1080p24

Miért pont 24?

A filmgyártásban a de facto szabvány egy 35 mm-es filmen 24 fps (képkocka/másodperc – kadencia, ritmus), mert az ilyen sebességgel készült filmeket érzékeli még természetesnek szemünk visszanézéskor. Ennek kicsit ellent mond az NTSC 60 Hz-es szabványa, ami kerekítve 60 összefűzött (interlaced) mezőt jelenít meg másodpercenként. Ezzel nincs is gond, mert nemrég még szinte minden tv, monitor 60 Hz-es megjelenítésre volt képes, így különbség nem volt tapasztalható.

Itt jöjjön egy kis intermezzo. A különféle televíziózási régiók, szabványok különféle képfrissítési gyakoriságot is alkalmaznak. Az NTSC, mint láthattuk, 60i, vagyis 60 (pontosabban 59.94) interlaced képkockát jelenít meg másodpercenként, ami 29.97 teljes keret egy másodperc alatt 525 sorral számolva és 720x480-as felbontáson. Az európai PAL/SECAM rendszer 50i, vagyis 25 fps-t jelent 625 soron, 720x576 felbontáson.

Látható tehát, hogy a 24 fps-sel felvett filmeket egy az egyben sehogyan sem lehet 60 Hz-en megjeleníteni, hiszen a 60 nem egész számú többszöröse a 24-nek. Tehát az közel sem elég, hogy a HDMI tudja továbbítani a 24p jelet, ehhez kell egy megfelelő megjelenítő is. A kijelzőknél a probléma magvát az okozza, hogy nem képesek tehát ugyanazt a „sebességet” produkálni, mint a bemenő jel, így a lejátszás akadozottá válik. Ez a 24p probléma egyszerű lényege. Mi lehet a megoldás? Felgyorsítani a filmet 30 fps-re, hogy az már megjeleníthető legyen? Nem, ez nyilvánvalóan nem megoldás, legalábbis nem ilyen egyszerűen.

24p megoldások

A mozikban vetített filmeknél minden képkockát kétszer vagy háromszor villantanak fel a folyamatos lejátszás érdekében, tehát 48 (24x2), illetve 72 (24x3) Hz képfrissítéssel dolgoznak (szemenként) a hagyományos és a Real D 3D rendszerek. A gyártósorról kijövő legújabb monitorok, tv-k többsége már ezt utánozva 72 Hz frissítéssel bír vagy legalábbis a 24 egész számú többszöröse. Ez az LCD kijelzőkre érvényes. A plazma tv-k máshogy működnek, ott sokkal gyorsabb a képváltás, így nem kell annyira sokszor felvillantani egy képet.

Ez eddig szép és jó, de mi a helyzet abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre 24p-re felkészített megjelenítő, lejátszó, erősítő?

24p PAL rendszeren

A PAL rendszerek 50 Hz-es működéséhez a 24p-t a legegyszerűbb gyorsítással közelíteni. Ilyenkor 4.16%-kal felgyorsítják a filmet, így előáll egy 25 fps-sel rendelkező jelfolyam, amit már meg lehet jeleníteni egy PAL rendszerű tv-n. Mint említettem, a gyorsítás nem szerencsés, bár ezt az 1 fps-nyi gyorsítást általában a néző nem érzékeli, ezért a módszert alkalmazzák legtöbb esetben.

Van azonban egy másik megoldás is, ami Progressive Advance néven ismert. A lényege, hogy a 24 képkocka két mezőjét (field) – mező: egy fél kép - kétszer villantja fel a megjelenítő, a 13. és a 24. kockánál. Ilyenkor 50 field fog megjelenni 25 képkockára elosztva, holott a bemenő jel csupán 24 kockából áll másodpercenként.

24p NTSC rendszeren

Az NTSC esete már bonyolultabb, mint a PAL. Az NTSC 30i megjelenítése 60 mezőből áll, míg a 24p 24 progresszív képkockából. A felgyorsítás látható lenne, tehát ez fel sem merülhet. Van azonban megoldás, mégpedig az NTSC telecine vagy 3:2 pulldown, illetve a gyakorlatban elterjedtebb változata a 2:3 pulldown.

A módszer az egyes mezők felvillantásának változtatásával éri el a 30 keret/másodperces értéket. Ha 3:2 pulldown-t alkalmaznak, akkor ezt úgy érik el, hogy az első mezőt háromszor villantják fel, a másodikat kétszer, a harmadikat ismét háromszor és a negyediket megint kétszer… Kicsit szemléletesebben:

AAA BB CCC DD

Így egy másodpercbe még plusz 6 kocka belefér, ezzel érve el a 29.97 fps-t lejátszásnál, holott a film csupán 23,976 fps sebességgel fut. Látható, hogy ez a sorozatos plusz felvillanás hibákat okoz az interlace eljárás hibáin felül is még. Ezt a hibát judder-nek nevezik, és finom elmosódásként lehet érzékelni, valamint a lassabb mozgások egyenetlenségén.

Létezik egy másik pulldown eljárás is, amelyet a Panasonic fejlesztett ki és az AG-DVX100 kamerájában használatos. Ennek a neve Advanced pulldown. Természetesen a felvétel továbbra is 24p marad, ám az utómunkálatok során vagy az előbb említett „Standard” vagy az Advanced eljárás alkalmazható NTSC rendszereken való lejátszáskor. A hagyományos 2:3:2:3 helyett az Advanced beállítás 2:3:3:2 kadenciát alkalmaz. Ezt könnyebb észrevenni, ezért könnyebb javítani is.

Egyes lejátszók már képesek javítani a pulldown-ból eredő hibák egy részét, figyelik a keretek többszörözését és mindenféle algoritmusokkal javítják a keletkező hibákat.

Resize

A 3:2 pulldown egy másik alkalmazási területe az lehet, ha a képek méretével variálnak. Ilyenkor készül egy 720p24, illetve egy 480p24 méretű részlet a képről és erre alkalmazzák a pulldown eljárást. Ez nem igazán elterjedt eljárás.

Összefoglalva tehát a z alábbi módszerek vannak az 1080p24 jel megjelenítésére olyan kijelzőn, ami natívan nem képes erre:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!