Bevezetés és magamról kicsit:

Megpróbálom összeírni a gondolataimat dióhéjban annyira amennyire tudom és megpróbálok minél inkább a témánál maradni, noha esetemben ez kissé nehézkes, szeretem elmagyarázni a mellék ágait a területnek, mert úgy teljes a kép, de akkor egy olyan írás keletkezne, amiből terjedelme miatt akár könyv is lehetne és rendkívül sokáig tartana leírnom amire jelenleg nem vagyok hajlandó.. nekem úgy néz ki lételemem a lustaság..
Egyébként ez az első beküldött írásom, van még egy másik ami már 1 éve írás alatt áll, de a bevezetésnél még máig nem jutottam tovább.. talán egyszer majd befejezem.
Az esetleges megmaradt helyesírási hibáktól és a „fogalmazási” problémákról elnézést kérek, próbáltam figyelni mind kettőre, de érdekesen gondolkodom és néha bonyolultan fogalmazok, vagy mások számára nem teljesen tisztán, a helyesírásom meg olyan amilyen.. diszlexiás vagyok egy pár éve már, és csak lassan gyógyulok :)
Ahol tudtam próbáltam példákat is mondani.
A cikk kicsit nehéz lehet "súlyilag" a szöveg is tömör szöveg, próbáltam tagolni amennyire tudtam, de jobban nem tudtam megtenni. Ezért elnézést, de ez azt hiszem egy ilyen téma.
Ennyit most bevezetésnek és rólam :))

Tehát az irományom:

Miért ez a szüntelen gazdasági növekedési mánia? Nem lehetséges örökké növelni soha semmit, ha valakinek egy kicsit is van esze megérti, hogy ez valóban lehetetlen.. az erőforrások végesek, minden szempontból, legyen az fizikai, szellemi, anyagi, mennyiségi, vagy természeti..

- Fizikai azért mert van egy határ ami között az új termék nem tud kijönni épeszű időn belül

- szellemi azért mert az emberek idővel belefáradhatnak

- anyagi azért mert az embereknek nincs végtelen pénzük

- mennyiségi azért mert az embereknek nincs szükség végtelen mennyiségre az adott „termékből” vagy „szolgáltatásból”

- természeti azért mert ha mondjuk az előállításához nyersanyagok kellenek, azok se fognak mindig és mindenkor rendelkezésre állni, bármit is tesznek.

Ezek között egyik-másik eset kitolódhat a határon túlra kicsit: Pl.:

- a fizikainál mert most valami rendkívülit raktak bele ezért csere (de nem létezik annyi újítás rövid időn belül, hogy midig oka legyen valamit cserélni)

- szellemileg az ember némileg rugalmas, de a rohanó életmód a sok stressz és nyomás (legyen az társadalmi vagy a főnökök irányából jövő) miatt sok-sok különböző betegséget okoz, így van egy határ amit nem lehet túllépni anélkül, hogy a társadalom ne legyen „beteg” (ez vonatkozik az elvárásokra és mértékükre is, azok részéről akik ezen „terméket” vagy „szolgáltatásokat” előállítják nem csak a felvevőpiacnak kell nőnie, hanem a készítőkön is egyre nagyobb a nyomás)

- anyagilag némileg kitolhatják a limitet a bankok.. ügye rendszeresen sokan túlköltekeznek, így hitelt vesznek fel (főleg manapság egyszerű a túlköltekezés észre se lehet szinte venni, csak egy hitelkártya kérdése az egész(!), nem kell bemenni a bankba minden egyes kölcsönkor. Ráadásul manapság a hitelkártyát csak egy szavába kerül megkérni az embernek és pár nap múlva postán meg is jön... visszaadni persze közel se ilyen egyszerű, majdnem, hogy lehetetlen, mindenféle indoklás kell hozzá és csak a kijelölt bankokban lehetséges nem mindenhol). De pl. pár éve volt egy banki reklám, ahol kölcsönt ajánlottak a karácsonyi ajándékvásárlásra(!) mondván, hogy pár év múlva is emlékezetes legyen... hát az biztos, hogy emlékezni fog arra hisz akár egy 3-4 vagy több év múlva is fizetheti még a részleteit... nem beszélve akkor arról ha valaki ezt minden évben(!) eljátssza a reklámok hatására. De ez nem csak a karácsonyi időszakra jellemző.. sokszor az ember túlköltekezik. A rossz az, ha az adósságok mennyisége miatt már kölcsönt kell felvenni, hogy kilehessen fizetni a már meglévő más adósságokat... innen igazán csak lefele visz az út, az életmód (esetlegesen jelentős) átszervezése nélkül! (de ez már egy másik történetbe nyúlhat)

- mennyiségileg esetleg azt meglehet tenni, hogy a családban a család minden tagjának szüksége legyen egy-egy saját tv-re, számítógépre, de nem hinném hogy van olyan ember akinek sok gép kell, persze lehetnek speciális igények, de csak azért több gépet tartani mert legyen egy erős asztali a számításhoz, egy hordozható de még erős laptop, egy másik laptop ami nem olyan erős de hosszú az üzemideje és egy kicsit netbook is mellé, és most jött még ez az ipad, legyen az is az emberünknek... persze ez egy kicsit torz kép, de előfordulhat ilyen ember holott nem biztos, hogy szüksége lenne rá, de a reklámok lenyomják a torkán és majd megveszi.. nagy ritkán elő-elő veszi mindet hogy használja is. A gond talán nem is a mennyiséggel van, hanem azzal, ha mondjuk mindig mindet rendszeresen cseréli, mert új jelent meg. De néha a hasznosságukkal is gond lehet, pl. az itt van most az ipad.. mi értelme? Korlátozott képességek, korlátozott funkciók, és most próbálják lenyomni igen erős reklámhadjárattal az emberek torkán, hogy: „Neked ez kell!” Komolyan.. nem lehet nélküle élni?? Mondjuk a budiba internetre a falra rögzítve jó muri lehet egy lehajtható állványon, de ne ez már a internetközelség egy beteges színvonala szerintem.. A másik példa egy hasonló termék, aminek az igénye mesterségesen generált, a digitális képkeret, vagy akár a wifis internetrádiós ébresztőóra.. valahogy el tudom képzelni az életem nélkülük is.
A gond az, hogy manapság nem az igények szülik az eszközt, előbb lesz az eszköz majd gerjesztenek hozzá igényeket reklámok által.. ez szerintem már abszurd..

- a természeti erőforrások véglegesek, egy pár dolgot újra lehet hasznosítani, de a jelenlegi fejlettségi és ismereti szintünkön sok mindent nem, és a fokozott termelés fokozott igényeket ró minden szempontból, az igények nem nőhetnek végtelenig, egyszerűen lehetetlen...

Tehát szerintem a gazdasági növekedés se tarthat örökké, nincs a piacnak korlátlan felvevőképessége, a jelenlegi igények is már mesterségesen gerjesztettek.. reklámhadjáratok, hogy midig vedd meg a legújabbat, noha ezt nem is mondják ki ilyen nyíltan... manapság egy vállalat ami nem mutat fel növekedést, vagy nem az elvárt növekedésnek megfelelően teljesít, hanem stagnál egy akár magas(!) szinten már nem is jó.. évről évre több bevételnek és nyereségnek kell lennie mert azt mondták a fejesek... csak a piac se korlátlan, a jelenlegi épeszű limitet is már túllépték sok esetben.

Én azt mondom, hogy, nem kell mindig rohanni lecserélni mindent ez az ésszerű, de a vállalatok és reklámjaik nem ezt sugallják és ha valaki ilyen környezetben nő fel, akkor jó eséllyel ezen rendszer fogja lesz, ugyanis nem könnyű észrevenni, hogy valami olyan dologban élünk ami nem feltétlen szükséges..
Például, mit gondolnál te a világról, ha mondjuk egész életedet egy oszlophoz kötözve élnéd le, ahol egy fal felé vagy kötözve.. egész életedben csak azt a falat láttad, sose mehettél sehova, csak a falat láttad és rajta árnyékokat amint mozognak, emberek, tárgyak, állatok árnyékait és persze hallod a hangokat, zajokat, de te csak azt látod, hogy mozognak az árnyak a falon... hogy az árnak tulajdonosai, hogy is néznek ki valójában fogalmad sincs, nem is lehet, hisz sose láttad őket, csak az árnyékukat, így arról se lehet fogalmad, hogy például a világ milyen nagy (az emberek, állatok teljesen figyelmen kívül hagynak, nincs közvetlen feléd irányított figyelmük, szavuk, úgy tesznek mint ha nem is léteznél). Te csak élsz az általad „teremtett” világképedben, ami abból áll, hogy te mint figyelő ott ülsz megkötözve és figyeled az árnyakat, hallgatod a „zajokat”, és mást se teszel, lehet nem is próbálsz, hisz mindig ott voltál, mindig ezt tetted és esetleg eszedbe se jutna mást tenni, mert nem is sejted, hogy lehetne, bár lehetőséged se lenne mást tenni, megvagy kötözve születésed óta... (az életben maradás feltételeire és a fizikai tulajdonságok változásába ne menjünk most bele).
A példa a felismerési képességünk korlátaira próbál rámutatni, azaz, ha nincs valamiről tapasztalatunk akkor nem ismerhetjük meg gond nélkül, nem vehetjük észre!

Ha valaki egy olyan világban nevelkedik ami arra épül, hogy midig mindent a legújabbra kell cserélnünk, állandó internetes kapcsolatban kell lennünk, megosszunk egymásról mindent Iwiwen, Myvipen, Facebookon, akkor gondok lehetnek ezen dolgok fontosságának felmérésében, pl. az árnyékokat figyelő emberünknek minden bizonnyal az lenne az egyetlen és legfontosabb dolga, hogy figyeli az árnyakat és/vagy hallgatja a háttérzajokat. Aki a jelenlegi környezetben nő fel, könnyen tarthatja a fent említett holmikat fontosnak, talán túl fontosnak is, hiszen ebből állnak minden napjai, mindenki ezt teszi, és általában senki se szeret „különbözni”. Pl. sok esetben hallani manapság, hogy a fiatal generáció főleg nyugatra és a távol-keleti fejlett régióban nem bírja ki internet és a közösségi oldalak nélkül egy napig se.. sőt egy pár óra alatt „elvonási” tüneteik vannak. És ezen esetek sokszor valódi stresszt okoz, mert nem tudja mi történik ott ahova mindig járni szokott és valódi gondokat okozhat a szervezetében.. egyszerűen „függők” és önerőből többségük semmit se tehet. A társadalmi igények ilyen, hasonló módon generálódnak, legalábbis próbálják generálni. Pl. Japánban egyes gazdagabb területeken a családok az 1 éves működő tv-ket és multimédiás berendezéseket, számítógépeket kidobják lomtalanításkor mert feléjük így szokás, és ciki ha jön az ismerős és még mindig a „régi” holmijuk van.

A fejlődési sebesség növekedése jelenleg tehát abnormális, csak mesterséges igénygerjesztéssel tartható fenn.
Lényegében nem a fejlődéssel van a baj, nem is feltétlen a sebességével, hanem ami vele jár.

Ennyiben hagyom most a témát, írhatnék még sok mindenről ezzel kapcsolatban, de mint írtam fentebb, nem akarok könyvet belőle, legalábbis mostanság semmiképp.
Addig is próbáljátok elképzelni, hogy ha ti lennétek az oszlopos kötözött ember helyében mit tehetnétek..