass) a legegyszerűbb módja, ha egynél többször akarjuk igénybe venni a japán vasutat. A Jr Fare Calculator oldalán található kalkulátor segítségével ki lehet számolni az adott út árát, illetve, hogy egy ponttól kezdve nem éri-e meg jobban a JR Pass. A legtöbb oldal felhívja az odautazó figyelmét, hogy amennyiben többször akarja az ember igénybe venni a japán vasutat, érdemes megvenni ezt. Ezzel egyébként az érvényességi időn belül minden vasutat igénybe lehet venni, még a híres Shinkansen-t, avagy a Bullet Train-t is. A jegyáremelés előtt egyébként volt két közvetlen járat, a Mizuho és a Nozomi, amiket nem lehetett bérlettel használni, de október után már ezeket is ugyanúgy lehet használni. Ezekkel egyébként Tokió és Kiotó között körülbelül 10-15 percet lehet spórolni. A világ minden táján számos disztribútor árulja ezt, kicsit megtévesztő is lehet, hogy a sok választék közül éppen melyik oldal legitim, és melyik nem, ezért érdemes utánanézni, honnan vesszük ezt. Én a fentebb linkelt oldalról vettem az enyémet, amit a fizetés után pár nappal, postai úton egy voucher formájában meg is kaptam.
A japán vasúttársaság logója
Ez az, amit oda kell adni a kijelölt vonatállomáson az illetékesnek, aki beváltja magára a bérletjegyre. Fontos, hogy jelezzük, ha a bérletet nem azonnal akarjuk elkezdeni használni. Vásárláskor számításba vettem, hogy a lehető legrosszabb időszakban akarok vonatra szállni, ezért én rámentem az első osztályra, azaz a zöld kocsiba szóló bérletet vettem. Ez többe kerül természetesen, de teljességgel megéri az árát a kényelmesebb ülésekkel és a hatalmas szabad térrel (és még a csúcsidőben is relatíve kevés emberrel). Áprilisban egyébként bejelentésre került, hogy 2023. októberétől felemelik a JR Pass árát, és nem is kevéssel. (Átlagosan 70%-kal.) Így például egy egyhetes JR Pass 29.650 yenről (nagyjából 70.000 forint) 50.000 yenre (körülbelül 123.000 forint) emelkedik. Felesleges elkezdeni elemezni azt, hogy ez az ár mennyire sok vagy nem sok (ki-ki döntse el magának). Ez a tétel volt a szállodán és a repjegyen kívül a legdrágább, de én egy percig nem gondolkoztam, hogy mást válasszak. Spórolni egyébként lehet, ha valamelyik regionális JR Pass-t válasszuk. A fentebb említett összeg a teljes országra vonatkozó bérletre vonatkozik, ha egy adott prefektúrán belül kívánunk maradni, lehet érdemes ezt választani. De például Tokióból Kiotóba vagy Oszakába ilyen bérlettel nem lehet eljutni, hiszen más prefektúrákban találhatóak ezek a városok. Angolul tudóknak egyébként ajánlom a Harpist in Japan YouTube-oldalát. A hölgyemény kiválóan és érthetően beszél angolul, és nem mellesleg lényegre törően.
A felső a voucher, amit kipostáznak, az alsó pedig a vonatjegy maga.
A három főbb városban én vagy gyalog, vagy metróval utaztam. Tokiónak és Oszakának elég kiterjedt metróhálózata van, ezért a legtöbb helyre el lehet azzal jutni. Kiotónak is van saját metróhálózata, de az ottlétem során azt tapasztaltam, hogy sok helyre nem lehet közvetlenül metróval eljutni. Buszt pedig nem akartam használni, mert személy szerint szeretek gyalog felfedezni dolgokat. Ezt leszámítva, az igénybevételhez vehetünk sima, egyszer használatos vonaljegyet, vagy válthatunk utazási kártyát. Fontos leszögezni, hogy Japán imádja a plasztikkártyáit. Ha lehet, mindenhol ezt használják, bankkártyás (vagy okostelefonos) fizetés kizárólag a turistahelyeken érhető el, Japánban így azzal fizetni nem divat. Elméletben egyszerű, gyakorlatban nem biztos. Én kezdésnek a Suica kártyát váltottam a Haneda reptéren. Ezeket egyébként minden gond nélkül, maguknál a metróállomásoknál található automatáknál be lehet szerezni. Turistáknak van külön verzió is, amivel vissza lehet igényelni a kártyán maradt összeget a foglaló kivételével (500 yen). Nyár közepétől a legegyszerűbb, név nélküli üres kártyák forgalmazását beszüntetik (legalábbis egy időre), és ezt váltja fel az okostelefonon használható alkalmazás, habár utóbbi már ez előtt is működött. Úgyhogy fizikai formában már csak a turista-, illetve a névvel ellátott verziókat lehet vásárolni.
A három IC-kártya, amit az út alatt használtam. Két Pasmo, és a névvel ellátott Suica.
A kavarás akkor kezdődik, mikor azzal találkozunk, hogy a Suicán kívül van másféle kártya is. Mikor visszatértem a következő héten Tokióba Oszakából, már nem fogadta el egyik kapu sem azt a kártyát, amit elsőnek vásároltam. Azt hittem, hogy lement róla a pénz, így amikor feltöltöttem volna, azt írta ki az automata, hogy a kártya nem elfogadható. Minden bizonnyal az történt, hogy amikor Kiotóba értem, és véletlenül a metróban a Suica kártyát érintettem a kapuhoz, a kártya letiltódott, mivel nem az adott társaság kártyáját használtam. És ez később megismétlődött, amikor a Suica helyett Pasmo kártyát váltottam. Ezek nem általános utazási kártyák, amik mindenhol működnek, más vonalakon másfélét kell használni. A lenti kép megmutatja, hogy az adott régióban melyiket lehet használni. Sajnos amikor én néztem utána a dolgoknak, nagyon sok helyen nem egyértelműsítették ezt a dolgot és ennek fontosságát, úgyhogy ezt érdemes észben tartani.
Az egyes régiókban más és más utazási kártyát kell használni
Mindenképpen fontos a metrókapuk színét nézni. Tokióban a zöld színűek a Suica kártyás kapuk, míg a rózsaszínűek a Pasmo-sak. De ha egyébként problémánk akad a kártyánkkal, forduljunk az állomásfőnökhöz segítségért. Érdemes viszont megjegyezni, hogy ezeket a kártyákat fizetésre is lehet használni. Mint említettem, Japánban nem elterjedt bankkártyával fizetni, így, ha nem akar az ember készpénzzel fizetni, nagyon sok helyen elfogadják mind a Pasmo-t, mind a Suica-t, csak mutassuk fel fizetés előtt, hogy oké-e, vagy nézzük meg a pénztár előtt, látható-e olyan IC-kártya logó, aminek birtokában vagyunk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
