Ismerkedjetek meg mai hősünkkel, Tiborral. Tibor egy fiatal főiskolás srác, tele életkedvvel, vidámsággal és célokkal. Itt persze be is fejeződhetne a történet, ha mindez igaz lenne, nem csak a fele. Tibor fiatal főiskolás srác, ám a kilátásai cseppet sem ilyen bíztatóak. Habár otthon lakik és a szülei támogatják, hogy tanuljon, nem boldog és legfőképp nem életvidám.

Tibor anyagi gondokkal küzd évek óta, dolgozni azonban nem nagyon jut ideje és ereje, a nappali szak kiszívja minden csepp energiáját a hét végére. Korai kelések és éjszakába nyúló vonatozások, ilyen egy bejárós főiskolás élete. Tibor nem nagyon szeret otthon lakni, mert úgy érzi, hogy szülei túl sok mindenben irányítják őt, felügyelik az életét. Habár ők tartják el, Tibor nem érzi, hogy jogos lenne életének minden perce fölött átvenniük az irányítást, vagy ha jogos is, semmiképp sem "jó ötlet". Huszonévesen már rosszul esik az embernek, ha nem hagyják saját életéről dönteni, de még azt is megszabják, mikor tanuljon és mikor ne. Kontraproduktív szép idegen szóval.

Hősünk satuban érzi magát, amelynek pofáit a környezete tolja folyamatosan felé. Nem rendelkezik tőkével, amiből elkezdhetné az életét, nem rendelkezik célokkal, mert elöli őket a környezete. Bármit talál ki, azt elgáncsolja a pénzhiány, vagy a rosszalló tekintetek otthonról. Noha Tibor notorikus újrakezdő, ezúttal nem érzi magában a monyót, ami ehhez kellene. Nem motiválja a kezdő diplomás fizetés. Hova is...

T. válaszút elé kényszerült tehát: megszakítja tanulmányait és érettségijével, technikumi végzettségével munkát keres, majd a jó nyelvérzékét kihasználva megpróbál külföldön saját lábra állni, vagy lecsavarja a lángot takarékra és megpróbálja a diplomáig hátralévő két évet pénz, álmok és önbecsülés nélkül végiglavírozni.

Az ő helyében én még most lépnék, amíg lehet... Később talán már nem lesz lehetősége ennyire drasztikus lépésekkel keresztülvágva a mezőn a helyes útra lépni.