Annak idején az Atyaúristen nevű beruházó a Föld megteremtésére a 2645. számú Építőipari Vállalatnak adott megbízást. A megrendelés egy összkomfortos bolygó megtervezésére és felépítésére szólt, amely alkalmas arra, hogy akik 60-100 év időtartamra ide kapják beosztásukat, a legnagyobb kényelemben élhessenek.
Néhány év alatt elkészültek a tervek és tervmódosítások, lezajlottak a kötbérperek, felépítettek néhány felvonulási bolygót, így az egész építkezésre csak hét nap jutott. Az összecsapott munkának ma is számtalan következményét érezzük, mert a minőségi átvétel sem volt megfelelő. Erre vonatkozóan elfogadhatjuk Madách Imre tanulmányának azt a részét, amelyből megtudhatjuk, hogy egy csomó karrierista szemet hunyva a hibák felett, egyfolytában hozsannázott. Egy bizonyos Lucifer merészelt csak a mű néhány hiányosságára rámutatni, de őt elbocsájtották, és mehetett a pokolba. A többiek meg vígan hozsannáztak tovább a hűvösben.
Az első hibák persze hamarosan jelentkeztek. Még le sem járt a garanciális idő, máris elromlott a vízvezeték, és az egész bérleményt elöntötte a vízözön. Negyven napig tartott, míg végre egy szerelő megjavította a hibát. Töméntelen sok kár keletkezett, és máig sem száradtak fel a pocsolyák, melyeket tengereknek nevezünk.
A szakipari munkák hanyag elvégzése miatt elromlott a központi fűtés, és beköszöntött a jégkorszak. Az emberek cidriztek, és szidták az illetékeseket, de a felelősséget az Atyaúristen sem vállalta.
Közben a rossz statikai tervezés miatt az Atlantisz nevű földrész egyszerűen elsüllyedt, míg Anglia a szakszerűtlen illeszkedés miatt elszakadt a kontinenstől.
Valami suskus lehetett az anyaggal is. Az építményt eredetileg ugyanis gömb alakúra tervezték, de a használat következtében a sarkokon belapult. Állítólag az innen ellopott anyagból fusizták a Holdat, amelyet azonban már nem tudtak közművesíteni, ezért máig is lakatlan. A tervek szerint a Föld sima lett volna, de nem számítottak a száradásra, így több helyen felgyűrődött, mint nálunk a műanyag padló. A felgyűrődések, például az Alpok vagy a Himalája esetében a bérlemény nagy részét lakhatatlanná tették. Jellemző a felelőtlen munkára, hogy a Szaharában nincs vízszolgáltatás, vagy például az Északi-sarkon az év hat hónapjában nincs közvilágítás. Dereng ugyan valami Északi fény, de az épp annyi, mint a pesti mellékutcák villanykörtéi. Az egész bérlemény huzatos, mint egy új lakás, ahol az első hónap után megvetemednek az ablakok. A felsorolt kis hibajegyzékben nem szerepelnek az úgynevezett rejtett hibák, a földcsuszamlások, lávakitörések vagy a szakszerűtlen villanyszerelési munka, melynek következtében óriási mennydörgés kíséretében manapság is állandóan kicsap a biztosíték. Beszélhetnénk még az árvizekről, belvizekről és szárazságokról, de ezek után felesleges még bizonygatni, hogy e beruházás csapnivalóan sikerült.
Ehhez képest már igazán jelentéktelen dolog, hogy a Karfiol utcában átadott új házban felpúposodott a parketta, eldugult a lefolyó, és az ajtókat vagy becsukni, vagy kinyitni nem lehet. Ha egy ilyen nagy beruházásban ekkora hibák észlelhetők, mit várjon az ember ettől a vacak néhány milliós kis építménytől, mely értékének húsz százalékát a lakók már be is fizették.
1960, Ősz Ferenc
Ősz Ferenc
(Budapest, 1930. nov. 10. – Budapest., 1975. febr. 5.)
Újságíró, humorista.
A Budapesti Tudományegyetem történelem szakán két évet végzett. Tisztviselő, majd katona, 1951–54-ben a honvédség lapjainak munkatársa. Egerben a Heves megyei Kultúrház művészeti vezetője, később igazgatója, s a Heves Megyei Népújság munkatársa (1954–56; 1957–59), közben segédmunkás volt a Fővárosi Autóbuszüzemnél (1956). 1959–60-ban tisztviselőként dolgozott a Központi Statisztikai Hivatalban. 1961–64-ben a Dunaújvárosi Hírlap munkatársa, 1964–68-ban a Pest Megyei Hírlap rovatvezetője, majd 1969–75-ben a Lúdas Matyi belső munkatársa volt. Rádiós és televíziós fellépései révén országos népszerűségre tett szert. Írta és konferálta a Halló, itt Budapest (Kamara Varieté, 1972–73), A hosszú ősz (1973) c. műsort, fellépett a Kicsoda, micsoda badarkochba c. számban (Soós Andrással, Mikroszkóp Színpad, 1973).
Művei:
Négyes találat. Kabarétréfák, egyfelvonásosok, monológok (Bp., 1960)
Szurka piszka. Szocialista kabaré (Jelenetek Boross Elemérrel stb., Bp., 1964)
… és mit fizetnek? (szatirikus revü, előadta az Universitas együttes, 1965)
"Hogy mik vogmuc” (történelmi minirevü, 1968)
Humor áll a házhoz (színjáték, Bp., 1973)
Rádiókabaré (válogatás a rádió Kabarészínházának műsorából, Bp., 1975)
Archimédész a rubrikán (válogatott humoreszkek, posztumusz, Bp., 1976)
Der gespaltene Direktor (gyűjtemény, Berlin, 1977).
