Szevasz.

Gyerekkoromra emlékeztet ez az írás.

Én mosranában nem érzem azt hogy ''végre péntek''.(Az előző munkahelyemen éreztem.nap vége fele csak az órát lestem.)
Valahogy összefolynak a napjaim,néha ha megkérdeznék már nem is tudnám megmondani milyen nap van.
Hétfő - szombat munka.Szombaton csak délig,utána irány a falu,ki a kertbe.Már megjött az ukáz is-a tegnapi vihar kidöntötte a kerítést (nemértem hogyan de mindegy),megsérült a tető,kémény .Világvége van ,siessünk!!!

Máskor csak simán megesz a gyam (ezt se értem ,de mindegy).



[Szerkesztve]

hú, ez megint egy nagyon jó írás...
én ugyan ''pösti'' születésű vagyok, de gyerekkoromban hosszú éveken át minden szombatom a telken telt: kapálás, gyomlásás, metszés, csirketrágyahordás...
nagyon élveztem, jó volt kiszakadni a városi létből. nem volt telefon, de még áram sem. egy kis kútból nyertük a vizet... de szuper volt.

Szerintem meg elmondhatjuk, hogy sokan ateltek ezeket. Meg ha betondzsungelbe szulettek is, nagyszuloknel, rokonoknal biztos talalkoztak ezekkel a dolgokkal. De lehet csak magamat altatom.

Ubiquiti EdgeRouter 4 eladó

Nagyon jól meg van írva. Nosztalgiát ébreszt bennem Somogy megye iránt, ahol volt szerencsém gyereknek lenni. Ercsi is eszembe jut, ahol nagymamámnál a pecsenyesütőtől hozott libazsíros kenyeret faltam a kertből vadászott paradicsommal; nagykerekű fekete biciklivel jártam a boltba kenyérért és sajtos párizsiért; nagy málnát kaptam a halász csárdában, amíg a nagyok sört ittak; fél napig ültem a cseresznyefán és nem szólt senki, hogy mossam meg a gyümölcsöt, mert így nem egészséges; a kiszáradt sárgabarack magjait nagyapám fészeréből elcsórt kalapáccsal törtük fel a kert végében és marokszámra tömtük az arcunkba; ittunk a kútból, ami nem volt még nitrátos; csúzlival vadásztunk verebekre; a Dunára jártunk strandolni, ahol egy nagy lófogat is találtam egyszer a kavicsok között... De jó is volt az! Nem kaptam én se hepimílmenüt a Mekiben, se mobilt 9 éves koromban mégis szép gyermekkorom volt. Ráadásul, mikor felköltöztünk Nagyatádról Pestre, én voltam a legerősebb gyerek az osztályban és csak a tornászok voltak nálam jobbak tornaórán! Néha ugyan kiröhögtek a többiek, mikor kolbász helyett kalbászt mondtam, meg ilyenek, de azon hamar túltettem magam.