5800 - Különvélemény

Nokia 5800 XpressMusic tartósteszt

Nos, barátom DarkCube kérésére, mielőtt rátérnék a cikk tárgyát képező telefon elemzésére, néhány sorban leírom, hogyan kerültem kapcsolatba a mobiltelefonokkal.

Első közelebbi élményem, ugyan csak közvetett, azaz édesanyám vásárolt egy Nokia (talán 1011-est) 1993-ban, az akkor még létező Pannon GSM előfizetéssel (Gyanítom az inkább '94, vagy Westel lesz – DC). Sok mindenre nem emlékszem, hiszen ekkor én még csak 9 éves voltam, így saját mobilról szó sem lehetett, annál is inkább, hogy ezeknek a telefonoknak az érdemi felhasználása akkori fizetésekhez mérve horror összegekbe került, nem beszélve a készülékek árairól. Ezt követte a jó öreg 2110-es, ami jó néhány éven keresztül szolgálta a családot, talán '97-98-ig is. És ez volt az a telefon, ami felkeltette az érdeklődésemet a mobilok irányába.

Meglehetősen későn kaptam az első mobiltelefonom, valahogy az mindig jobban vonzott, hogy akkor tudjanak elérni, amikor én akarom, és ne kelljen egy telefon képzeletbeli madzagjának egyik végén se lennem. Gimnáziumi éveim vége felé, egyre nagyobb szükségét éreztem annak, hogy legyen saját mobilom, kiváltképpen azért, mert az osztálytársaim zömének már volt. Így 2002-ben édesanyámtól megkaptam az első telóm (persze, mert mindig aggódott, és el akart érni).

Ez egy sötétkék színű 3210-es volt, túl sok emlékem és érzelmi kötődésem nincs és nem is fűzött soha ehhez a telefonhoz. Mind a mai napig megvan a fiókomban, körülbelül 2 évig használtam, majd az akkortájt oly divatos kicsinyítési divathullámnak köszönhetően és annak, hogy a Nokiám aksija kezdett kipurcanni, szert tettem egy Sony Ericsson T105-re, aminek nagyon csúnya vége lett elég hamar.

Történt egyszer, hogy amikor átszaladtam a Rákóczi úton, kiesett a zsebemből úgy, hogy ezt nem vettem észre csak egy félórával később és mire visszamentem érte – sejtésem azért volt, hogy hol lehet – jó néhány autó átmehetett rajta, mert az út közepén az elválasztó sávon leltem rá a drágára, kicsit laposabban, mint ahogy utoljára láttam. A kijelzője befolyva, de csodák csodájára telefonálni még lehetett vele, kb. 3 napig, amíg az akku cellák teljesen tönkre nem mentek. (Emlékeim szerint abban a "tönkremenésben" volt szerepe egy öngyújtónak, és egy légpisztolynak is. Konkrétan egy kicsit szétlőttük, és felgyújtottuk, de hát senki se tökéletes, na :) - DC)

Ezután újra Nokiák következtek, ekkor már színes kijelzővel, illetve szolgáltató váltás miatt, (már 2009-et írunk) megvettem az első érintőképernyős Samsungomat, ami egy megbízható, ugyanakkor rettenetesen lassú telefon volt.

És akkor elérkeztünk a rovatom főszereplőjéhez a Nokia 5800 Xpress Musichoz. Egészen véletlenül került a birtokomba 2012-ben (azóta is ezt használom), mert őrült nagy dilemmába kerültem telefonvásárlás terén. Szolgáltatót váltottam, és a tucatnyi nem kártya független, de már amúgy is elavult és leharcolt telefonjaimat nem tudtam használni, így kénytelen voltam új telefont vásárolni, de szerettem volna, ha gombos, van rajta GPS és ha lehet, legyen okos is. Körülnéztem, és olyan telefon, ami tetszett is és a költségvetésembe is belefért volna, elég kevés volt a piacon, az egyik egy Symbian-os Nokia lett volna. DarkCube-bal dumálgattam, hogy szerinte melyik lenne a jó, ő óva intett a Symbiantól, de azt mondta, itt az ő Nokia 5800-ja próbáljam ki, használjam, ha tetszik akkor eladja nekem potom összegért, mert ő ki nem állhatja.

Hát, megtetszett. Meg is vettem ezért a potom összegért, nála, már vagy 1 éve a fiókban állt, ő a mai napig nem érti, hogy mit szeretek benne és meg kell mondjam néha én sem, de szeretem, mert az egyik legmegbízhatóbb telefonom mind a mai napig, és mivel emailt telefonon nem olvasok, és nem vagyok függője egyik közösségi hálónak sem, ezért nekem untig elég.

Amiért szeretem: elpusztíthatatlan, 6 év folyamatos használat után is 3 napig bírja az eredeti aksija (soha nincs kikapcsolva, csak akkor, amikor leejtem és szétesik...) Nem érintő, hanem nyomásérzékelős a kijelzője (egy kulccsal is lehet írni rá). És a legfőbb ok, amiért ezt használom: baromira kíváncsi vagyok, meddig bírja még.

Egyáltalán nem vigyázok rá, a zsebemben kulcs és aprópénz mellett tartom-hordom, ha dobni kell dobom, ha csúsztatni kell a földön csúsztatom :). Nemrég történt a legmegrázóbb balesete, amiből egy nap alatt kigyógyult: beesett a wc-be, (csak víz volt benne hál' Istennek), de mivel ez a baleset úgy történt, hogy fürdés közben kerestek és a telefonbeszélgetés végén a mosógép tetejére ki akartam volna dobni a telefont, amit meg is tettem, csak onnan tovább pattant le a deszkára, amin darabjaira esett és minden darabja bele a klozetba. Gondoltam ott egye a fene, majd, ha megfürdök, kiveszem. Így is tettem. Kihalásztam, szétszedtem kicsi darabokra (modulos felépítésű, de erről később) hajszárító, radiátor, másnap összerak, és működik. (Fred, bkkr, ezt nem is mesélted. Most fekszem a röhögéstől. Amúgy szégyelld magad, végre a helyére került az 5800, erre kihalászod. Áruló! XD - DC)

Szóval a telefon felépítése előre gyártott külön egységekből épül fel, melyek az alaplapra nem forrasztással, hanem illesztésekkel, helyenként egyszerű bepattintással illeszkednek. Például ilyen az alján elhelyezkedő 3 gomb, ami jó minőségű fémből készült, illetve ilyen a hangszórója is, amit szerszám nélkül ki lehet szedni és visszarakni.

Egyébként a telefon váza egy acél keretre épülő rugalmas műanyag héj, amihez egy számomra érthetetlen okból (Dizájn, Fred, dizájn :) - DC), egy teljesen másik műanyagból készült elem csatlakozik, ami a kijelzőt rögzíti a készülékhez. Ezt gyakorlatilag sikerült olyan hitvány anyagból készíteni, hogy akkor is eltörik, ha kirakja az ember a napra és rálehel egy kis szellő. Ami azért kellemetlen, mert, ha ez az elem eltörik, akkor a korábban előnyként említett modulos felépítésnek köszönhetően minden alkatrész egyesével potyog ki a telefonból kis túlzással, és ha ez nem következne be, akkor por az tuti kerül a kijelző és a kijelzőt védő plexiborítás közé. Az én esetemben ez az alkatrész cirka 5 darabra van törve, és szigetelőszalaggal körbetekerve, ami összetartja, innentől nem érdekel, hogy a ragasztószalag alatt hány darabban van ez az alkatrész.

A telefon hangszórója, egyébként mind a mai napig kiváló és megszégyeníti számos újonnan készült készülék hangminőségét. Ez sajnos a kamerájáról már nem mondható el, mert az eddigi szám szerint négy beázás nem használt az amúgy sem csúcs-szuper "objektívjének" és a képek nagyon zajosak amiket ezzel csinálok (Talán annak is van köze a dologhoz, hogy zsírpapírrá van karcolva a lencseablak - DC), de ez nem fényképezőgép szóval nem érdekel.

Ami rettenetesen idegesítő, hogy a telefon ugyan elvileg használható az interneten való szörfölésre, de ezt én nem szörfölésnek, inkább csak süllyedésnek nevezném, mert a gyakorlatban nem használható rá. A telefon beépített memóriájának icipici mivolta miatt. Szóval nem nagyon lehet betölteni vele semmit sem, és ugyan ez igaz a GPS-re is. Mire betölt, már végig is értem egy komplett metropoliszon, csoszogva.

És ami még nagyon rossz benne, de ez szerintem a sok esésnek köszönhető, hogy minden egyes töltőre csatlakozást 2-3 perces türelemjáték kell, hogy megelőzzön, mert, ha nem jól csatlakoztatok, nemes egyszerűséggel nem töltődik. (Ezt eddig nem is tudtam. :) - DC) Ja, és bár USB csatlakozója van, nem lehet tölteni USB kábelről, szóval csak a klasszikus tű alakú Nokia töltővel kompatibilis...

Röviden tömören ennyit tudnék mondani róla, egy kompakt méretű telefonálásra és SMS írásra nagyon megbízható, strapabíró telefon ez egy fontos alkatrészt leszámítva (ami néha magától eltörik - DC), minőségi anyagokból összeállítva, de ha valaki egy kicsit is többet vár el egy telefontól annak nem ajánlom :D.
(Kész szerencse, hogy már nem lehet kapni :)) - DC)

És még egy ok, amiért még MINDIG nem cseréltem le, számos olyan reménytelen esetben is nálam maradt, amikor már lemondtam róla. Vízi sportok szerelmeseként többször előfordult, hogy kiesett a zsebemből, le a hajó deckjére, és úgy állt meg a csúszásában, mint az amerikai filmekben a kocsik a szakadék szélén: billegve. Illetve, esett ki a zsebemből több alkalommal biciklizés közben is, és nem vagyok az a finoman bringázós típus, de mindezeket kibírta ez a 2010-ben gyártott Nokia, amit 2012-óta használok, immáron 6. éve és nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogja befejezni nálam a pályafutását. (Áá sejtem én. Öngyújtó és légpisztoly?? :) - DC)

Amint Fred barátom átküldte a cikket, 2 órával később küldött egy SMS-t, melynek tartalmát inkább idézem:

"Na ugy tudtam most cca 50 perc után feltölteni a telom, hogy ki kellett törni a tetejét... töltődik! Lapzárta utáni jelentés." - SMS vége.

Pár napra rá, néhány képet is kaptam.

(Most őszintén, mivel tudnám ezt tetézni? Igazából csak egy idézet jut eszembe a 2007-es Transformers filmből: "Uh-vu-vu... a Nokiával vigyázni kell. Minden tiszteletem a japánoké, náluk még ér valamit a minőség..." :)) - DC)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!