Bevezetés
Bevezetés:
Az európai nagy fejhallgató gyártó cégek közül egyik sem dicsekedhet az in-ear fülhallgatók piacán figyelemfelkeltő kínálattal. A Sennheiser az ie8-al letett valamit az asztalra, azonban ezt a fejlesztésüket is vastag por kezdi belepni. Az AKG is hadilábon áll ezen a téren, semmi meggyőzővel nem tudtak előrukkolni eddig. Lassan elérünk a 2011-es év közepéhez és még mindig nincs a német/osztrák szentháromságának a palettáján egyetlen armatúra meghajtású füles se… A távolkeleti kicsi cégek pedig nem csupán konkurenciaként jelentkeznek ez esetben, hanem lassan távcsővel nézhetnek utánuk kidolgozás, de főleg hangminőség terén a nagyok.
Nem történnek számottevő fejlesztések egyik cég háza táján se (Beyerdynamic, Sennheiser, AKG), amíg az előbb említett ’kistigrisek’ havi rendszerességgel produkálnak újabb és újabb fülhallgatókat meggyőző ár/teljesítmény téren. Egyes szériákból pár ezer darabnál nem készül több, máris állnak át a következőre. Közben folyamatosan figyelnek a vásárlók véleményére és próbálnak előállni olyan termékekkel, ami a többség igényeit nagyban kielégíti.
Mit csinálnak közben Európában? Jó kérdés… Úgy vannak vele, mint nagyanyám a 8 éves baracklekvárral… Lassan rohad a teteje? 5cm penész van rajta? Nem baj! Kicsit leszedjük a slektet’, felrottyantjuk egy csöppet, áttöltjük egy másik üvegbe, szórunk rá egy kis szalicilt, teszünk rá új dátumot, és megint lehet ’enni’ még legalább 8 évig.
Vagyis mi történik? Kiadják minduntalanul ugyanazon termékeket jóféle ’neves’ előadók ajánlásával, kibővítik a színpalettát a szivárvány minden színére, és csinálnak hozzá egy szép új csomagolást, ami parasztvakító neonfényben ragyog az áruház polcán olyan áron, amire már hajlandóak vagyunk azt hinni, hogy valami igazán prémium terméket takar… Hogy ez így van e a Beyerdynamic zászlóshajójával a DTX100-al is, arra remélem ez a cikk, most fényt fog deríteni.
A teszt alanya - Beyerdynamic DTX100
(A Beyerdynamichoz semmilyen kapcsolat nem köt, a teszt írását saját passzióból csináltam, és a fülest én magam vásároltam. A teszt megírásának fő oka, hogy semmilyen fórumon nem jelent meg elmélyültebb beszámoló róluk, ami egy elismert cég legnagyobb fülesére nézve igen furcsa érzéssel és óvakodással töltheti el a nézelődő vásárlót.)
A Beyer tavaly jelentette be a DTX60/80/100, -mint prémium kategóriás fülhallgatók- termékeit, amiből a DTX100-ra rögtön szemet is vetettem, és igen borsos bekerülési árán (25eFt) meg is vettem. Ez volt az első komolyabb >20eFt-os fülesem. Lassan fél éves lesz, bár egyre kevesebbet kerül le a polcról a többi mellett, azért megpróbálom a gyűjteményem jelenleg nagyobb figyelmet kapó darabjaitól függetlenül leírni, mit hallok vele, milyennek találom és legvégül megéri e a pénzét.
Itt jegyezném meg, hogy a Beyer is igen jó készségeket mutat a ’marmaládé’ felfőzésében és idén márciusban piacra dobták a DTX101-et (és a 60/80 'frissített' változatait is). Ez a 100-hoz képest semmilyen tekintetben nem előrelépés, a gyártó csupán a redukált árcédula miatt adta ki új csomagolásban/számmal a fülest, 15eFt-os ársávban jelölve versenyzőjét, és ezzel bedobva azt a legnagyobb tengerbe, a 10-15eFt közötti in-ear fülesek végtelen mezőnyébe. Így a tesztem címe a DTX100/101-et is viselhetné, mivel a két termék tökéletesen megegyezik a csomagoláson kívül.
Létezik a fülesnek mikrofonos változata is, ezt MMX100/MMX 101 iE-nak hívják.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
