Nem szeretek ilyen témákhoz hozzászólni. Minden hozzászólás esetlen, gyenge... igen, sajnálom, igen, részvétem, de aligha érnek ezek a szavak bármit is, mást meg nem nagyon tud az ember hozzátenni...
Ami miatt mégis hozzászólok, az az, hogy ismerem a helyzetet elég testközelből. Nem szeretném leírni, hogy hogy és miként, nem is lényeg, talán egyszer, majd. A lényeg viszont az, hogy nem hiszem, hogy fel kell adni, nem hiszem, hogy úgy kell rá gondolni, mint aki már meg is halt. Nem tudom a barátod édesapjának milyen rákja van... de látok magam mellett olyat aki 13 éve él a bajjal együtt, pedig már régesrég nem lenne szabad élnie és egész biztos nem is élne, ha feladta volna.
MOD: Beata Bishop - Ideje a gyógyításnak. Ez egy könyv címe. Ez indított el sok mindent, aminek az a 13 év köszönhető. Ezen kívül léteznek még különböző dolgok, amik igencsak segíthetnek. Persze, az orvostudomány körbeneveti.... de a betegséggel nem tud mit kezdeni. Amit csinál, legalább annyira hátráltatja a gyógyulást, mint amennyire segít, lehet jobban. Nem vagyok laikus, félig ez a szakmám, biológus vagyok, illetve csak leszek, immunológus.
[ Szerkesztve ]