Üdvözlök mindenkit

Egy jó ideje már a PH! fórumozó társaságának tagja vagyok más nicken. Elnézést kérek a moderátoroktól, hogy ezért regeltem egy másikat de a sajátomon nem mertem megnyitni ezt a témát.

Egy történetet szeretnék mondani, egy lányról akit tönkretett egy ember. Ez a lány 15 éves volt, szép, okos, jókedvű. Ez a lány egy kis faluban lakott az Alföldön és élte életét szerető családja körében. Ennek a lánynak voltak barátnői, akik hatással voltak rá. A lány valamilyen szinten mindig zárkózott volt, szolid ruhákban járt nőies alakja ellenére. A lányok társasáságnak hatására viszont elkezdett csinosan, dekoratívan öltözködni. Egészen megváltozott.

Volt ezeknek a lányoknak egy apukája, aki közeledvén a negyvenhez még férfinak érezte nagyon magát, de széltében terjedelmes házastársa már nem tudta felizgatni őt. Ez a "férfi" nagyon jó kapcsolatot ápolt ezzel a lánnyal és sokat beszélgetett vele. Egészen a hatása alá vonta szegénykét. A lány nem tudván mit kezdeni a helyzettel, nem volt tisztában érzéseivel és nem tudta mi történik.

Történt egyszer, hogy a "férfi" és a lány egyedül maradtak, és a "férfi" elkezdte őt simogatni. A dolgok történtek, s történtek. A lány zuhant lefelé a lejtőn. Nem tudta mi helyes és mi nem. Több mint egy éven át tartott majdnem teljes titokban ez a dolog, mivel a "férfi" felesége mindent tudott. A lány nem bírta tovább. Öngyilkosságot kísérelt meg. Pár hónapra rá mégegyszer.

A család elköltözött, a lány ottmaradt. Mindenki őt hibáztatta. Még a szerető család sem állt már mellette. Megsérült a lelke. Nem tud már úgy szeretni soha többé, ahogy egy ilyen szempontból egészséges ember tudna. Illogikus dolgokat tesz kapcsolataiban, és tönkreteszi őket.

Ez a lány most, majd egy évtizeddel a történtek után a társam. Nagyon nehéz minden szempontból. Tönkremegyek szinte ebben a kapcsolatban, de kitartok mert szeretem őt, és segítek neki.

Az az ember még utánna évekig zaklatta, mailben, telefonon. Egyszer eljött érte újra több évvel a történtek után, berángatta a kocsijába és elmagyarázta neki, hogy ő élete szerelme és sohasem felejti el őt.

A lány még most is sír, sokszor. És fél.

Felvettem mailben a kapcsolatot a "férfiva" úgy ahogy kell. Tudja, hogy többé már nem bánthatja büntetlenül.

Rengeteg olyan dolog van a kapcsolatunkban ami ennek hozadékaként erősen destruktív.

De nagyon szeretem őt...

Tegnap szakítani akart velem, a héten másodszor. Csak úgy a semmiből, semmilyen erre utaló jel nélkül. Szeret engem tudom, majd meghalok úgy fáj mert tudom, hogy szeret, nagyon szenvedek. Mintha beleintegrálták volna az évek: Szenvedned kell. Nem lehetsz boldog. Lökj el mindenkit, minél jobban szeret annál jobban bántanod kell.

Rájött, hogy mit tett. Bocsánatot kért.

Szeretjük egymást, ki kell tartanom, ki kell tartanom...