Furcsa dolog a rajongás, könnyen áldásnak érezhetjük, pedig olyannyira átok is lehet.
Az egyik legnagyszerűbb dolognak tarthatjuk, ha egy szerelmespár rajong egymásért, azt gondoljuk mennyire aranyosak, nem bírnak meglenni egymás nélkül, jó dolognak hisszük, hogy csak egymásra tudnak gondolni, még csak féltékenynek sem kell lenniük egymásra. Tökéletesnek tűnik, de valóban az? Olyan jó ha nem tudnak semmi másra koncentrálni csak arrra, hogy mi lehet a kedvesükkel, vagy hogy nem bírnak meglenni egymás nélkül, így szinte kínzásnak hat, ha távol vannak egymástól, ha mindent háttérbe szorítanak csak azért, hogy több időt tölthessenek együtt? Nem hiszem. Van olyan ismerősőm aki szerinte ez jó, és így élnek. A párja kimaradozik az iskolából, hogy előbb találkozhassank, de ő az elején tart a dolgoknak, hosszú út áll még előtte, nem úgy mint neki. Neki eddig volt jövője, most is van, de ez már kevésbé olyan fényes. Előtte állt az egyetem, a diploma, talán még munkalehetőség is egy nagyvárosban. Mostanra ezek egyre távolabbiak, marad neki az adóság és a munkanélküliség egy kicsiny faluban.
De ha belegondolunk ez a jobbik fajta rajongás, hisz ez kölcsönös, de mi van, ha csak az egyik fél rajong a másikért, és csak ő keresi állandóan a másik társaságát? Na, ez már kevésbé jó. Egyikük képes meglenni a másik nélkül, persze szükséges hogy kedvelje, de nics ráutalva, még a másik mint egy szenvedélyfüggő odavan érte. Persze még találkoznak semmi gond, megkapja a napi adagját, de előbb-utóbb aki nics ráutalva a másikra, el fog távolodni, jön valaki, monjuk egy társ, akiért ő is rajonghat, és így ideje nagy részét vele akarja majd tölteni, elszakad az elsőtől aki egyedül marad illetve kettesben a bánatával. És minden apró újboli találkozás csak kínzás lesz számára, hisz utána elválás következik, ami számára oly nehéz. Az egész olyan lesz, mitha soha nem bírna leszokni, mitha mindig emlékeztetnék rá, hogy milyen jó volt és most milyen rossz. Az egyetelen kiút könnyen csak a végleges elszakadás lehet a másiktól, de ennek nagy ára van, a szíve fog belehasadni, mégis, ha nem teszi meg csak szenvedni fog, felörli saját magát.
Ugyan néha segíthet az, ha átgondoljuk, mi tetszik annyira a máikban, miért rajongunk, és próbáljuk mi is elérni azt. Példának okáért, ha azért kedveljül mert szókimondó, hát legyünk mi is azok, így idővel magunkért rajonghatunk. Azonban ezek nem mindig elérhető dolgok, sokszor egyediek, és ez így van jól, ezért kedvelünk valakit.
Ezek után jó, ha rajongunk valakiért?
A válasz, hogy lehet jó, sőt talán még kell is, de csak mértékkel. Jó, ha van valaki aki felvidít minket, akivel nagyszerűen érezzük magunkat, de soha ne hagyjuk hogy rá legyünk utalva, főleg ne érzelmileg. Tudjunk mértéket tartani, mert ha ezt megtanuljuk, akkor lehet jó dolog a rajongás.
