Szia Egérke!
Sajnos az eset nem egyedi. nem tudom, hogy hogyan csinálják, de számomra úgy tűnik, hogy több adatbázisból dolgoznak, és csak időszakonként egyeztetik. Több, nagyobb szolgáltatótóval volt hasonló afférom sajnos. A legszebb az volt, amikor a lakcímem, és a levelezési címem nem egyeztek. Gondolhatod azt a káoszt!
De az írásod alapján elgondolkoztam, hogy nem Liliputból jöttél? Ritkán találkoztam olyan biztonsági őrrel, akinek "normális" mérete van. Többnyire olyanokat láttam, akik a gumibotjukat nyugodtan használhatják mankónak.
Például az egyik bankban - nevezzük "R"-nek - volt a családnak egy kis elintézni valója. A fiúnk és az anyja között társkártya címén. Nekem volt még egy kis dolgom, így később csatlakoztam a társasághoz. Ők már bent voltak a bankfiókban, és az ügyfeleknek rendszeresített székekben ültek. mikor én megérkeztem már nem volt ülőhely, ezért melléjük álltam. Még szó nem esett közöttünk, odajött egy ilyen óvodaszökevény (a vállamig sem ért fel), és hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy csípőficamos, vagy csak a mordály súly miatt olyan a testtartása.
- Milyen ügyben? - kérdezte ezt a felelőssége teljes tudatában.
- Mi van? - kérdeztem tőle.
- Azt kérdeztem, hogy milyen ügyben jött? - kérdezte most már határozottabban.
- Mi köze hozzá? - kérdeztem vissza, már sokkal ingerültebben. - Mert ki maga, hogy ilyen kérdéseket tegyen fel nekem? Vagy maga fogja elintézni az "ügyemet"?
Szegénykém nem tudhatta, hogy éppen nagyon rossz kedvem van. A család fuldokolt a röhögéstől, és már majdnem az asztal alatt vihogtak. Valahonnan ismertek már.
Szó, szót követett és a hangerő egyre nőtt.
- Azonnal hívja ide nekem az irodavezetőt! - akkor már majdnem kiabáltam. A többi ügyfél meg mint riadt kisegerek húzódtak valamelyik sarokba. A háromlábú őr, meg már a pisztolytáska környékén matatott a kezével.
- A kezdett meg vedd el onnan, mert amilyen béna vagy, még lelövöd a saját töködet! - szóltam rá, erre meg úgy elpirult, mint egy első bálos.
Az irodavezető is előkerült valahonnan, és megkérdezte, hogy mi a probléma. Az őröcském már tátotta a száját, de belefojtottam a szót, és elmondtam a tényállást.
Miután megértette az irodavezető a vélt panaszomat, először az irodájába akart hívni, de ebbe nem mentem bele. Mondtam neki, hogy ezt itt kell elintézni. Majd sűrű bocsánatkérések következtek, de már nem tudtak meghatni.
Végezetül még odavágtam neki, hogy egy havi több milliós forgalmú cég számláját akartam náluk elhelyezni, de ezek után már messzire elkerülöm a környéket.
Ezzel a mondattal ott hagytam a fiókot, és az ajtót magam után, csak azért nem csaptam be, mert automata nyitású volt.
A család elmesélte, hogy a távozásom után az irodavezető behívatta az irodájába a biztonsági őrt, és amíg ők ott voltak, elő sem jött.
Bocsi, de ez valahogy kikívánkozott belőlem.
Amióta kikapcsolom lefekvés előtt a mobilom, azóta utólérhetetlen vagyok az ágyban....