Ez is megvolt, letudtam. Multinacionális hajcsáraink sportnapot szerveztek nekünk, multinacionális rabszolgáknak a hajógyári szigeten. A cég neve nem lényeges, nem kívánom őket reklámozni. A szervezés hagyott némi kívánnivalót maga után, de egy-két óra csúszás után már nagyjából zökkenőmentesen mentek a dolgok. A munkatársaimmal a futball nemes műfajában neveztünk, vegyesen hobbifocisták és dilettánsok. Nyolc csapat nevezett összesen, így két négyes csoportra osztottak bennünket a bajnokság pontozós részére. Utólag visszatekintve úgy tűnik, nekünk volt a legjobb hozzáértő-falábú arányunk (hiába gyengítettem a csapatot), mert a csoportmeccseket egy kivételével megnyertük, és a gólarány miatt csoportelsőként jutottunk tovább. Innentől egyenes volt az út, a legjobb négy csapat között már kieséses rendszerben mentek a meccsek. Az elődöntőt simán hoztuk, majd a döntőt is megnyertük 2-1-re. Az eredményhirdetéseken mindig megütköztek a nevünkök a szpíkerek, egyszer meg is említették, hogy lehet ilyen hülye névvel megnyerni a bajnokságot (Nefürgyéle FC).

Ezután jött a neheze, ugyanis a bajnokcsapat egyik nyereménye az volt, hogy meg kellett mérkőzni a magyar médiaválogatottal ([link]). Ez egy nagyobbacska focicsapat, a tagjait közepesen és kevésbé ismert médiaszemélyiségek alkotják, akik rendszeresen fociznak, és különböző eseményekre járnak celebkedni pénzért. A teljes csapat marha sok emberből áll, hozzánk csak egy része jött el. Az egyetlen tagja, akit fölismertem, a jó öreg Teddy volt, azaz Farkasházy Tivadar. A meccs keményebb volt, mint a többi, ugyanis sima 17 perc helyett 2x20-at játszottunk. A mi csapatunkban volt 3-4 hobbifocista, a többi pedig falábú, ámde lelkes sportszerető ember (mint jómagam is). A médiások csapata hozzánk képest biztos többet focizik, na meg mi már akkor túl voltunk öt meccsen, meg pár sörön is, ők pedig tök frissek voltak. Az végeredmény ezek szerint alakult, kikaptunk 3-1 arányban, de azért nem maradtunk szégyenben, akár kiegyenlítettnek is nevezhettük volna a meccset, ha nem kapunk két góllal többet a kelleténél. Azért rendesen helytálltunk, én is rábombáztam kétszer a kapura, meg adtam pár jó passzt, amiből gól lehetett volna. A srácok egyébként jó fejnek tűntek, nem hőzöngtek, nem rúgtak fel senkit, teljesen baráti hangulatban zajlott az összecsapás. A meccs után az öltözőben azon sem akadtak fent, hogy csak hideg vízben tudnak lezuhanyozni. Teddy bácsi elkezdett még sztorizni arról, hogy a kórházban egy guruló asztal megkérte arra, hogy húzódjon félre.

Mindent összevetve jól sikerült sportnap volt, kellően kimozogtam magam a következő fél évre. Annyira, hogy most alig tudok járni az izomláztól, de majd túlélem valahogy. Hiába, nem szokta a cigány a szántást. Készült pár csoportkép is, alant megtekinthetitek. Aki kitalálja, ki vagyok a képen, vendégem egy XXL-es Sport szeletre.