Frei Tamás módszereit könnyű kiismerni. Ha épp nem szól semmiről sem a sztori, akkor nagy mozdulatok, nagy mondatok, nagy hangulat, nagy feszültség, a legapróbb mozzanat is felturbózva, és máris gerjed az izgalom, nő a nézettség.
De hát Frei Tamás a TV2-n látható, így igazából nem is várunk mást tőle. Más a helyzet, ha a gyanútlan néző a National Geographicra kapcsol, mert elhitte, hogy ez a szabadidő hasznos eltöltése.

A Vadász vagy áldozat című produkció ráadásul izgalmasnak is ígérkezik, hiszen a páviánok agresszív viselkedésének lehetséges okait veszi górcső alá. Egyszerű történetekkel indul a műsor, néhány turista-függő majom ellopja a szafari parkba látogató vendégek elemózsiás kosarát, tiszta Maci Laci fíling, bár Bubu bármelyik páviánnál aranyosabb. A riporter azonban mindjárt az elején gyanússá válik, mert drámai hangon suttogva, Frei Tamást szégyenítő széles mozdulatokkal mutogatja az útszakaszt, ahol az említett turista uzsonnáját végzetes támadás érte. Komolyan, mint ha tanítanák ezt a bulvárdokumentarizmust – még a fickó arckifejezése is ugyanolyan, mint magyar kollégájáé.

A helyzet a film felénél kezd eldurvulni. Egy pávián elrabolt egy csecsemőt, ami szakértőnk szerint megmagyarázhatatlan viselkedés. Öt perc alatt legalább tízszer látjuk a színészek által eljátszott, dramatikus belassításokkal, és horrorisztikusan homályos közeli képekkel tarkított jelenetet, amelynek során a majom kiszúrta magának a kunyhóban szundikáló kisbabát.

A jegyzőkönyv kedvéért rögzítsük: a kisbaba aludt.

No, két reklámblokk, és úgy negyedóra freista mutogatást – a felnőtt húsz méterre állt, tehát a pávián tudta, hogy húsz méterre van a felnőtt, stb. – követően a riporter kimondja a támadás első lehetséges indokát. Hogyaszongya: a nőstény páviánok gyakran elrabolják a rangsorban alattuk található más nőstények kicsinyeit, mert vagy ezzel akarják a hatalmi struktúrát stabilizálni, vagy saját elpusztult csecsemőjüket kívánják emígyen pótolni. Tehát a gyermekrabló pávián is lehet, hogy valami ilyesmi miatt tévedt a bungalóba.

Eztán újabb freista mutogatás, ötször lemegy megint az alvó csecsemős képsorozat, meg a vicsorgó páviánpofa közelről, brrrrrr, rettegjenek a nézők.

Aztán reklám. És a hirdetésözön után a műsorvezető úgy tér vissza, mint ha eddig nem is ezt a produkciót terelgette volna a végkifejlet felé. Mert hogy kifejti – persze szigorúan a szokásos alvó csecsemős, páviánfogsoros képsort követően -, a hím páviánok gyakran elrabolják a kispáviánokat, és nem is akármelyikeket, hanem a főpávián kölkeit, hogy így védjék meg magukat. Tehát amikor a páviángóré népnevelni kívánja a törzs tagjait, akkor ezek a szemfüles majmok megzsarolják a gyerkőceivel, mire az agresszív majombossz egyből lenyugszik. Vagyis az történhetett, hogy egy eltévedt hím pávián berezelt az emberi környezettől, és hogy bebiztosítsa magát, lopott magának egy emberi bébit.

Reklám.

Újból itt vagyunk – alvó csecsemő, páviánagyar -, újabb szakértő kerül képbe, aki azonnal fölülírja az eddigi sztorit, mert kifejti, hogy a gyerekrabló pávián összekeverte a gyerek hangját a kecskemekegéssel, mivel hogy a kecskék jelentik az egyik kedvenc ételüket. Az sem zavarja, hogy kb. tíz perccel korábban egy másik szakértő épp azt bizonygatta: a páviánokat ugyan nagy és félelmetes fogsorral áldotta meg a teremtő, vagy az evolúció tetszés szerint, de ezt még véletlenül sem használják vadászatra.
A külhoni Frei erre bevonul a bolygónk másik felén található stúdióba – érdekes, hogy ezek az áldokumentaristák mennyire szeretnek mindek apróság miatt Földet kerülni -, és többszöri meghallgatásos módszerrel bizonyítja, hogy a kecskemekegés tök olyan, mint a gyereksírás.

Ugye emlékszünk arra az apróságra, hogy a show azzal kezdődött: a gyerek aludt, amikor a majom lecsapott rá…

De máris vissza Afrikába, mert közben a szomszéd átszaladt az anya sikoltozására, és jól megdobálta a majmot. Ami annyira berezelt, hogy ijedtében beleharapott a gyerek fejébe. Aztán elszelelt. Szegény kissrác pedig belehalt a sérülésekbe.

Ám nem kell elkeseredni, a pávián sem úszta meg a kalandot, mert mindjárt másnap mesterlövészek érkeztek, és lelőtték a dögöt. (Hiszen visszatért a tett helyszínére, hát persze.) És amikor megvizsgálták, akkor derült ki, hogy egy fogatlan vén majom volt, akit elzavart a családja, és éhségből támadt a könnyű prédára.

Vége, The End, sajnos az már nem derül ki, hogy a fogatlan vénség mi a bánattal harapta halálra áldozatát.

S hogy mi a tanulság? Hogy az ember óvakodjon az éhes, gyermektelen, csoportfőnök, hím, nőstény, fiatal, idős páviánoktól. Meg a National Georgraphictól.