Elő a rézmozsarat, fel a CPU-ra vele

Dédnagymamám gondolt rám, mikor nászajándékba kapta kb. 100 évvel ezelőtt a rézmozsarát. Tudta, egyszer a dédunokája még hasznosítani fogja eme ereklyét.
Egy Vasárnap délután ebédelés közben vettem észre édesanyám polcán a rézmozsarat, ekkor ugrott be, milyen jó lenne, ha ezt fel tudnám eszkábálni a processzorra. S ha töltök bele folyadékot, pl. kávét, akkor azt meg tudnám benne melegíteni a processzor hőjével.

Ebédem elfogyasztása után egyből kezembe vettem a rézmozsarat, és forgattam kezemben, hogy is lenne jó. Sajnos a mozsár alja iszonyatos göcsörtös volt, így azt le kellett csiszolnom. Nem volt könnyű feladat, hisz sok volt a „fölös” a mozsár alján, nehéz volt szintbe hozni,. Először smirglipapírral kezdtem egyengetni a „cucc” alját, amivel úgy-ahogy vízszintesbe hoztam a mozsár talpát.

Munkám gyümölcse, még polírozás előtt:

De ha lúd, akkor már legyen kövér, így átvittem a szomszédomhoz, hogy polírozza már le nekem a talpát, hogy még jobb legyen a hőátvitel.
Mikor ez megtörtént, ráraktam a processzorra, leszorítani nem kellett, mert alapból a majd’ 2kilós rézmozsár szépen ráfeküdt a processzorra, s még jobban, miután beletöltöttem a kb. 4dl vizet.

Egy közelebbi kép a műről:

Ezután kezdődhet a teszt! Na de miből is áll egy ilyen „mozsár teszt”?!
Arra gondoltam, azt tesztelem le, hogy a 3000+os Athlon64 processzor mennyi idő alatt melegíti fel a mozsárban lévő vizet 40 fokra, 1: alap órajelen, 2: emelt órajelen, emelt feszültséggel
És hogy ez miért jó? Azért, mert így kávémelegítőnek is tudom használni a számítógépem processzorát.

A VAS

Még a teszt előtt pár sor a tesztgépről:
Asus A8N SLI Deluxe alaplap (vmoddolva, köszi helkis)
2X 256MB 600MHz A-DATA memória
AMD Athlon64 3000+ Processzor (1800MHz)
4MB Matrox Mystique PCI VGA kártya
Pár kép a tesztkonfigról:

Szóval beletöltöttem a mozsárba 4dl csapvizet, ami 15 Celsius fok volt, bekapcsoltam a számítógépet, majd elindítottam a stoppert. Miután betöltött az operációs rendszer, rá engedtem a gépre az Everest beépített rendszer stabilitás processzor tesztet, s figyeltem a processzor hőmérsékletét, illetve a szobahőmérőmmel pedig figyeltem, hogy melegszik a mozsárban lévő víz.
Érdekesség kedvéért jegyeztem azt is, hogy a 2 különböző processzor beállítások mellett hány fokról indult a processzor hőmérséklete, és hány fok volt a processzor, mikor elérte a mozsárban lévő víz a 40C fokot.

Fontos megjegyeznem, ez a mozsár sárgarézből van, ami finoman fogalmazva is elég rossz hővezető anyag, de kávémelegítő edénynek bőven megfelel.

Első eredményem tehát, hogy hány fokról indult a processzor, mikor még a mozsárban lévő csapvíz 15C fokos

Látható a grafikonon, hogy a plusz feszültség és az órajel hatására mennyivel megnő a hőmérséklet már a teszt legelején. Még jó, hogy nem a mozsár hűtési teljesítményét tesztelem.

Következő grafikonomon az olvasható, hogy mikor a víz elérte a 40C fokot a mozsárban, akkor a processzor hány fokra hevült fel?!

Itt már még nagyobb a különbség a 2 érték közt, szegény processzor már-már szinte forrt, de végig állta a sarat, és melegítette nekem a vizet

A Legfontosabb eredmény

És a legfontosabb végeredmény jöjjön, mégis mennyi idő kell, hogy 4dl vizet felfűtsön nekem a processzor

Alap órajelen bizony háromnegyed óra kellett neki, természetesen végig ment az Everest rendszerstabilitás tesztje.
Emelt órajelen ez az idő majdnem a felére csökkent, bő 20perc alatt elérte az áhított 40C fokot a víz.

Összegzés

Végeredményül elmondhatom, hogy szegény processzor jól felmelegedett, míg a víz csak kevésbé, de ha nem működik a mikró és egy meleg kávét, vagy egy jó langyos kakaót szeretnék inni, akkor csak beletöltöm a mozsárba és felhelyezem a processzorra, közben megnézem az emailjaimat, vagy a legfrissebb híreket elolvasom, és már ihatom is a kiválasztott italom.
Tiszta összkomfortos megoldás, megnézem mennyi időm van még, vagy mennyire vagyok türelmes, türelmetlen, míg elfogyaszthassam reggeli italom, annak megfelelően beállítom a BIOS-ban a kívánt feszültséget és órajelet, és máris melegíthetek