Nekem tetszik az írás.
Sok igazság van benne.
Én is szültem.
Illetve, mi is szültünk.
Jobban mondva, a jobbik felem szült, de én is ott voltam, és vele éltem át igen intenzíven az egészet. Kétszer is.
Így hát, én is szültem.
Com'è diverso il mondo visto da qui
csodálatos élmény lehet. bár iszonyúan rosszul bírom a vért és ha alapból valamivel nem vagyok kompatibilis, akkor az - csak a dolog fizikai oldalát nézve, azt is negatívan - egy ilyen szülés. mégis, azt hiszem, szeretnék ott lenni majd én is. remélem lesz majd, és hogy ott is lehetek.
dicranum scoparium + genista pilosa = :)
Irigylek minden ''szülő'' férfit....én nem tudtam a dolgot végigvinni, pedig a párom szerette volna, én is.....ott tartok, hogy ha a tv-ben szüléssel kapcsolatos dolgot mutatnak, erről beszélnek, én már mentem is.....minden jót, rosszat, szörnyűséget megnézek, de ez a téma teljesen kikapcsol 
Az első fiam könnyen született, a második nehezen....szerencsére nem mentem be
[Szerkesztve]
Focust bontok, ha kell valami írjál. Mk1 98-2004
Sajnos az én ídőmben még nem lehetett apás szülés, pedig én szerettem volna ott lenni. Csak kint rághattam a körmöm. 
Amiga1200; http://amigos.amiga.hu/szalai56/
És ha ehhez még hozzátettem volna, hogy egyik sem volt komplikáció nélküli, sőt!!
Vért egyébként nem kell látnod, ha nem akarod. Elég, ha ott vagy a kedvesed mellett, és erőt adsz neki a jelenléteddel.
A megszületett gyermekeddel való azonnali fizikai (és lelki) kapcsolat, aki vér a véredből, minden élményt felülmúl ebben az életben. Mindent!!
Én legalábbis így érzem.
Com'è diverso il mondo visto da qui
Nagyon jó írás. Leginkább azért, mert a sok, nem szakmai, savanyú, keseredett vagy panaszkodó mellett ez derűs.
Koromnál fogva a téma mondjuk még nem aktuális, és tudomány mai állása szerint nememnél fogva később se lesz ennyire személyes élmény, mint a cikk írójának.
De a napokban gondolkoztam rajta, hogy mégis ez a folyamat -maga a szülés a terhesség nélkül- milyen is, illetve kinek a nehezebb. (Mármint ideális esetet feltételezve az apukának, vagy az anyukának.) Minden tiszteletem a Nőké -amúgy is, de azoknak akik vállalják ennek a természeti jelenségnek a véghezvitelét, különösen. De én rettegek attól - erősen szubjektív, és morbid dolog következik- hogy ha komplikáció lép fel; ilyenkor ugye az apukát ''büntiből'' egyből kiküldik a folyosóra. Szal a leendő apuka vállalja azt a felelőséget, hogy esetleg szomorú arccal jön ki az orvos, és az élet talán legkegyetlenebb választása elé állítja....
It's a rare occurrence, like a double rainbow, or someone on the Internet saying, "You know what? You've convinced me I was wrong."
(#7) parandroid
Sok nap után most jutottam el oda, hogy valóban elolvassam az írást (és ne csak átfussak rajta).
Hozzáfűzni nemigen lehet mit; ott kell lenni, végig kell csinálni. Olyan élmény, ami egyszerűen kihagyhatatlan, és nemhogy megváltoztat, de teljesen új alapokra helyez egy párkapcsolatot. Olyan dolgokat tudsz meg magadról, a másikról, és még az apróságról is, amit másképpen soha nem tudnál meg, és amit ha kihagysz, akkor még csak nem is tudod, hogy mt hagytál ki. 
p
I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.
Teljesen természetes érzések. Az első szülés előtt sokszor merülnek fel ezek a gondolatok. Viszont ezért van ott az orvosi gárda, és követ el mindent azért, hogy ez ne történjen meg.
El kell mondjam, ezért is választottam a kórházban szülést. (Nem mintha más lehetőségem lett volna. Illetve lett volna, de kb 200 km-rel arréb.) Meg voltam elégedve mind az orvosok, mind a nővérek munkájával. Mindenben segítségünkre voltak.
Biztonságot jelentett, hogy ott vannak mellettem azok az emberek, akik ha baj történik, rögtön közbe tudnak lépni.
Nem szabad egyébként így gondolkodni. Természetes, hogy felmerül benned ez a lehetőség is, de úgy kell bemenni, úgy kell támaszt nyújtani, hogy semmi baj nem lesz, minden rendben fog menni.
Ez egy boldog esemény. Az elejétől fogva az. Akkortól, mikor még csak anyuka hasában borsószem nagyságú a Pici.
Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.
Nem, nem küldik ki a folyosóra, engem sem küldtek ki.
Viszont nem kellet választanom, de ott akkor órákon, később napokon keresztül rettegtem, hogy mit fognak mondani az orvosok személyesen, vagy telefonon, amikor érdeklődöm.
De előre nincs miért aggódnod! Mind ezek ellenére, én is, illetve mi is újra belevágnánk!
Com'è diverso il mondo visto da qui
én is nagyon gratulálok az íráshoz! tényleg egy üdítő írás. ^^ hát én azért még nem akarok sem elméletben de főleg nem GYAKORLATBA ilyeneken gondolkodni ^^ nem vagyok az a fajta családalapítós alkat de ki tudja mit hozhat a jövőő.... 
Némelyek szerint szörnyűséges ember lehetek, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon.
Teszt A szülés élménye
