Elismerésem!!!

"A világűrben viszonylag alacsony a népsűrűség."

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Gratulálok, hogy ilyen fiatalon ilyen bölcs vagy, példát mutatsz a fiataloknak és idősebbeknek egyaránt.

Vendégek vagyunk a Földön .S ha vendégségbe jöttünk, legyen ajándék az életünk.:-) / Gil /

A cukorbetegség önfegyelemre és felelősségtudatra nevel.

Később általában nem értek egyet azzal, amit korábban leírtam. Ehhez néha évek kellenek, néha percek csak...

Tetszik a gondolkodásmód! Több ilyen ember kéne erre a világra!

egyik napról a másikra alakult ki, vagy 13 évesen vették észre?
tünetek?
állítólag hirtelen fogyás, állandó szomjúság?

MO. RIP. - az utolsó kapcsolja le a villanyt.

Nekem egy nővér vagy orvos se szólt erről soha, de még említést se tettek róla. Pedig idén leszek 14 éve cukros, és folyamatosan járok orvoshoz. Persze mostanra igencsak kifutottam a korhatárból.

Derék dolog, hogy egy ilyenen részt vettél, biztos hatalmas élményekkel gazdagottál!
És a korlátokról. Nekem se ártott volna, hogy lássam ez nem akadályoz végső soron semmiben. Így tábor nélkül sok évenbe került mig rájöttem erre.

Ajánlani fogom minden cukorbeteg ismerősömnek akik beleférnek!

Üdv, Cilo

Nem egyik napról a másikra alakult ki. Édesanyám is cukorbeteg kamaszkora óta, és 12 évesen egy komolyabb műtét előtti vizsgálatok során kiderítették hogy bennem van a hajlam, hogy cukorbeteg legyek, számíthatok rá hogy előbb vagy utóbb kialakul. Dehát azért ezzel annyira egy 12 éves gyerek nem foglalkozik. Így nem készültem fel rá a szó szoros értelmében, de nem is ért meglepetésként.
Nyáron jött ki rajtam, így az krónikus szomjúságérzetet csak sokára vették észre, a fogyást és a hangulatingadozásaimat is eleinte kamaszkori jelenségnek tudták be, de aztán egy-két hónap elteltével csináltunk itthon két próba vércukormérést. Az étkezések után 25-28 volt a cukrom, úgyhogy irányba vettük a kórházat.

"Aki azt mondja, képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá!"

Önkéntesként nincs kedved hozzá? Hasznos ám a srácoknak ha van a cimbik közt hasonszőrű mint ők, vagyis mint mi

"Aki azt mondja, képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá!"

Nézegettem közben kicsit a honlapot és megfordult a fejemben. Láttam önkéntesnek még beférek. Egyelőre egy dolog gátol a jelentkezésben: az útobbi félévben magasról sz@rtam a cukromra. Össze-vissza eszem, a napi rendszerességnek teljesen lőttek. Én napi 5x adok inzulint (2x ill. 3x kétfajtát) és most volt nap, hogy csak 3x. Tehát teljes elborulásban vagyok egy lelki és erkölcsi dillemma miatt van ez.

Amig ezt nem tudom megoldani és a cukrom kezelését nem teszem helyre magamban, addig nincs helyem a táborban, milyen példát mutatnék igy???

De egy tavaszi vagy nyári turnusban elgondolkodtam. Csak előbb tegyek rendet a saját házam tájékan, utána akarjak csak másoknak is segíteni ezzel kapcsolatban...

Te fogsz még menni a táborba?

Üdv, Cilo

A jelentkezéshez nem feltétel hogy hibátlan példakép legyél. Nem mondom hogy titkold el, amiért rosszabbul csinálod. Nézd, engem nagyon motivált a tábor, és hogy példát akarjak mutatni azzal, hogy jól kezelem magam. Ha alapjában véve jól be vagy állítva, csak elhanyagolod magad, ez a táborban nem probléma, mert ott még a problémás gyerekeknek is jó eredményeik vannak, annyit mozgunk és pörgünk. És ami nagyon fontos: ott nincs stresszhatás amiért összevissza ingadozna a cukrod. Plusz a srácoknak úgyis rengetegszer meg kell mérni a nap folyamán, tehát az se kizárt hogy kiváncsiak lesznek a te eredményedre. Szerintem még ők is megkönnyebbülnek ha látják hogy a "példaképük" sem tökéletes. Én is néha összevissza csinálom, de számomra nem ez a lényeg (leginkább azért mert rugalmasak az inzulinjaim). Hanem hogy tisztában vagyok azzal amit csinálok, hogy mivel jár, mit teszek ezáltal magammal, mik a következményei.
Én megyek a táborba, teljes megszállottja lettem (sokan vagyunk ezzel így..)
Mellesleg ne mondd hogy fél év alatt, azaz a tábor kezdéséig ne tudnád rendbe hozni magad annyira, hogy megelégedj vele. Egy átálláshoz is elég max 2-3 hónap. Egy szimpla kis helyretétel a legsüllyesztőbből is sztem egy hónapba belefér.

Ha szeretnél beszélgetni még róla, nyugodtan vegyél fel msnen, fent van az adatlapomon

"Aki azt mondja, képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá!"

Ez a Bátor Tábor egy szívemnek nagyon kedves dolog. Most próbálom rábeszélni majd a gyerekotthonos srácokat, hogy jelentkezzenek önkéntesnek, hogy megtapasztalják, van az ővékénél nehezebb helyzetű gyerek is. Ugyanakkor ez nagyon sokat tud kovácsolni az értékítéleteiken, amit a hétköznapjaikban nehezen sajátítanak el.
Örülök, hogy Te is örömre leltél ott!

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Ez így igaz. Próbáld meg őket korábbi fotókkal, videókkal (youtube-on fent van) elcsábítani. A bizonytalan gyerekeknél v szülőknél ez szokott segíteni a jelentkezésben. Mutasd meg nekik mi is ez, ha eddig nem tetted. Szerintem a videókról is sugárzik az az életérzés aminek részei voltunk

"Aki azt mondja, képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá!"

köszi a választ

inzulinra szorulsz, vagy diétával még tartható?

MO. RIP. - az utolsó kapcsolja le a villanyt.

Én ismertem ezt a programot. Hívtak is önkéntesnek, csak nem volt rá kapacitásom. S pont most merengtem azon, mivel lehetne segíteni egy-két kamaszon ott a gyerekotthonban, ahol terápiázok, és ezzel az írással nagyon jó ötletet adtál! Köszönet érte!
Nem hiszek a véletlenekben...

"Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Ó, én kezdettől fogva inzulinos vagyok. Plusz ugye a diéta.
Ritkábbak azok a fiatalok akik diétával-gyógyszerekkel megoldhatják, az inkább az idősebbeknél gyakoribb.

Cs.Orsolya: Nagyon szívesen. Örülök ha segítettem

"Aki azt mondja, képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá!"

Mindenképp akkor akarnék menni, ha már jó idő van. Napsütés buzi vagyok!
Nagyon remélem hogy nem kell félév hogy rendezzem a problémám, mert tiszta K.O. leszek akkor. A cukrom is helyre rázódik azonnal, amint rendezni tudom magam körül a dolgot.

MSN-t nem használok, mert nagyon megutáltam, de valahogy az adatlapodat elmentem, max privátba tudunk még erről dumálni. Még a honlapot is átakarom jobban böngészni.

Üdv, Cilo