Sziasztok. Egy átlagos PC-függő, és az Ő Ikea PC-jének történetét mesélném el Nektek, ha van rá egy kis időtök.

A "FŐHŐS"

Ez a srác arról ismert a rokonai és barátai körében, hogy képes mindenféle műszaki "cikket", vagyis inkább mások által kidobásra ítélt, "Nem mindegy mi ez? Árammal működik, érted...!" feliratú címkével ellátot kacatot begyűjteni, az őrület határáig kergetve ezáltal imádott feleségét, és nevelt gyermekeit, azaz a családját.
Nevezett egyén idült "Jó lesz ez még valamire"-betegségben is szenved már gyerekkora óta.
Lakóhelye arról ismerhető fel, hogy ott még lomtalanítási időszakban is lassítás nélkül gurulnak tova az FKF Zrt. kukásautói, és teszik ezt a lakása pár kilométeres körzetében is.
Az évek során mellékesen szert tett egy jó ismerősre is, akinek tök véletlenül egy lomtalanító telep van a birtokában, ahová természetesen hősünknek szabad bejárása van. Saját kulccsal a kapuhoz, és testvéri szeretettel a két őrkutyához, mely ebek képességeiről mindent elárul az, hogy szabadidejükben oroszláncsordák terelgetését is vállalnák Afrikában, csak útlevél hiányában ez a külföldi meló elég nehezen kivitelezhető.
Amúgy "hivatalosan" emberünk teljesen normális, beszámítható, becsületes állampolgár, már ha normálisnak nevezhető az, hogy ötvenegynéhány négyzetméteren él öttagú családjával, amibe ugye egy kutya is tartozik, ezenkívűl 5db, nem éppen itx-lap méretű orsós magnetofon, változó darabszámú, de legalább 4db, "naná, hogy CRT, majd kidobom az 1 db LCD miatt, mi??" 17-esnél legalább nagyobb monitor, cirka 10db működőképes, legalább 35 éves zsebrádió, kb. 40 kg, több ezer watt összteljesítményű toroid és egyéb trafó, megszámlálhatatlanul sok számtech alkatrész, 4-5db hagyományos PC, 5db számítógép "nem PC", 5 kerékpár (kettő darabokban), mázsányi kerékpáralkatrész, valamint mindezek járulékos kacatjai, amik ugye lehetnek csavarok, kábelek, dobozok, csatlakozók, alkatrészek, meg amit még el sem tudunk képzelni.

AZ ELŐZMÉNY

Ez a jóember egyik nap éppen az internetes, vakerának nevezett kínai piacon nézelődött, a szokásos "nem keresek semmit, csak megnézem mi van" arckifejezésre hajazó ábrázattal, mikor meglátott egy Asus nevezetű házat. A szutykos kütyü nagyon durva, 1k értékben kellette magát a többi, normálisnak nevezhető, de persze legalább 10x annyiba kerülő PC ól között.
Nem volt ugyan oldala, egy sem, de! És itt jött az, amitől beindult hősünk nyálelválasztása. Lelki szemei előtt megjelent egy fillérekből összeálló, mégis ütőképes PC homályos körvonala, ahogy sokadannyi pénzt kiemelve a zsebéből alázza le barátja olyan nagyra tartott, "a XIX. század legjobb alaplapja van ebben, vágod?"-életkorú, 3000+ Sempronos AMD-jét...
Ugyanis a ház aljában, egy szál magában, mint öreg asztalos ujja, ott árválkodott egy S478-as, Asus P4GE-MX alaplap. Emberünk szemei a leírásra tapadtak, és egyből fontos infókkal gazdagodott. A ház a benne lévő, nem tesztelt lappal együtt eladó, minimálár nincs, tehát szabad a pálya, licitre fel. Ilyen apróságokkal már nem untatta a szemeit, mint pl. "a ház egy kuka mellett hevert, szerintem a lap nem jó benne, ki sem próbáltam", ez ugyanis szintén ott virított a leírásban, de kit érdekel.
Gyors klikk, naná, hogy levédett ajánlattal, "mer' az a tuti, hadd lessen a többi éhenkórász, ezeöccázat' neki...". De persze a "nem keresek semmit, csak megnézem mi van" fedősztori ellenére szépen, saját felhasználónévvel belépve, ahogy kell. Ergo a lap sorsa 3 mp alatt eldőlt, onnantól számítva, hogy emberünk szeme elé ugrott a képernyőn.
Az aukció végéig eltelt 1 hétben semmi nem történt. Valaki ugyan az elején még bepróbálkozott egy halovány, és gyatra, "hátha nem is kell ennek a csávónak" színezetű, 1.1k-s ajánlattal, de hősünk elszántsága, és levédett 1.5k-s ajánlata verhetetlennek bizonyult. A "kincs" az övé lett, de persze a családja szerint ez is úgy hiányzott, mint dögvész a lepratelepen.
Ezzel párhuzamosan tett szert egy routerre is, egy hasonló oldalon, de ezzel nem untatlak Titeket, biztosan nem meglepő, hogy nem véres licit-csatározások útján nagyon olcsón megszerzett, milliókat érő, mintentudó routerről van szó.

FELESLEGES-ERŐFORRÁS DILLEMA

A helyzet adott volt, csak kicsi gebasz akadt. Ugyanis a routerből 4 felé osztott internet hozzáférésből csak 3 kellett. Más, "normális" embereknél ez teljesen életszerű, de könyörgöm, ennél a srácnál mit nevezhetünk annak?! Persze, következett a szokásos habparty-szöveg, csak úgy alibiből, ami nem éppen az épelméjű és békés végkifejlethez vezető utat hivatott kikövezni. "Kihasználatlanul heverjen egy port?! Hát lopom én a villanyt, vagy mi?!" Mit csináljon a negyedikkel? Hol tölt el sok időt? Naná, mindenki kitalálta, természetesen a sufniban. De a sufniban nincs hely. Nem fér el már semmi, csak Ő, ha magasugrókat megszégyenítő mozdulatokkal sikerül magát bedolgoznia a munkaasztalhoz. Ebben, milyen érdekes, nem elhanyagolható szerepet játszanak a történet kezdetén leírt kacatok. Mindegy, első körben azért biztos, ami tuti, bekábelezte a netet a sufniba, amihez természetesen megvolt minden kábel, csati és szerszám, hogyne lett volna!

A NAGY PRÓBA

Ekkor bekövetkezett az, amire olyan sokat várt. Össze kell dobni a furfangosan megszerzett, kukázott alaplapból egy gépet. Hősünk nem esett kétségbe, cirka 3 perc alatt kitúrt az alkatrészhalmok alól egy tápot, egy elvileg működő 10GB-os Seagate vinyót, két 256-os DDR-t, egy igazi bolhapiacon fillérekért szerzett, rézmagos S478-as hűtőt, némi kábelt, no meg az egy hét várakozó tespedés alatt olcsón vásárolt, 2.4GHz-es, pentium4-es prockót.
Asztalon gyors dugdosás, proci be, hűtő rá, IDE-oda, 20pin-ide, RAM be, billentyűzet, egér, monitor, LAN ráakaszt, upsz, a P4-es proci-tápcsati hiányzik a tápról, az csak P3-as. Semmi baj, másik, rossz tápot előkapta, 20pines csatijának széléről levágott 2x2 csatit,a jó tápról lenyesett egy molexet, és egy laza villanyszerelős sorkapoccsal már meg is volt oldva a 4pines tápcsati. Még egy kapcsoló az alaplap pwr tüskéire, egy türelmetlen, de ellentmondást nem tűrő kattintás rajta, és go!
Felpörgött a procihűtő, pittyent egyet a lap, kattant a monitor, az egér görgője is szép kéken parázslott, majd megjelent a monitoron a jellegzetes Asus intro-kép, a nagy X-series felirattal. Gyors DEL nyomogatás, hoppá, itt egy BIOS. Kicsit turkált benne emberünk, megnézte, hogy mi, hol, merre és mennyi, kicsit rulez, állítható FSB és CPU szorzó? Ekkora királyság nincs is széles e világon. Kukázott lapot a PC-re éhezőknek!
Miután képzeletben beborogatta a vállát, ami a szintén képzeletbeli sajátváll-veregetések következtében igencsak bedagadt, kikapcsolta a kütyüt és ráakasztott egy CD-ROM-ot.
Kissé nehéz volt eldönteni, hogy a raklapnyi ODD közül melyik is felelne meg ama nemes célnak, hogy segítségével XP Pro SP2 nevezetű, atoműber OS-t varázsoljon sufnituning gépére, de a harmadik probálkozás sikerrel járt, és feltelepült az oprendszer.
Utána még kisebb driver telepítésekre volt szükség a lap sajátságos, integrált vezérlői miatt, de ez már eltörpült azon probléma mellett, hogy hova a bánatba tegye a gépet, hiszen a munkaasztalon nem maradhat, lévén annak háromnegyedét elfoglalva igencsak megnehezíti az ott folyó fontos munkálatokat.

MAJDNEM KIDERÜLT, HOGY FÜSTTEL MEGY

A tesztelgetés 3 napja alatt ott trónolt az egész cucc, és ebből kisebb galibák is keletkeztek, ugyanis a rögzítés hiánya miatt előfordult, hogy a HDD fémháza olyan helyen ért az alaplap szintén csupasz részeihez, ahová nem kellett volna, amit a sufnituning gép kék képernyővel jutalmazott. Gazdája bírta amúgy a kék színt, csak nem a képernyőn, és nem fehér betűk ezreivel telerondítva.

AZ ISTENI SZIKRA

A nagy bosszankodás odáig fajult, hogy maga elé dörmögte a varázsigét, amely kihúzva Őt a pácból, újfent a jól ismert "bedagadt váll"-szindrómával kecsegtette.
- Mindjárt lecsavarozlak egy Hilti szalaggal, aztán majd nem csúszkálsz neki a lapnak! - mormolta a mit sem sejtő HDD-nek. Majd olyan erővel hasított belé a felismerés, amilyet csak Einstein érezhetett a relatívitás-elmélet felfedezésekor. Rá kell szerelni valamire, hogy stabil legyen. Ideiglenesen csak, hisz ki tudja, meddig húzza ez az alaplap. Akkor meg minek bajlódni a házzal, úgysem fér el, meg így sem fog, de majd meglátjuk. Lapra jó szerelni, a famenetes csavarnak nem kell lyuk, oda csavarja, ahová tetszik. A sufni természetesen bővelkedett "véletlenül" megmaradt, különféle méretű és színű bútorlapokban, amiből hamar ki is választódott a szerencsés, amelyik a hátán hordhatja eme nemesen egyszerű, mégis gyors és stabil gépet.

A MEGVALÓSÍTOTT SZIKRA

Nem vesződött sokat az elrendezéssel, a tápot és a HDD-t két-két Hilti szalaggal rőgzítette, az alaplapot pedig gumi alátétek közbeiktatásával csavarozta rá a bútorlapra. ODD-vel nem vesződött, ez csak netes gép, ha kell valami, ott az USB meg a pendrive.
Közben eszébe jutott, a csavarok lehet, hogy átütik a 18mm vastag lapot, ezért már minden rajta volt, amikor felállította függőleges helyzetbe, és mögötte lekukkantott, hogy nem állnak-e ki a bútorlapból a csalafinta, hegyes végek, amelyek minden erejükkel az Ő vérének kiontásán fáradoznak majd. De ilyen veszély nem fenyegetett szerencsére. Amint elemelte tekintetét a lap aljától, ami még mindig függőlegesen állt, meglátta a falat. Aztán visszanézett a lapra. Megint fal. Lap. Fal. Lap. Fal. Hát ez párhuzamos! És rajta van a gép! És nem kell az asztalon maradnia, mert felakaszthatom a falra! Ha akarom. Akarom? Naná!
Gyors tettek következtek, semmi furfang, semmi hájtek, csak két kis darab Hilti szalag, rácsavarozva a lap felső élére, na meg két szög a falba, és kész. Miközben járt a keze, már szinte fizikai fájdalomként élte meg, hogy ezért Őt mennyien vállon fogják veregetni, az viszont eszébe sem jutott, hogy bérelt lakás lévén, a lakás tulaja ha nem is vállon, de sokkal inkább szájon fogja csapkodni a kilyuggatott fal miatt, miközben milliókkal csapolja majd meg a kicsengetett kauciót.
Az eszement ötlet alant látható megvalósulása csak erős idegzetűeknek ajánlott.

EGY KIS UTÓMUNKA

Ezután még kisebb finomítások következtek, úgymint kábelek rögzítése a lapra, bekapcsoló gomb optimális, sőt, ergonómikus helyének kialakítása, ami írtózatos előkészítés után két csepp pillanatragasztó hathatós közreműködésével a bútorlap felső élénél kapott cianoakrilát mérgezést.
Kisebb zavaró körülmény volt még a feleség felmosdatása, aki nem tudván a falon zünnyögő ketyeréről, gyanútlanul benyitott, hogy szokás szerint előássa az alkatrészhalmok alól a szebb napokat is megélt, LG márkájú, alapfeszen 1800w-ot tudó porszívót, takarítás céljából, de az űbertuning sufnigép olyan hatással volt rá eme első találkozáskor, hogy majdnem szívszélütésbe fulladt a konfrontáció.
A gép történetéhez még hozzátartozik az is, hogy az állítható CPU jellemzők segítségével a proci frekvenciája nem maradt érintetlen, és mivel a lap max. 24%-os ocerclock-ot engedett meg alapfeszen, azt barátunk ki is használta, és 165-ös FSB-vel 2.97GHz-re emelte a CPU 2.4GHz-es órajelét. Azóta is nagyon stabil a gép, és ami a legfontosabb, a kukázott lap nagyon jól bírja a strapát.

KERESZTAPA-SZINDRÓMA

Mint minden gondos gazda, emberünk is törte a fejét, hogy eme torzszülött hozzá méltó nevet kapjon. Mivel az ominózus bútorlap egy Ikea remekmű része volt egykor, és ugye ez a cég szereti lapra szerelt cumókkal átverni a balek vásárlókat, adott volt a lapra szerelt PC elnevezése is: Ikea PC.
Remélem hasznos volt ez kissé nagy fenekűre kerített történet, vagy legalábbis élvezhető. Azért választottam ilyen stílust, mert magáról a gépről tényleg nincs mit írni, és az ötlet sem sem olyanfajta, amit oldalakon át lehetne taglalni és magyarázni. A képek többet beszélnek, tehát a végére még néhány:

tatabike

"...mert a kamion a miénk, és el akarunk menni vele..."