Dolgoztam egyszer egy összeszereldében, ahol mindenféle alkatrészekből tápegységeket állítottunk elő. Jó volt a társaság, röhögtünk rengeteget, ment a munka is meg a hülyeség is rendesen, szóval jó volt na.
Volt egy srác a csapatban, legyen a neve mondjuk Feri. Feri lesz a mai mese hőse. Feriről tudni kell hogy valami eszméletlen baritonja van, és a hangját nagyon jól tudja használni. Valamint éveken keresztül szerepjátékozott, aholis úgy megtanult hazudni, hogy az éjjszaka közepén képes téged meggyőzni arról hogy nappal van, csak túl sötét a napszemüveged. Miközben nincs is napszemüveged.
Na történt hogy egyszer Ferire valami miatt megsértődött a brigád, és nem szóltunk hozzá. A főnök is átküldte egy kisebb helyiségbe mert ott kellett valamit tenni-venni, aztán meg otthagyta egyedül. Aztán megérkezett az új kolléga. A főnök kitalálta hogy berakja a Feri mellé, hogy az ne legyen egyedül. Csakhogy a Feri éppen hátul dohányzott. A főnök felnézett a plafonra, majd lemondóan legyintett. Megmutatta a csávónak mit kell csinálni, és távozott. A Feriről szó sem esett. Csakhogy a Feri már éppen visszaért, bagózásból, és mindent hallott. Ügyesen kikerülte a főnököt, majd mikor a srác éppen pakolt a polcoknál, némán beslisszolt a helyiség másik végébe, majd kellemes baritonján köszöntötte. A srác majdnem kiugrott a gatyájából. Majd némi névcsere után a mi Ferink, aki ekkor már nagyon unatkozott, elkezte beadni a srácnak hogy ő a Feri nem is létezik, ő csak a srác elméjének játéka amit az egyedüllét elkerülése végett vetít ki a tudatalatti. A Srác persze hülyébe se veszi. Csakhogy! Jön be az egyik kolléga alkatrészért, köszönti az új srácot, Hellómivangézavagyokmizújságjóhogyittvagyszevasz! A Ferire meg mivel haragszik rá se néz, nem szól hozzá. Majd jön a következő kolléga... Ugyanez. Meg az egész kompánia szép sorban cigiszünet alkalmából. Az a gané persze követi kifele bagózni is, ahol persze hogy nem szólunk hozzá. Csávó kezd izzadni. Az a Feri nevű izé teljesen valóságosnak tűnik, de mindenki keresztülnéz rajta! Ráadásul az a sírontúli valószerűtlen hangja! A nap végére teljesen kikészült, azt vettük észre, hogy elfele menet a Feri a közelében megszólalt, teljesen neurotikusan arrébbrángott:
-HAGGYÁ! MENNYINNEN! HAGGYÁBÉKÉN!
Másnap újoncunk már nem jött. Mi lelhette?

UI:
A történetben szereplő neveket megváltoztattam, az eltelt idő alatt keletkezett fehér foltokat fikcióval befoltoztam. Feri! Ha olvasod, privizz rám hogy javítsam a pontatlanságokat!