4. fejezet – A 106. emelet
A liftből egy tágas előtérbe léptek ki, ami régies stílusban, elegánsan, de visszafogottan volt berendezve. Az egyik falat egy hatalmas ablak uralta, melyen keresztül csodás kilátás nyílt a városra és a hegyekre, de ez most egy cseppet sem érdekelte Petert. Annál inkább a hatalmas íróasztal mellett álló és nem kevésbé hatalmas, sötét bőrű úriember, akiről nehéz volt megállapítani, hogy a cég egyik vezetője – lévén drága öltönyt viselt – vagy egy jól képzett testőr.
- Helló Frank! - köszöntötte Sam.
- Helló Sam, a főnök már vár! - majd Peterhez fordult – Mr. Best, kérem foglaljon helyet néhány percre. Óhajt esetleg egy csésze kávét, vagy teát, esetleg ásványvizet addig?
- Ásványvíz jól esne, köszönöm!
Frank megérintette az asztalon lévő SzASz-t:
- Luisa, lenne kedves hozni a vendégünknek egy ásványvizet és nekem egy kávét?
- Azonnal viszem, Mr. Snow!
Ezután ismét Peterhez fordult.
- Frank Snow vagyok, Mr. Rowe személyi titkára. Gondolom Sam kellőképpen megrémítette, de higgye el, hogy nem rossz ember és a látszat ellenére nem fogja letépni a fejét! - kuncogott.
Peter kezdte azt érezni, hogy valami nagyon furcsa helyzetbe került.
- És Mr. Rowe?
- Az nem az ő stílusa. Ő inkább a kicsontozást kedveli! - nevetett Frank.
Peter ekkor már biztos volt benne, hogy valami mikrokristályt ültettek az agyába és a gondolatait is lehallgatják. Ekkor megjött egy rejtett ajtó mögül Luisa a vízzel és a kávéval, így egy időre megakadt a beszélgetés.
Miután Frank belekortyolt a kávéba, ismét megszólalt:
- Viccet félre téve. Mr. Rowe többre becsüli az alkalmazottakat, mint egy átlagos cégvezető. Nem azért van itt Mr. Best, hogy bevasaljuk magán a károkat, hanem azért, hogy segítsünk megoldani a problémáit.
- Mégis hogyan? Én már minden kipróbáltam!
- Mindent még nem!
Ezután egy pillanatra elhallgatott, majd felállt és az asztala mellett lévő – szintén hatalmas – faajtóhoz lépett.
- A többit majd Mr. Rowe elmagyarázza. Fáradjon be Mr. Best!
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
