Kezdeném azzal, hogy jelen írásomban nem a honi labdarúgással fogok foglalkozni ( eme profinak nevezett valamiről még egy fél mondat is sok lenne ) hanem a nemzetközi bajnokságok meghatározó csapataival, azok játékosaival és az őket körülölelő miliővel.
Majd 20 éve kísérem figyelemmel eme sportágat, 17 éve egyazon csapatnak szurkolok és a mai napig foglalkoztat az elit klubokat jellemző tradíció és hogy mit jelent „A” csapatban való szereplés.

Aki figyelemmel kíséri a labdarúgást tisztában van vele, hogy mely csapatok azok akik dominálnak a nemzetközi porondon és közülük melyek a legsikeresebbek.
Talán 3 bajnokságot lehetne kiemelni a Seria A, a Premier League illetve a Primera Division ( olasz, angol, spanyol ) a nagy egészből, melyek az évek során a legerősebbek, legmeghatározóbbak lettek Európán belül. Ez talán nem is véletlen, hiszen ezen ligákba folyik be a legtöbb pénz, itt a leglátogatottabbak a stadionok ( talán a német bajnokság ezen szempontból befér ide, sőt…. de eredményességet, pénzt, játékosállományt tekintve nem veszi fel a versenyt a korábban említett sorozatokkal ) , és nem utolsó sorban itt játszanak a legnagyobb csillagok.

A fentebb említett ligáknak is megvannak a főbb csapatai, akikre épül az egész. Kicsit talán túlzónak hat ez az „épül” szó, de milyenek is lennének ezek a szériák Barca, Real, MU, Milan, Inter …stb nélkül? Sótlanok. Unalmasok.
Az emberek szívesebben mennek el megnézni egy „nagycsapatot” tele sztárokkal, mint egy középszerű gárdát, csillogás és egyéniség nélkül ( kivétel ez alól, egy csapathoz való kötődés, de ez egy másik történet ).



Ezzel akkor meg is érkeztünk a lényeghez, a ligákat életben tartó csapatokhoz, mondhatjuk úgy, hogy az elithez. Ezen csapatok véleményem szerint a következők:
Seria A: AC Milan, Internazionale, Juventus ( kakukktojás, vajon miért )
Premier League: Manchester United, Arsenal, Liverpool, Chelsea
Primera Divison: Barcelona, Real Madrid
Ezt a felsorolást talán alátámasztja az alábbi kis lista a klubok tavaly évi bevételeiről, melyet a svájci Deloitte könyvvizsgáló cég adott hírül:
1. Real Madrid (spanyol) 292,2 millió euró
2. Barcelona (spanyol) 259,1
3. Juventus (olasz) 251,2
4. Manchester United (angol) 242,6
5. AC Milan (olasz) 238,7
6. Chelsea (angol) 221,0
7. Internazionale (olasz) 206,6
8. Bayern München (német) 204,7
9. Arsenal (angol) 192,4
10. FC Liverpool (angol) 176,0
Persze lehetne említeni még jó pár patináns klubot akik a múltban elért eredményeik alapján szintén az Európai élmezőnybe tartoznak, de jelenlegi helyzetük alapján mégsem érnek oda a legnagyobb elismerést és pénzt hozó torna a BL végelszámolásába. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők: Ajax, PSV, Benfica, Marseille, PSG … stb !

Ha pedig már elérkeztünk a csapatokhoz, nézzünk szét azok háza táján is.
A felsorolt topcsapatok közül nehéz lenne megállapítani, hogy melyik a legnépszerűbb a nagyvilágban, hiszen mindegyiknek óriási szurkolótábora van világszerte. Ami viszont megállapítható, hogy melyik csapatok mérkőzései a leglátogatottabbak a fentebb említettek közül. Természetesen azon csapatoké, amelyek a legnagyobb arénával rendelkeznek.



A mezőnyből kimagaslik a Barca otthona a Nou Camp a maga több mint 90000 fő befogadóképességével ( a klub elnöke Laporta nemrég ígéretet tett a stadion bővítésére!!!! ) Nem mellékesen a bérletes nézők száma is 70000 körül van.
Természetesen a manchesteri „Álmok Színháza” azaz az Old Trafford is több mint 75000-es átlag nézőszámmal rendelkezik, ami szintén óriási szám.
Ezen adatok görbe tükre az olasz „Öreg Hölgy” azaz a Juventus csekély nézőszámot felmutató otthona a Stadio Delle Alpi, holott a Juve Olaszország legnépszerűbb csapata, de otthonában Torinóban csak második számú az FC Torino mögött.



A fentebb említett számok is mutatják, hogy mekkora vonzereje is van egy sportágnak, ha azt megfelelő szinten művelik, illetve a vezetőség is biztos hátteret nyújt a csapat játékosainak. Ha pedig hozzátesszük, hogy a jegybevételek csak töredékét képezik egy klub éves bevételének, akkor láthatjuk csak, hogy mekkora ÜZLETRŐL is van itt szó.
Gondoljunk csak a Real Madrid 1 milliárd eurós szerződésére a közvetítési jogokra, a Barcelona hasonló összegű szintén közvetítési jogokból származó bevételére, a játékos nevével ellátott mezeladásokra ( David Beckham mikor anno a Real Madridhoz került, akkor az éppen Ázsiában túrázó „Galaktikusok” az ott tartózkodásuk alatt a mezeladásokból behozták az angol vételi árát ), a mezszponzorok ( több mint 10 millió eurós bevétel évente ) által fizetett összegekre, illetve a nagy kasszából a Bajnokok Ligájából származó euró milliókra.
Máris ott tartunk, hogy a foci a mai világban inkább üzlet mint sport. Egy szórakoztató iparág, melyben euró milliók cserélnek gazdát, emberek gazdagodnak meg, csapatok alakulnak nyereséges gazdasági társulásokká, és sztárok születnek a poros kisvárosokból.



Ha pedig már sztárokról van szó, elérkeztünk a labdarúgás másik nagy alappilléréhez A JÁTÉKOSHOZ!
Akarva akaratlanul ismerünk olyan neveket, akik mindennapjaink részévé váltak. Hiába utáljuk mondjuk a focit, ki ne ismerné Ronaldo, Zidane vagy Beckham nevét. Aki szereti ezt a sportot, őket nézi, aki meg nem nézi, róluk olvas. Egy iparág veszi körül őket, mely nagyon jól megél ezekből az emberekből. Mindez visszafele is érvényesül, hiszen a sztárok is tudatosan alakítják ki maguk körül azt a légkört, ami számukra is jövedelmező, tehát mindkét fél jól jár egymással.



Manapság a játékosok jövedelmének nagyobb százalékát a reklámbevételeik teszik ki, nem pedig a fizetésük. Furcsa ezt így kijelenteni, mikor tudjuk, hogy pl Rooney heti több mint 100000 fontot keres, vagy Beckham a nyártól heti 500000 dollárral lesz gazdagabb amerikai klubjában. Persze ez nem csak a labdarúgásra jellemző, hanem az egész élsportra manapság.



Persze nem minden a pénz. Vannak játékosok, akik a klubhűséget a pénznél előbbre helyezik. Nem is kell sokat keresgélnünk, jó néhány név kapásból beugrik. Maldini ( Milan ), Del Pierro ( Juve ), Raul ( Real ) Puyol ( Barca ) Giggs ( MU), Terry ( Chelsea ), Shearer ( Newcastle )….
Ezen játékosok neve szimbolikus is egyesületükben. Ha haljuk őket, már vágjuk is rá hogy hol játszanak, játszottak. Olyan erénnyel rendelkeznek, ami nem sok emberben van meg. Ők azok a játékosok, akik a csapatukért élnek, ők azok akiknek neve egybenőtt klubjukkal.

Hosszú oldalakat lehetne még írni a fociról, még többet a kimagasló egyéniségekről. De mivel nem regénynek készült eme írás, talán majd a későbbiekben visszatérek rá.