Az első okos - Avagy a csiki-csuki és a kálvária

A D750 hibája miatt érkeztünk el az idő azon pontjára (2009-re kb.), mikor új telót tellett vennem. Sokáig nézelődtem, hogy mi legyen. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy addigra már túl voltam egy okostelefonos kiránduláson, úgy egy hétig tulajdonosa voltam egy giroszenzor hibás iPhone 3G-nek, amit 35 rugóért vettem egy sráctól. Bevallom őszintén jópofa cucc volt, de nem fogott meg, és akkor még nem azért mert iPhone volt, hanem mert még nem volt túl nagy jelentősége az okostelefon létének. Még nem a mai értelemben vett okosteló volt. Szóval nem kapott el az életérzés, de volt pár ismerősöm, akit igen, így gyorsan továbbadtam 40-ért. Egy hétig használtam, és még pénzt is kerestem vele. Nem volt rossz üzlet.

Szóval ebből a felvetésből kiindulva iPhone-t nem akartam. De okostelót azt igen. Ekkortájt jelent meg a Nokia 5800, amit akkor a Nokia az iPhone kihívóként aposztrofált, és elég jó kritikákat kapott. Bevallom nagy volt a verseny, hogy azt vegyem, vagy a 6700 Classic-ot (sőt még az N79 is játszott), de végül az 5800 XpressMusic-ot választottam. Életem egyik legborzalmasabb fél évét töltöttem azzal a telóval. Minden létező balsors megverte azt a telefont.

Borzalmas menüje volt, a visszaszámláló nem riasztott lezárt kijelző esetén, az ébresztő rendszeresen lefagyott, miként maga a telefon is, úgy napi 5-ször. Egy kisebb voltos SIM kártya cserét követően - amit a szervizben javasoltak - már csak napi 1-2-szer. Bevallom őszintén nem is emlékszem, hogy volt-e a telónak normális app store-ja, de arra emlékszem, hogy mindenféle kínai oldalakra kellett elküldenem az IMEI számát (ajjaj... ajjaj... ajjaj...) hogy mindenféle CER meg KEY fájlokkal bohóckodva fel lehessen rá hegeszteni pár - valamelyest - használható alkalmazást. Amik még úgy se nagyon ütötték meg az elvárt minimál színvonalat.

Szóval szívtam a telóval, és utáltam is. Az i-re a pontot az tette fel, mikor a teló eltört. Na nem valami baleset okán, csak úgy magától. Karácsony volt, a 30 fokos egyiptomi partokon süttettük magunkat, majd bementünk este az öt csillagos szállodába, megvacsiztunk, már este 9 körül járt az idő, álmosan olvasgattam az utazásra hozott regényemet, erre az éjjeliszekrény felől egy hangos "Pinnnnggg" csattanás hallatszik, nézem a telót, nem esett le, csak ahogy feküdt az éjjeliszekrényen, eltört az oldala. Elrepedt, és szétnyílt.
Néztem ki a fejemből, mint egy ökör, és nem hittem el, amit látok.

Jól van, oké, hazajövünk a karácsonyi-újévi nyaralásból – három nappal az arab tavasz előtt – és vinném gariztatni a telót deee, mivel a telefont egy szürkeimportos helyen vettem (először és utoljára), hogy spóroljak 8 rugót az árán, kiderül, hogy a hardverre csak fél év gari volt. Hiába látszik egyértelműen, hogy nem volt leejtve a készülék, csak fizetősen cserélik az oldalsó műanyag keretet. Jó, kicsengettem a 6 rugót, nem egy nagy összeg. Még használtam jó fél évig ezt a borzalmat, majd egy nyári nap, mikor rövidgatyában futok át az úton, kirepült a zsebemből, végigvágódott a földön és majdnem ugyan ott eltört a műanyag keret. Ekkor éreztem azt, hogy ennek itt vége. Le kell cserélnem ezt a förtelmet. Úgy is közelgett a szülinapom, szóval 2011. május 31-én megvettem azt a telefont, amit már elsőre is vennem kellett volna.

Nokia 6700 Classic. Black. Imádtam. Hihetetlen kis prémium masina. Tulajdonképpen a klasszikus telefonok evolúciójának csúcsa, a Tyrannosaurus rex. Az abszolút csúcsragadozó. Fém, penge vékony, tekintélyes súly (= végtelen minőségérzet), jó kamera, GPS, netböngésző, MP3 lejátszás (Bluetooth-on, mert jack csati – sajnos – nem volt rajta). Életem egyik legjobb telója. Majdnem olyan jó, mint a T610. Majdnem annyira imádtam.

Sokáig használtam. Imádtam. Olyannyira, hogy egy arany verziót is beszereztem belőle.
Acél készülékház, valódi 24 karátos arannyal bevonva. Sajnos ez nagyon gyűjtötte az ujjlenyomatokat, így megváltam tőle, de a fekete marad.

Évekig nyúztam, előbb egy 8, majd egy 16 GB-os microSD-vel. Hű társammá vált, igaz, egy szoftverfrissítés után off-ra fagyott, és csak a szerviz tudta helyre pakolni, és bár a zseblámpa funkciót sosem kapta meg ("Margit, há' nórmális?"), mégis szeretem.
Bárhová elnavigált, unalmas pillanataimban böngésztem vele a netet, és az Opera Mininek hála, belefértem a havi 200 MB-s internet keretembe.

Vicces kis adalék egy (rossz) vicces kis telefon mellé, hogy ekkortájt (a számla szerint egész pontosan 2011.08.11-én) "ZS" tartalék telónak (regisztrálgatásokhoz) beszereztem egy Nokia 1800-t.
A vásárláskor tényleg annyi volt a szempont, hogy a legolcsóbb telefon legyen, azt hiszem, ez a modell volt a második legolcsóbb telefon, amit kapni lehetett. Kb. 1000-1500 forinttal volt drágább a legolcsóbb Nokiánál, és dizájnban a 1800 jobban tetszett. A tesztekben nem is írtak rosszakat róla, legalábbis a nekem fontos hangminőség kapcsán. A tesztekkel ellentétben én az "értékelhetetlenül rossz" minősítést adnám a hangminőségnek, és az összeakadó gomboknak hála az SMS írás sem egyszerű feladat rajta.
Őszintén? Semmi szerethető nincs ezen a telefonon, de 7990 forintért nem kell csodát várni.

Amint azt láthattátok, jól ellébecoltam a klasszikus telók világában, de telt-múlt az idő, én meg néha kikacsintgattam a piacra. 2012-ben berobbant a piacra a Windows Phone. Talán kitaláltátok, nagy kocka vagyok, és nagy Windows fan (annak ellenére, hogy a W10-et ekével szántom – mondjuk az is igaz, hogy javulgat szép lassan). Nem volt más választásom, be kellett szereznem egy Nokia 610-et. Jókat írtak róla, Windows, muszáj volt.

Életem csalódása. Talán még az 5800-ánál is borzalmasabb élmény. Hihetetlenül átláthatatlan és logikátlan menü, csekély alkalmazáskínálat, full kiforratlan az egész, és döbbenetesen restriktív a rendszer, bugok, következetlenségek mindenütt... áhh... nem mondom tovább, halottról vagy jót, vagy semmit.
A lényeg, hogy pillanatok alatt alatt váltam meg tőle, örök csalódással gazdagodva. Nem hittem el, hogy ezt ad egy, valaki valamilyen logika (/logikátlanság) mentén megtervezte, legyártotta, ad kettő, piacra merte dobni. Hogyan? Miért? Kinek? Tényleg?

Mindegy, hagyjuk, gáz volt. Megmondtam már akkor is, hogy ha csak valami nagyon komoly változás nem jön, végük lesz, mint a botnak. És végük lett. Magukkal rántották a Nokia device-t, 11000 alkalmazottat, egy iparági legendát stb.
Tudjuk, hogy milyen szomorú véget ért a WP.
A lényeg, hogy egy életre való csalódással váltam el a 610-től és tértem vissza imádott 6700-mhoz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!