''én már reflexböl el sem olvasom az elsö 1-2 hozzászolást mert tuti hogy valaki befikázza a helyesirást, és ez már nekem ugy tünik mintha valami automatikus dolog lenne.''
Ez akkor történik, ha szembetűnően sok a hiba benne. Különben is, nekem (is) írja, nem? Ez olyan, mint a két ember, egy csoki: én török, te választasz (vagy fordítva). Ő ír, én értékelek. Ha nekem szánja, akkor nekem feleljen meg, ne magának. Ha meg tesz rá, akkor viselje el a kritikát. Különben sem értem ezt a ''helyesírással ne foglalkozzatok'', meg ''tudom, hogy sok a hiba, de gyorsan írtam'' szöveget. Ez nem lóverseny. Így helyesírni meg olyan, mint amikor valaki felvesz egy pólót ''Üss hátba!'' felirattal, aztán meg csodálkozik, hogy folyton hátbaverik... Különben is, nézz be a blogomba, nincs egy olyan hozzászólás sem, hogy ''jó a cikk, de sz@r a helyesírásod''. Vajon miért?
Úgy tűnik, kétféle ember ír ide. Az egyik figyel a helyesírásra, de persze tévedhet, elgépelhet. Ilyenkor a topikban felhívják erre a figyelmét (általában mellékesen, egy tartalmas hozzászólás részeként!), erre az illető egy nagy ''Köszönöm!'' kíséretében kijavítja a hibákat. Azt a keveset, ami van. A másik csoport az ''ahogy esik, úgy puffan'' elvet követi, és duzzog, ha ezt felróják neki. Mi olyan nehéz azon, hogy ellenőrizd a szöveget? És akkor - csodák csodája, - a szöveg tartalmára fognak figyelni, nem a helyesírásra. Ez ilyen egyszerű. A hozzászóló megspórol egy figyelmeztetést, az író meg az ezzel járó bosszúságot, és mindenki jól jár.
''tényleg probáljon az ember helyesen irni meg worldbe leellenörizni de szerintem egyikönk sem egy ujságiro hogy annyira ügyeljen rá, és tök elfogadható és olvashato ha valaki szép külalakkal ir egy cikket de van benne 1-2 hiba.''
Én személy szerint nem szoktam belekötni a stílusba, vagy a mondatszerkezetbe (esetleg akkor, ha valami ordító hiba van benne). Valóban nem vagyunk újságírók, és szerintem is belefér 1-2 hiba (amit meg hülyeség nem kijavítani, ha jelzik
). De ahol fikázunk, ott általában nem (csak) ennyiről van szó...
''azt is észrevettem hogy aki irt elözöleg egy cikket és kapott egy olyan hozzászolást hogy hibák vannak az irásában az a másik ember következö cikkénél elsönek irja hogy helyesirási hibák vannak a cikkedben.''
Én odaírom mindenkinél, ha zavaró a hibamennyiség, ha én vagyok az első, akkor elsőként
. Ugyanakkor nem bánom, ha bárki - jogosan - kritizálja a ''cikkeim'' helyesírását. mi több, örülök annak, hogy rámutatott, és kijavíthattam (pláne, mivel egy cikket korlátlan ideig javíthatsz, a hozzászólással ellentétben). És mivel általában kevés hibát ejtek, nem is nagyon tudnak ''belekötni''. Hát nem furcsa? (Megint más egy hozzászólás, azokat kevésbé ellenőrzöm, és csak 5 percig tudom javítani.)
A tartalmi kritika, esetleg a megjelenés már más tészta, de itt nem is arról volt szó...
Tehát, mint írtam, nem a hiba ténye a mérvadó, hanem azok száma és súlyossága, valamint a megemlítésük nyomán érkező írói reakció. Nézd meg a cikk utolsó szavát, mert elgodokaztotató
.
[Szerkesztve]
"We spared no expense"