Nem szabad leszólni a 260-as típust, mert korunk elnyűhetetlen csodája. Classic-ként tovább fognak még élni, felújítva és már nem saját motorral. Nekem most is kedvencem még a 260 távolsági változata, mert kiváló a légrugózása, magas támlásak az ülések, csak kár hogy nem sikerült egyformára megválasztani az ülés távolságot, mert nem mindenhol fér el a hosszú lábam.
Rengeteget adtunk az oroszoknak, futnak még talán az afgánoknál, és Kína külső tartományaiban is talán. Rába motorját D10-sé alakítva a fogyasztása is javult. Olvastam tesztet ahol a 415, a merci egy típusa, és egy Volvo típus fogyasztását mérték ugyanazon a belvárosi szakaszon. Azért ugye azt tudjuk, hogy a belvárosi buszok nem annyit fogyasztanak 100 km-en mint a távolsági járatok mert itt sok az elindul-megáll-elindul játék. Amennyire rémlik, talán a Volvo fogyasztott legtöbbet 48 litert, a merci 46-ot, és a 415 beérte 38 literrel.
Az hogy az Ikarusz-ok füstösek, nem annyira konstrukciós hiba, a hiba a karbantartás nem megfelelősége, és a sofőr hanyagsága, aki hallotta a Józsi bácsitól, hogy a dízel motort nem szabad pörgetni, és ezres fordulatszámon kínozza padlógázon a szerencsétlent, holott aki ismeri a D10-et az tudja, hogy 1300 alatt alig van nyomatéka, mert csak e fölött indul meg igazán a turbó.
A karbantartásról annyit, amikor zöldkártya külön volt elvégezhető akkor is megoldották a Volánok belsőleg, hogy okosan de átment zöldkártyán a busz. Ha neadj Isten kiszedték a porlasztókat, akkor is csak azt nézték, mekkora nyomáson indul meg a porlasztás, arra már nem figyeltek, hogy utána csepeg, vagy ahogyan szaknyelven mondjuk "hugyozik" a porlasztó, és nem porlaszt. Pedig ha ekkor kicserélnék a csúcsokat akkor ötezer km alatt visszahozta volna az árát, és onnan csak megtakarítást hozna. Ezeken a darabonként 5000-10000 forintos dolgokon múlik leginkább a motor füstje.
Írtam ezeket úgy, hogy 4 évig zöldkártyás voltam egy cégnél, és bizonyítékként álljon itt egy példa. Az egyik ismerős öreg dízel autója már a végét járta, kopott is volt a motorja, vagyis szépen csipegette az olajat, a porlasztó csúcsok is oda voltak benne, mert elég nehezen indult, és eléggé keményen kopogósan járt a megnövekedett gyulladási késedelem miatt. Mivel úgyis csak a csúcs cserére volt pénze, kíváncsiságból elhozta az autóját mérjünk füstöt előtte és utána is. Az előtte mérésnél úgy teleköpte a műszert korommal, hogy az megvakult; le kellett törölgetnem az érzékelőjét. Az utána mérésnél viszont közel a gyári értéket tudta a kocsi, és mindezt úgy, hogy már kevesebb a kompressziója.