Ezt is megértük. Ma öreg járgányom egész szemrehányóan nézett rám, amikor kitoltam a ködös reggelbe. Egy ideig kicst harákolva kapkodott a ködös levegőből, aztán megnyugodott. Így van ez. A tegnapelőtti eső egész takaros ködfátylat sóhajtott, rám is tört rögtön az őszi hangulat.
Délutánra aztán lágy napsütés próbálta fenntartani a látszatot, de hiába, már csak egy hét van ebből a nyárból. A villanydrót is mutatja az idő múlását. Nem is tűntek fel először, de az egyik macs megjelenése olyan felzúdulást váltott ki, hogy azt már nem lehetett nem észrevenni.

Jó utat, vigyázzatok magatokra, jövő tavasszal találkozunk!