A tabletek...

Tegyünk egy aprócska kitérőt a tabletek világába. 2011-12-ben a csapból is a tablet láz folyt, és mint minden kocka, én is elkezdtem vágyni egyre. 2012 októberében be is jelentették a Nexus 7 GSM modemes verzióját. 2012 novemberében meg is jelent világszerte. Magyarországon egy pár héttel később. Mivel közeledett a karácsony, gondoltam, meglepem magam egy N7 Cellular-ral. Némi pénzt begyűjtöttem az ősöktől, karácsony ürügyén, de a nagyját én álltam.

Szerintem az elsők között voltam Magyarországon, akinek ilyen tabletje volt. Emlékeim szerint december 3-7. között jelent meg itthon. Nyilván a szürke importos helyeken lehetett először kapni, de az általam megbízhatónak tartott (gyártói garanciát biztosító) webshopokba pár nap csúszással jelentek meg. Így nagyjából mikulás környékére érkezett meg a "vizes" boltba, az egyik nap este megjelent a kínálatban, másnap délelőtt mentem is érte.

Ez volt életem első androidos eszköze, első androidos tabletje, és valószínűleg az utolsó is, bár... ki tudja.
Amúgy nem azért volt az utolsó, mert rossz lett volna. Korántsem. Sőt. Jó cucc volt, szerettem, mi több, imádtam. Bár voltak dolgai, amiket nem szerettem (amiben egy asztali Windows sokkal jobb tud lenni, pl. fájlkezelés) alapvetően jó kis kütyü volt. Gyors, stabil, gyorsan frissült, hibátlanul működött. 1-2 hétbe beletelt, mire megszerettem az Androidot, de végül eléggé bevált. Sokat olvastam a tableten, amolyan e-book reader-ként használtam. Szerintem a letöltögetett könyvekből visszahozta az árát.

Jó volt, jó volt, de tablet volt, és lássuk be, egy tablet nem egy PC. Pláne nem egy androidos tablet. Szóval a használhatósága... erősen korlátozott. Főleg a 7 colos kütyüké.

Egy évvel később, 2014 januárjában viszont megjelentek az első használható, és megfizethető Windows-os tabletek. Korábban volt szerencsém Surface tableteket tesztelni, mind az RT-t, mind a Pro-t. Az RT-t már akkor eltemettem, egy óra használat után undorral süllyesztettem a fiókom mélyére, de a Pro nagyon tetszett. Minden gyerekbetegsége ellenére (hangos volt a venti, és hamar, 2-3 óra alatt lemerült, ami az akkori 10-12 órás tablet üzemidőkhöz képest nagyon karcsú volt) sok fantáziát láttam a tabletben. Tetszett, és meg voltam róla győződve, hogy ez a jövő. Megmondom őszintén azt hittem, hogy 2017-re már mindenkinek ilyenje lesz. Nem hittem volna, hogy ennyire megtorpan a tabletek fejlődése.
Szóval jó volt a Surface, de nekem nem ért meg fél millió forintot, sőt, akár hétszázezret. Így megvártam, míg megjelentek az első Bay Trail procival szerelt tabletek, és gyorsan be is szereztem magamnak egy Lenovo Miix 2 8-ast.

Úgy gondoltam, nekem mindent megér a teljes értékű Windows. És tényleg nagy buli, ha egérrel, billentyűzettel használja az ember. De mint tablet, a Metro UI, azaz mostani nevén UWP, hihetetlenül nagy nulla. Alap dolgokra nem alkalmas, az appkínálat, a szó szoros értelmében semmi, egy Androidhoz képest. Kár. Mert jó lenne, ha jó lenne.

Ezen kritika ellenére is úgy hiszem, ha lenne a rendszer alatt jó, és megfizethető hardver, akkor igen sikeres lehetne a Windows OS tableten. De az általam mindjárt felvázolt példa is jól mutatja, hogy miért van az ipar a gödör alján.
Nincs fejlődés, vagy csak minimális. Kb. 2015-ben fogalmazódott meg bennem először a gondolat, hogy le kéne cserélnem a 8 colos tabletemet egy 10 colosra, mert már nem használom. Nem használom, mert e-book-ot e-book olvasón olvasok, netezni telón szoktam már (vagy PC-n, nyilván). Ellenben képregényt még mindig szívesen olvasnék tableten, arra viszont a 8 col kevés.

Igen ám, de nem találtam olyan tabletet, amit szívesen megvettem volna. A Miix 2 HD paneles, 2 GB RAM-mal, és 64 GB háttértárral. Anno 90 ezer forintért vettem. Nyilván, ha az ember valamit lecserél, jogos elvárás, hogy mindenben többet kapjon. Tehát az általam vágyott tablet 10 colos, FHD kijelzős, 128 GB háttértáras, és 4 GB RAM-mal szerelt. És mindez passzívan hűtve, 150 rugónál nem drágábban.

Na most ilyen tablet nem létezett. Vagy a RAM volt kevés, vagy a proci gyenge, vagy a háttértár 64-es, vagy a kijelző HD. HD 10 colon. Ekkora kijelző átmérőnél a HD olyan pixeles, hogy kinyomja az ember szemét. 2016 elején elhatároztam, hogy akkor is veszek egy tabletet. A költségkeretet is felemeltem 200K-ra. Még így sem sikerült semmit vennem. A legközelebb a Surface 3 (nem Pro) állt a vágyaimhoz, a story ott bukott meg, hogy billentyűzettel együtt 285 ezer forintba került volna. Atom (!!!) procival. Remélem azért ez a sok felkiáltójel átjött a kedves olvasóknak. Meg, hogy mit gondolok erről. A vége az lett, hogy vettem magamnak egy Asus Zenbook-ot, Core M-mel, 128 GB SSD-vel, és 4GB RAM-mal. 220 rugó volt, penge vékony, pehelykönnyű, full alumínium, szuper jó, igaz nem tablet.

Külön vicc, hogy azóta másfél év telt el, de még mindig nem tudtam lecserélni a tabletem értelmes alternatíva híján. Oké, a kínai márkák gyártanak ilyen tableteket, de a support, és a garancia nagyon kérdéses.
De talán majd a Lenovo Miix 320, ha megjelenik.
Ami biztos, véleményem szerint szégyen és gyalázat, amit a gyártók csinálnak (illetve amit nem csinálnak) a tablet piacon. Nem csoda, hogy évek óta hanyatlás van.

No ezen kitérő után térjünk vissza a telefonokhoz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!