2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Hongkongi utazás, utolsó rész: érdekességek

Még néhány dolog, amikre egy közép-kelet-európai látogató rácsodálkozott Hongkongban.

[ ÚJ TESZT ]

Az árnyékos oldal

(Figyelem! A képek kattintásra nagyobb méretben nyílnak meg!)

Az egyik első dolog, amiről írnék itt, az a "szárított tengeri ételek utcája", azaz a "Dried Seafood Street" a Sheung Wan kerületben. Persze van rendes neve is az utcának, de gyakorlatilag minden útikönyv vagy úti leírás így említi. Mivel a hoteltől közvetlenül el tudtam ide villamosozni, átszállás nélkül, többször is elnéztem errefelé, de aztán újra és újra cserbenhagyott a bátorságom, így vásárolni már csak az általunk jól ismert szárított algát mertem, mást nem. (Az algaleveleket egyébként levesbe is lehet főzni, akár húslevesben is nagyon finom, másrészt szoktuk enni nagyjából szusi-módra, rizst tekerve bele.)

Mint a képek is mutatják, a "szárított tengeri ételek utcája" név onnan származik, hogy utcahosszat nagyjából csak ilyen boltok sorakoznak egymás mellett, sőt a mellékutcákban is próbálnak ezzel foglalkozó kereskedések piaci részesedést szerezni maguknak. A különféle halak és más tengeri herkentyűk mellett szárított gombák, de akár gyíkok is kaphatók számtalan árusnál:

A szárítással a halak és egyebek sokáig eltarthatók, ha pedig nincs hely a megfelelő szárításra, megteszi az utca is:

Sőt, ha épp kerítés sincs kéznél, akkor a járda. Fogalmam sincs, milyen halakat szárítanak itt az utcán, de azt hiszem, inkább mégsem vennék ilyet. Nem tudom egyébként, hogy mi van akkor, ha valaki véletlenül rálép: kifizettetik vele, vagy egyszerűen csak leporolják a terméket...

Hazai szemmel egyébként is fura a higiénia, itt egy másik piacon lehet alkudozni a földre helyezett tálakban található halakról. De ezek legalább edényekben vannak. Nálunk szerintem az első nap százan jelentenék fel a NÉBIH-nél.

Viszont nem csak a halakat szárítják az utcán, hanem a ruhákat is. Korábban, amikor Lei Yue Munról írtam, megemlítettem, hogy ott szárítják a ruhákat a sikátorban a turisták feje mellett vagy felett. Nos, ez ugyanígy érvényes magára a városra is: a régebbi épületekben egyszerűen nincs hely ehhez, így nemes egyszerűséggel szinte mindenki az ablakon kívül tereget, a járda vagy úttest fölé.

Amikor én voltam Hongkongban, nem volt túl nagy szmog (igazából talán két nap volt észrevehető), de ettől függetlenül nem hiszem, hogy az alsó emeletek ruháin nem rakodna le valami ebből (még ha feljebb esetleg elég tiszta is a levegő ehhez).

Külön ki szerettem volna emelni azt is, hogy a függőleges amúgy is mennyire jelentős dimenzió Hongkongban, és erre én igazából csak valamikor a második hét közepe-vége felé döbbentem rá teljesen. Valahol akkor, amikor a Hot Toys boltját kerestem, és alig találtam meg az utcahosszat sorakozó kisebb-nagyobb boltok között annak a bevásárlóközpontnak a bejáratát, amelynek második emeletén van a bolt.

Igazából, mivel az utcafront az egész városban egy folyamatos, szinte megszakítás nélküli portál, kirakat, nem minden bevásárlóközpont vagy pláza olyan feltűnő, mint a gazdagabbak, sokszor elmegy az ember olyan épületek mellett, amelyek igazából nem egy, hanem 2-4-6-8 emeletnyi boltot, éttermet rejtenek, csak kívülről ez vagy egyáltalán nem látszik, vagy csak alig.

Igazán jó képeket sajnos nem tudtam csinálni ilyenekről, így korlátozott példaként a következő kettőt hozom. Az elsőn annyi látszik, hogy alul mindössze egy nagyjából feltűnésmentes logó utal arra, hogy lépcső vezet fel a McDonald’shoz, a másodikon hasonlóképpen csak az emeleten található a Coral gyorsétteremlánc helyi kirendeltsége, lentről - ha például ott sétál el az ember a járdán a tábla alatt - nem sok látszik belőle.

Szóval Hongkongban mindig figyelj felfelé is!

A következő téma, amiről több képet is csináltam, az a banki és egyéb portálok elfoglalása azok zárva tartási idejében. Mivel a boltok nagy része hétvégén is nyitva van, az ilyen helyfoglalás tipikusan főleg a bankokra érvényes: szombaton és vasárnap reggel odatelepszenek az árusok (amennyire én láttam, tipikusan ruhát, cipőt, táskákat árulnak), és csak késő éjjel szedik össze az árut, addig megy az üzlet. A bankfiókot lezáró rácsok nagyon praktikus akasztóként szolgálnak, a lépcsők pedig pultként.

Hogy ez a szegénységről mesél-e inkább (azokról, akik olyan alacsony szintről kezdik az üzletelést, hogy még egy bódéra vagy icipici üzlethelyiségre sem telik nekik), vagy az élelmességről és tenni akarásról, mindenki saját egyedi döntése. Hasonló téma viszont a fülöp-szigeteki asszonyok látványa is, viszont csakis vasárnapokon.

Annyira sokan vannak, hogy még róluk is külön Wikipedia-oldal szól: 2010-ben közel háromszázezer külföldi háztartási kisegítő dolgozott Hongkongban, akiknek 97%-a fülöp-szigeteki és indonéziai volt, túlnyomó részük nő. Nos, velük lehet találkozni hét közben is a piacokon (több helyen irodák vagy standok foglalkoznak külön velük, én például rendszeresen elmentem egy utcai stand mellett, akik rendszeres járatokkal csomagszállítást vállaltak Hongkong és a Fülöp-szigetek néhány nagyvárosa között), de a legfeltűnőbbek egyértelműen vasárnaponként voltak, amikor szinte mind szabadnapot kaptak és elözönlötték a belvárosi utcákat és parkokat.

Száznegyvenezer nő a hétmilliós lakossághoz viszonyítva relatíve nem sok, de itt akkor sem tudok más szót használni, mint az elözönlést: az összes belvárosi parkban, valamint a felül- vagy aluljárókban, ahol meg lehetett húzódni az időjárás elől (most januárban például a szél elől szélárnyékban), ott ültek ketten, öten, tízen, többtucatnyian, beszélgetve, piknikezve, egymást vagy magukat fényképezgetve. Ha valahol egyedül volt egy-egy ilyen filippínó hölgy, az szinte biztosan csak azért volt, mert éppen telefonált vagy Skype-olt (legtöbbször az ingyenes városi Wi-Fit használva, legalábbis a Wi-Fi pontok körül tömörültek a leginkább a telefonálgatók).

Nagyon sokszor futottam bele jó hangulatú piknikekbe egy-egy aluljáróban (ld. első kép) vagy felüljárón (ld. második kép, bocsánat a minőségéért, már nem tudtam visszamenni újat készíteni), ahol kartondobozokból hajtogattak maguknak szélvédelmet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.