Halk morajlásra ébredt, ami fokozatosan erősödött süvítő motorzúgássá. Az APC lassan döcögött kíméletlenül elmorzsolva minden kisebb akadályt, ami vaskos lánctalpai elé került. Délután fél kettő körül lehetett, ahogy a keskeny rostélyokon beszűrődő napfényből meg tudta állapítani, nyaka kényelmetlenül elzsibbadt, ahogy nekifeküdt az erőpáncél légtisztító rendszerének gégecsövéhez. Valószínűleg a kövecses talaj miatt erősödött fel a szállítójármű zajongása és ez keltett olyan ismeretlen zajt, amire végül felébredt. Rajta kívül még négyen rázkódtak, szorongtak a felszereléssel telezsúfolt járműben leszámítva a vezetőfülkében éneklő sofőrt, Jim Kalisnyikovot. Az utasfülkébe vaskos por szűrődött be kintről, amitől köhögnie kellett. Ahogy könnyes szemmel körbenézet az utastérben újra ráeszmélt, hogy Felix őrmester tényleg nem tréfált, amikor kijelentette, hogy újoncokat is el akar hozni a bevetésre. A két füstös képű, csillogó szemű újonc most, mint beszart galamb kucorogtak az APC hátsó ülésein, szemeikből a páni félelem sugárzott.
Nagyszerű! – gondolta. Még csak az hiányzott, hogy ezekre is vigyáznia kelljen. Elég volt neki a nagyszájú „Brownnose” Felix seggére vigyázni minden bevetéskor. Elvégre ha ő nem ekkora seggnyaló, most rajta sem feszítene erőpáncél. A maga módján még kedvelte is, annak ellenére, hogy nem volt valami nagy stratéga, de a felszerelésért szinte mindent, azaz majdnem mindent képes volt elkövetni a bázison. Neki köszönhette azt is, hogy most a kezében tarthatott egy igazi muzeális darabot a hadsereg hadfelszerelés-raktárából. Hetekig küzdöttek Jim-mel, hogy levakarják a konzerválásra használt fegyverolajat erről a majd száz éves légvédelmi ütegről. Maguk között csak „ötvenesnek” hívták a meggyőző tűzerejű Browning M2-est és mivel ez nem tartozott a rendszeresített csapatellátmányhoz csakis Félix érdeme, hogy egyáltalán elhozhatták erre a bevetésre. Azt már Félix sem tudta, hogy a három láda lőszer, amit kisírt magának egyáltalán nem átlagos „ötvenes” heveder volt, hanem speciális ajándék azoknak, akiknek a seggét ma szétrúgják. Csak észre ne vegye, hogy a rozzant APC ma sokkal keservesebben sír a többletsúly alatt, mint szokott.
Mindenesetre Felix rábaszott ehhez kétség sem fér, épp az év végi teljesítmény-felmérés idejére kellett magával hoznia ezt a két szerencsétlent, akikből a nap végére biztosan kenőolaj alapanyag lesz. A negyedik személy az utasfülkében Bill volt a „doki”. Az ő elmélete szerint Felix „seggnyalási interferencia szuperpozícó” áldozata lett, amikor rásózták ezt a két újoncot. Ez csupán annyit jelentett, hogy keresztbetehetett valami közepes kaliberű aktakukacnak. Biztos volt benne, hogy Felix csak „adminisztrációs hibának” fogja feltüntetni az akció jelentésében a két gyerek halálát. Bill soha nem tudta levetkőzni, hogy fizikusként harctéri mentősként kellett dolgoznia, ezért minduntalan próbált baromságokat beszélni. Emellett konyított valamit az energiafegyverekhez is, amit ékesen bizonyított a kezében szorongatott plazmapuska. Jim Kalisnyikov a „doki” segítségével szerkesztett egy kezdetleges célzóberendezést és tűzfrekvencia szabályzót „ötvenesre”, amit ő maga csak elsütőkapcsolóként becézett. Jim szerint ezzel szükségtelenné vált a Browning ódivatú kibiztosítása és élesítése, valamint működés közben is finomszabályozta az ódon eszköz elsütőmechanizmusát. A maga részéről ragaszkodott hozzá, hogy a klasszikus ravasz és biztosítószeg rajta maradjon a fegyveren, ha esetleg a „csúcstechnológia beszarna”.
Már egy ideje olyan zónában jártak, ahol a rádiókommunikációt lehetetlenné tette az ellenség nagy erejű zajgenerátor aktivitása. Nemes egyszerűség kedvéért egy „öveket becsatolni” felirat kezdett villogni a csapatszállító vezetőfülke felőli oldalán ezzel jelezve, hogy közelednek az akció célpontjához. A két újonc rögtön lázas ellenőrzésbe kezdett. A kezük ügyébe került sörétes puskákat ellenőrizték meglepő alapossággal. Megsajnálta őket. Előtúrt pár doboz EMP lövedéket és átadta nekik! Inkább ezt használjátok majd! – mondta és próbálta kizárni emlékezetéből a hálás pillantásokat felőlük. Bármi történjék maradjatok mögöttem! – suttogta közelről feléjük. Erre a két ládára pedig az életeteknél is jobban vigyázzatok!- mutatott a vaskos lőszerdobozokra az M2 mellett.
Az APC hirtelen meglódult. Jobbról, a napsütés irányából két találat is érte. Korához képest a jármű derekasan állta a sarat. Jim azonnal egy közeli romhalmaz felé kormányozta de az adott esetben logikus lépés végzetesnek bizonyult. Az épület mögül lassan előcammogott egy behemót, busa fejét az APC felé fordítva azonnal tűz alá vette a vezetőfülkét. A sofőrnek nem volt sok esélye, a behemótokra rendszeresített Gathling gépágyúkból halálos golyózápor zúdult, darabokra tépve a jármű elejét. Ezt nevezem útvonaltervezésnek! – gondolta miközben hallotta, hogy Felix üvöltve parancsokat osztogatott. Rezignáltan felcsatolta az erőpáncél sisakját, legalább Felix vinnyogását sem kell hallgatnia –gondolta, majd egy erőteljes rúgással kinyitotta a jármű hátsó ajtaját.
Fedezékként először hagyta el a rommá lőtt APC-t mögötte az újoncok nyögtek a lőszeresládák súlya alatt. Nagyon helyes! –gondolta, miközben azonnal tűz alá vették. Érezte, ahogy a kis kaliberű lövedékek lepattannak erőpáncéljáról. Hátrafordult és a közeli romok felé mutatott. Kézmozdulattal jelezte, hogy zárótűzzel fedezi a visszavonulást. Felix bólintott megértette, hogy csak a behemót felé mozoghatnak, talán túlélik a tíz métert nyílt terepen, ha ő zárótűzzel feltartja a harci lépegetőt. Kilépett a jármű takarásából és célba vette a monstrumot. Fél szemmel látta, hogy az utasfülkében Bill vérző fejjel, mozdulatlanul fekszik. Könyörtelen nyugalommal megnyomta az elsütőkapcsolót…és nem történt semmi. Jim basszus, megmondtam, hogy hagyjál békén a bizbazokkal! – üvöltötte és szinte a zsigereiben érezte, ahogy a behemót célautomatája felé fordul. Azonnal mocskos gejzírekként földdarabok záporoztak a lába előtt, ahogy a Gathling lövedékei becsapódtak. Zsibbasztó lökést érzett a bal válla felől, de az erőpáncélnak hála nem szakadt le a karja. Az iszonyú lökéstől földre rogyott és szeme sarkából látta, ahogy az egyik újonc cafatokra robbanva megsemmisül mellette. A másik még a jármű takarásából sokkos állapotban nézte végig, ahogy a „csúcstechnológia beszarik”. Próbálta visszanyerni az egyensúlyát és sisakja belső monitorának hibaüzeneteit figyelmen kívül hagyva a romok felé kezdett rohanni. Mögötte az újonc, mintha az élete múlna rajta együtt haladt vele, vonszolva a lőszer utánpótlást. Felix viszont beragadt a jármű fedezékében. Rohanás közben a behemót folyamatosan tűz alatt tartotta őket, amit Felix kihasznált és lézerinpulzusokkal puhította a szörny optikai érzékelőit.
Az erőpáncél légszűrő rendszerének gégecsöve felszakadt rohanás közben. A füst és a vérszag betódult a páncél légterébe. Felixnek hála a behemót „megszédült” kissé elegendő időt adva nekik, hogy bevetődjenek egy vaskos téglafal mögé. A hátán érezte, ahogy a Gathling 7.62-es lövedékei záporoznak a falra apró lökéseket gerjesztve a túloldalon. Ha most a behemóton is hasonló csúzli lenne, mint amit a kezében tart darált húsként végezték volna a fedezékkel együtt. Idegesen letépte a „vezérlőelektronikát” a fegyverről. Ajánlom, hogy ne találjalak meg élve az APC-ben Jim! – gondolta, és elnagyolt mozdulatokkal kibiztosította a fegyvert. Közben Felix bajban volt, ahogy a behemót próbálta megsemmisíteni az APC fedezékével együtt. Füst és por csapódott fel a roncsból, ahogy a szikrázó golyózápor rázúdult. Erős dübbenéseket érzett, ahogy a behemót hat acéllábán elindult valamerre. A bal kar szervómotorja már csak sárga hibaüzeneteket produkált, miközben Felix felé a „zárótűz”, „maradj fedezékben” kézjeleket mutatta. Mélyen beszívva a füstös levegőt kipördült a fedezék mögül csak hogy közvetlen szembetalálja magát a behemót gépágyúival. Egy pillanattal korábban sikerült meghúznia a ravaszt az „ötvenesen”, mint ahogy a robot gépágyúi halált kezdtek köpni felé. Az erőpáncél szervómotorjai felsírtak, ahogy a célratartott fegyverből tüzelni kezdte a szegényített uránmagvas lövedékeket. A behemót jobb oldali gépágyúja azonnal felrobbant és kifordulva fityegett a robot fején. Az elképesztő tűzerő feltépte a páncélzatát és a lövedékek mélyen behatoltak fémtestébe kisebb robbanásokat okozva. A lábát megvetve, üvöltve próbálta célra tartani az „ötvenest”, ami úgy fickándozott az erőpáncél szorításában is, mintha légkalapácsot fogna a kezében. A behemót összeroskadt, ahogy a létfontosságú alkatrészei megsemmisültek, belsejéből füstöt okádott.
Megmondtam, hogy hagyj békén bizbazokkal Jim! – dünnyögte, miután abbahagyta a tüzelést és az APC roncsa felé cammogott. Kézmozdulattal jelezte az újoncnak, hogy kezdődik a „tisztogatás”, majd kezében a füstölgő „ötvenessel” benézett roncsba túlélők után kutatva.
In memoriam Fallout Tactics!!
És a Browning M2 működés közben: [link]
Játék Intro: [link]
