Elköszönés
És az utolsó oldalon akkor még néhány furcsaság az elköszönés előtt. Először is a - számomra - furcsa ajánlatok a KFC-ben és az IKEA-ban. A KFC-ben a vörös babos süti (alul középen) vagy az Egg Tart (ami nem tudom mi magyarul, talán tojáskrémes kosár, nagyon finom!), vagy a nyolc dolláros, szósszal leöntött krumplipüré. Az IKEA-ban pedig a mézes kolbász, amit nem mertem megkóstolni.
Egy másik furcsaság a nevek kérdése, ami anno már a legelső napon feltűnt (a "Very Good Restaurant", vagyis nemes egyszerűséggel és szerénységgel "Nagyon Jó Étterem" ott volt 40-50 méterre a szállodánktól). Ez amúgy 100%, hogy kínai, és nem hongkongi specialitás. Egyrészt összeraknak olyan szókombinációkat, amik angolul (és magyarul is) kicsit röhejesen hatnak, mint pl. az "Artistic Butterfly" vagyis "Művészi Pillangó" hajszalon, másrészt a "nomen est omen" elvbe vetett hittel azt a nevet adják a cégnek, amit el szeretnének érni vele (ld. az előző éttermet), mint például a lenti "Success Design" azaz "Sikeres Design" vagy "Majestic Design" azaz "Fenséges Design".
A kínai forrású fura nevektől eltérően a lóversenyeket Hongkongba eredetileg természetesen a britek hozták, viszont a kínaiak igénye akkora a fogadásokra, hogy ekkora sikerük talán még Nagy-Britanniában sem volt. Lóversenyre nem jutottam el, sőt még csak nem is fogadtam, de nap mint nap mentem el fogadóirodák mellett (és nem hazai lottózó-méretű irodákra kell gondolni, hanem minimum 100-150 négyzetméteres, gyakran még nagyobb helyiségekre), amelyek sohasem voltak üresek, hétvégenként, versenyek közben pedig még az utcán is tolongott előttük a szelvényeket szorongató tömeg.
A lóversenypálya és múzeuma Hongkong egyik jelentős látnivalója. Az 1845-ben épített versenypályát 1995-ben építették újjá, ma 55000 nézőt fogadhat, és világszintű versenyeket rendeznek benne, már most januárban is plakátokon és molinókon hirdették városszerte az év nagy versenyeit.
Ha már az első oldalon raktam fel pár képet a szegényebb rétegről is, itt a végén szerepeljen a másik oldal is: annak, hogy a kapitalizmus és a fogyasztásra buzdítás ezerrel pörög Hongkongban, a legláthatóbb példája a gyakran felbukkanó luxus- vagy szupersport-autók mellett számomra talán az Apple hihetetlen térnyerése. Én azt vártam volna, hogy Sencsennek, a kínai telefongyártás fellegvárának közvetlen szomszédságában jelentős részesedése lesz a mindenféle no-name kínai telefonoknak, ehhez képest még a boltokban is alig találtam ilyeneket. Az iPhone mellett mindenhol a Samsung vagy LG dominált, kínai telefon (még a nagyobb nevek is) alig.
Az Apple pedig egyszerűen tarol, mint a gőzhenger: a metrón, a plázákban, az utcán is rettentő sok ember valamilyen újabb iPhone-t használ. Nem tudom, hogy ez mennyire státuszszimbólum (valószínűleg igen), és nem is sokkal olcsóbbak az iPhone-ok ott, mint itthon, mégis abszolút kedvenc. Nem álltam neki fényképezgetni az embereket az utcán, így illusztrációként egyrészt csak egy méretes iPhone 6 reklámot raknék be a belvárosból, másrészt pedig egy vasárnapi képet az egyik - kétszintes - Apple Store-ról (az IFC Mallból). Igen, a második képen az mindkét szinten az Apple Store.
A gazdagságról még egy kép: ez egy nagyjából véletlenszerű ékszerész kirakatának részlete Tsim Sha Tsuiból, jáde karkötőkkel. A jobb alsó sarokban az egy 138.800 hongkongi dolláros, azaz cirka 4,9 millió forintos darab. A kirakatban, egy gyógyszertár meg egy falatozó között, tehát nem a "puccos" környéken.
(Sajnos az olcsóbb darabok ára is messze túllépi az én fájdalomküszöböm, így ilyenünk sincs itthon.)
Nos, nagyjából ennyi volt, ami eszembe jutott még érdekességként Hongkongról. Köszönöm mindenkinek még egyszer, sokadszor a türelmet!
Az első bejegyzés azt hiszem még nagyon döcögős volt (első írásom volt a Logouton), a többiek azért talán kicsit jobban sikerültek már. Remélem, mindenki elnézi nekem, hogy több volt a kép, mint a szöveg - tartom magam ahhoz, hogy egy kép gyakran többet mond ezer szónál is, de próbáltam összekötni, kontextusba helyezni azért a sok képet.
Mivel ez nem az első kiküldetésem volt, a jövőben talán csinálok még hasonló képes beszámolókat Madridról (és Toledóról), illetve Stuttgartról és környékéről (külön kiemelve a Mercedes és Porsche Múzeumokat), ha lesz rá igény.
Addig is "viszlát, és kösz a halakat!"
