Nem régen költöztünk Tatabányán egy tömbházba. Én, Édesanyám, testvéreim, és Édesanyám barátja. Testvéreim még kicsik, 10 év alattiak.

I. rész:

A tömböt szinte csak idősek lakják, beköltözés után nem is volt semmi gond. Pár hónapra rá kezdődtek a gondok. A felettünk levő öregasszony lejött egyszer, és rákiabált anyámra olyan hangnemben , hogy jobb lenne ha abbahagynák a gyerekek az ordibálást. (megjegyzem én különösen allergiás vagyok erre, főként mivel sokat játszom gépen, és kell a hallásom, ezért rájuk is szoktam szólni) De az öregasszony szerint túl hangosak. Kérdem én: Ki lenne hangos, mikor:

-Húgom egészen egy óráig az oviban van, akkor jön haza, addig anyám egyedül van otthon.
-Öcsém fél 4-ig iskolában van, napközin.
-Anyám barátja meg dolgozik 2-ig, mire hazaér van fél 3 is.
-Én meg iskolában vagyok, legkorábban amikor hazaérek az kb. 2 óra.

Az alábbi időpontok mind délután találhatóak. Testvéreim miután hazajöttek általában TV-t néznek, miután öcsém megtanult. Ez az időszak 5 órától 8-ig terjed, közben vacsora, fürdés is van.
Nem hangoskodnak a testvéreim,néha előfordul, de gyerekek, rájuk is van szólva (nem ordibálva).
Ehhez jön hozzá hogy a felettünk lakó öregasszony este fél 11-kor a fapapucsában járkál fel alá, a parkettán, a bútorokat húzogatva. Sőt ha ott is van az unokája, akkor az a lábhajtásos motorral fel-alá visít, gurul. Mi nem szóltunk még egyszer sem érte, elvégre délután van, nem pihenni akar ilyenkor az ember. Na akkor anyám kiakadt, hogy vele ne így beszéljenek, mégis mit képzelnek, és fel lettek sorolva hogy az öregasszony is miket csinál. Ez itt abbamaradt.

II. rész:

Múltkor én magam a barátnőmnél voltam, Édesanyámék a számítógépen, 3/4-ed 9-kor hallgattak zenét, öcsémék a másik szobában aludtak, csukott ajtóval. Nem hallottak semmit. Ekkora Édesanyámék arra lettek figyelmesek hogy a mellettünk lakó öregasszony (most meg ez? ) olyan erővel üti a falat, hogy anyámék a szó szoros értelmében megijedtek. Utána fel se eszméltek még, de egy váratlan csöngetés szakította meg a dermedtséget, de mire Édesanyám kiért volna, addigra eltűnt az öregasszony. Ha valami baja van mondja meg, ne pofátlan, sunyi módon, ilyen olcsó kis trükkökhöz folyamodjon. Ez is abbamaradt ennyivel, reméltem ez volt az utolsó. De nem!

III. rész:

A mai nap csöngetnek az ajtón, Édesanyám nyit ajtót, két rendőr áll az ajtóban, hogy csendháborítás miatt hívták ki őket. Édesanyám meglepve tapasztalta, ugyanis se zene nem szólt, se semmi más. Én magam a számítógépen játszottam fülhallgatón. Testvéreim a TV-t nézték. Normális, szinte már alig hallható hangerővel. A rendőrök, állításuk szerint már vagy 10 perce hallgatóztak az ajtó előtt, de nem hallottak semmit, ezért bocsánatot is kértek, hogy nem tehettek mást, muszáj ilyenkor kijönniük. Semmi baj nem is volt, megértettük. De megint ez a sunyi módszer, még mindig nem szólt, mi lenne a baja. Na ekkor kissé felment az agyvizem, mondom átmegyek most már, és megkérdem mi baja is van. Át is mentem Édesanyámmal, becsöngettünk, ki is jött a mellettünk lakó öregasszony. Megkérdezte anyám tőle hogy ő hívta ki a rendőröket. Azt válaszolta igen, mert akkora a rumli nálunk hogy nem tud pihenni. (megjegyezném pihenni este kellene, és nem a fapapucsban császkálni, meg bútorokat huzigálni) . Kezdtem volna normálisan, megvitatni vele a témát, de erre felemelte a hangját, belevágott az ember szavába, és végig se hallgatta, és becsukta az ajtót. Ekkora már elegem lett, az ajtó mögül kissé erélyesen rászóltam hogy lehetne benne annyi, és végig hallgathatná az embert. Ezek az idős emberek lenéznek sok fiatalt, nem felel meg neki az, ahogy mi vagyunk. Ők beszélnek ránk, mikor arra nem képesek hogy végighallgassanak egy fiatalt, egyből hangot emelnek, belevágnak az ember szavába. Ennyi illem beléjük is szorulhatott volna, attól mert idősek, még nem tehetnék meg ezt. A házirendben meg benne van hogy 22 óra után nem szabad zajongani, addig ne is szóljanak egy szót sem. De ők is zajonganak, de érdekes az nem tűnik fel. Azt kell mondjam a mostani nyugdíjas népség nagy része egy olyan lelketlen ember lett, hogy csak na. Biztos nem emlékeznek hogy milyenek voltak a saját gyerekeik. (Főleg hogy nálunk 1-ig, egy gyerek sincsen otthon) Addig is nyugodtan lehet pihenni, senki nem zavarja őket. De kötekedni már muszáj lett, semmi nem felel meg senkinek, mindenki szid mindenkit.

A nyugdíjasokról, azért amiért azt mondtam hogy lelketlenek:
Múltkor szállok le a buszról, tumultus van a buszmegállóban. Lassan tudok csak haladni, előttem is vannak, meg oldalt. Jön egy idős öregember, rálép a lábamra, meg is áll rajta, pedig hátra fele nem volt akkora tömeg, majd mikor ránézek, egyből röppen felém a b@zdmeg, fel se fogtam hirtelen. Mit tehettem én arról, hogy Ő rálépett a lábamra? Talán vak volt, vagy nem volt szeme, mivel láthatta hogy nem volt hova félreállnom. Aztán ezen b@zdmeg után kicsúszott egy az én számból, utánam jött, és elkezdett lökdösni, és pofozgatni. Ezt már nem hagytam, visszalökdösgettem igenis, és mondtam neki hogy állítson magán, mert a kezemet én is tudom ám ütésre emelni. Mondtam neki hogy nem én léptem rá az Ő lábára, meg hogy egy bocsánat illendő lett volna. Ő se hallgatott végig, szaporán mondta a magáét, miközben én próbáltam kifejteni, hogy mi is az ábra. Végén otthagytam, okos enged, szamár szenved elvet alkalmazva.
Lehet nem kellene általánosítanom, de a környezetemben lévő nyugdíjasok nagy része ilyen. Pedig nem verekszem, nem iszom, nem cigizem, suliba is járok minden nap, a tanárok kedvelnek, mert nem káromkodom, figyelek órán, jól viselkedem, segítek a normális nyugdíjasoknak a nehéz szatyrot felvinni mindig, köszönök mindenkinek akit ismerek, átadom a helyen a buszon, ha nincsen szabad. Furcsa. Lassan kezd elegem lenni, hogy mindig a diákokat szapulják, mikor sok esetben maguk a nyugdíjasok rosszabbak, és nem tudják, ők milyenek voltak fiatal korukban. Csupán ennyi lenne