Ismét filozófiai szárnyalásba kezdek. Téma: az emberi ingerületátvitel és a közúti forgalom lehetséges összefüggései.
Délután két óra. Süt a nap. A szórt napfény hunyorgásra késztet, pedig nem erős a sugárzás. Ingerlő fajta napsütés, amikor a napszemüveg hülyén néz ki az emberen, de ha nem veszem fel, akkor meg úgy pislogok, mint béka a mikrosütőben. Eldőlt a dolog; nincs nálam napszemcsi, tehát nem is veszem fel.
Haladok az MO-on, van autó bőven. Ciripel a Fabia százzal a belső sávban, a szélsőben acélfal teherautókból és kamionokból. Figyelni kell, melyik román jelzésű dönt úgy, hogy két méterrel az orrom előtt hetvenöttel előzni kezdi hetvennéggyel menő kollégáját. Gyakori eset.
Egy idő után a hunyorgástól álmosodni kezdek. Nagyobbra nyitom a szemem, hiszen olyan szűkek itt a sávok. Retinám csapjai és pálcikái megkapják az adagot. Mennek a jelek a látókéreg felé, de intenzitásuk problémát okoz. Ahogy a neuronok axonjának velőhüvelyének befűződésein bakkecskeként ugrálnak a töltések, egy-kettő eltéved. Elvéti az ugrást a nagy tolakodásban. Egyik nanoszekundumban még ezen az axonon, a másikban már egy másikon ugrik tovább. Hogy-hogy nem, de másik agyi központba jut. Olyan érzetem keletkezik, mintha valami lenne az orromban, ami nem oda való. Csiklandoz. Tüsszentenem kell? Vagy nem is? Majd kiderül. Addig is bekapok egy rágót. Hű, de jó erős. Meg is indul tőle nyálam áradatja. Na ekkor dőlt el véglegesen és fellebbezhetetlenül: tüsszentenem kell. Muszáj. Most! Százzal haladok. Nagy levegő. Nyál be hörgőkbe. Tüsszentés megindul, ám szinte ugyanekkor hasonlóen erős inger hatására egy köhögés is, hogy a légutakból távozzon az oda nem való folyadék. Bal kezemet a szám elő kapom, szememet egy fél másodpercre behunyom, és jöjjön, aminek jönnie kell! Dupla élvezet, dupla hangerő, dupla lémennyiség, dupla légsebesség és dupla sörét...
Szememet kinyitva látom, hogy bal kezemmel csúnyát tettem. Úszóhártya nőtt ujjaim közé. Alig csócsált rágóm az ölemben. Hopp! Közeledik a beton terelőfal. Gyors korrekció a kormányon. Skoda megugrik, mint akit seggbelőttek - érzékeny műszer, én meg még kábult vagyok, szemeim könnyesek, alig látok. Azt mindenesetre kiszúrom, hogy most meg a román kamion alá kezdek bemenni. Nem örül. Én sem. Kormány vissza. Hű, legrövidebb út az egyenes. Megúsztam! Elkezdek a térképtartó zsebben, ami bal oldalon van, zsepi után kotorászni. Térképtartó zseb: ott a térkép is. Sikeresen végig is kenem síkságot jelölő zölddel pár oldalát. Kormányt jobbal közben fogom és figyelek. Nem akarok szerepelni a Fókuszban. Zsepi megvan. Törlés. Kéz és térkép is rendben. Véget ért a sztori.
Ezúton kérem a képviselő urakat, hogy tiltsák be a vezetés közbeni tüsszentést kormányrendelettel! Biztos vagyok abban, hogy sok balesetnek oka a tüsszentésközbeni figyelemkihagyás. Aki tüsszent, azonnal vegyék el a jogosítványát és akasszanak pert a nyakába, mondjuk gondatlanságból elkövetett emverölési kísérlet jogcímen! Előre is köszönöm.