64. fejezet
Eljött a karácsony is. Mifelénk ez úgy szokott kinézni, hogy szenteste legfeljebb a közvetlen családhoz megyünk, aztán első ünnepen a tágabb család és második ünnepen a barátok.
Nálunk ez kicsit más, mert Marcsa végig a nagyszüleinél szokott lenni, én meg szenteste elmegyek Juliékhoz, utána Lacához, aztán anyámékhoz. Első ünnepen meg Béláékhoz, Józsiékhoz és Bandihoz és ennyi.
Ez a karácsony viszont más, mert már együtt vagyunk Marcsával (Tavaly még csak olyan ippen hogy, úgyhogy csak a második ünnepen találkoztunk.).
Még karácsony előtt tartottunk egy traccspartit. Nyilván nem hétvégén, hanem 23-án, hétfőn. És nem is a halasháznál, hanem a vendégháznál. Nagyjából mindenki eljött. Bandi, Polgi, Erzsi néni és András bácsi, Rózsi családostul, Laca, Gabi és Lala, Imi és Zsóka, Jocó és Borcsa, Tamás bácsi, Margit néni, Imre és Anna, Béláék, Józsiék, Kisjuli (Kistomi még dolgozik, Juli meg már karácsonyra főzőcskézik) és Tibi úr is.
Nem volt különösebb tervünk, csak még karácsony előtt akartunk egy közös bulit. Aztán ahogy telt a nap, egyre inkább azt éreztem, hogy jó ez így, ahogy van. Marcsával is beszéltem és ő is egyetértett, úgyhogy felszólaltam:
- Kis figyelmet kérnék!
Na, erre jól nem történt semmi.
- KIS FIGYELMET KÉRNÉK!!!
Mire Laca kissé már kapatosan:
- Ha így kajabálsz lecsuklak csendháborításért vaze!
- Nyald ki a szemfenekem fakabát!
Mire mindenki kiröhögte magát én is összeszedtem a gondolataimat.
- Jóvan. Szóval. Marcsával nekünk ez lesz az első közös karácsonyunk és amúgy is olyan felemás volt kicsit korábban. Szeretnénk családi körben eltölteni az egész karácsonyt. Mármint úgy, hogy szentestétől a második ünnepig.
- Hozzám nem is akarsz jönni idén? - vágott közbe Laca
- Esetleg ha nem pofáznál folyton közbe drága barátom, már tudnád, hogy mit akarok mondani! Naszóval. Marcsával arra jutottunk, hogy ti már mindannyian a családunk vagytok. Sokan korában is, néhányan csak mostanában, de az elmúlt év olyan sokat adott nekünk és olyan sok dolgot csináltunk együtt, hogy szeretnénk veletek, mindannyiótokkal és a most nem jelenlévő családtagokkal együtt ünnepelni a karácsonyt. Itt, a vendégháznál elférnénk és aki messzebbről jön, az tudna is itt aludni.
Fél perc azért kellett, hogy mindenki felfogja, hogy mit szeretnénk, de aztán lett nagy hangzavar és néhányan már vették elő a telefont, hogy lerendezzék a dolgot (Leginkább Kisjuli, Zsóka, Marcsa, meg persze én is.).
A többit nem is részletezem. Tényleg eljött mindenki és nagyon jól éreztük magunkat végig. Megismertük András bácsi unokáját és Zsóka szüleit is.
Amit külön említenék, hogy Bandi egy akkora fenyőt vett, hogy csak az alsó 2/3-át tudtuk feldíszíteni.
- Te Pityu ez eléggé gázul néz így ki nem?
- Mi is rendhagyóak vagyunk nem? Sz..ni rá!
Utána persze Erzsi néni kerített az asszonyoktól még díszeket (ezeket ők csinálják) és teljes lett a pompa!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
