Egy filmszerető ember számára nincs jobb, mint egy jó film. Egy zenekedvelő ember számára nincs is jobb, mint egy kellemes muzsika. És mit csináljon az, aki a filmeket és a zenét is szereti? Nos, nekik is van egy műfaj, amit inkább a filmek közé sorolhatnánk, és ez a musical. Mivel itt mindkét műfaj nagyon hangsúlyosan jelen van, nem vitás, hogy jó zenés filmet készíteni nehéz, hiszen egyszerre kell megfelelni a jó film és a jó zene követelményeinek. Ennek ellenére sokan sokféleképpen megpróbálkoztak vele, többnyire sikeres színpadi előadásokat átültetve filmes közegbe. A jobban sikerültek közül ajánlanék néhányat, különös tekintettel a szerintem legjobb dalokra. Vágjunk is bele!
-----
Felvezetésnek itt van mindjárt a Muzsika hangja (1965 - The Sound of Music), ami zenéjével, romantikus történetével és bájos szereplőivel bemutatása óta leveszi az embereket a lábukról (azokat, akik hagyják). A rendező Robert Wise, a két főszereplő pedig a gyönyörű Julie Andrews és sármos partnere, Christopher Plummer. A történet szerint Maria, a meglehetősen szertelen apácanövendék azt a megbízást kapja a főnökasszonytól, hogy vállaljon nevelőnői állást az özvegy tengerészkapitánynál. Akinek szüksége is van rá, hiszen nem kevesebb, mint hét gyerek fölött kell(ene) őrködnie. A feladat problematikusságát mutatja, hogy nem Maria az első, aki megpróbálkozik vele. A kezdeti nehézségek ellenére sikerült elfogadtatnia magát a szigorú kapitánnyal és a gyerekkel egyaránt. Közben persze szerelem szövődik, náci ármány készül, és nem hiányzik a vetélytársnő sem. Emellett háttérnek ott a csodálatos osztrák táj, Salzburg és környéke. Minden adott tehát egy igazi Holywood-i romantikus filmhez, azonban a Muzsika hangja mégsem ragad le a szirupban. Erről gondoskodnak a humoros dialógusok, és természetesen a kiváló zene.
Ez utóbbinak is köszönhető, hogy az alkotók munkásságát 5 Oscar-díjjal honorálták a következő évben, többek közt a legjobb rendezőnek, és a legjobb zenének járó szobrocskát is begyűjtötték, nem is érdemtelenül. Itt van mindjárt a címadó dal, a Muzsika hangja, vagy a játékos zenetanulás alapja, a Do Re Mi. A könnyed dalok mellett előkerülnek az emelkedettek is, mint az Edelweiss, vagy éppen a Climb Ev'ry Mountain. A gyerekek mellett persze nehéz lett volna kihagyni a humort, amire a So Long, Farewell, de méginkább a Lonely Goather szolgáltat szép példát. Összességében elmondható, hogy hacsak valaki nem veti el élből a romantikus történeteket, nagyon kellemes három óra elé néz, ha megtekinti a filmet.
-----
Lépjünk tovább. A következő ajánlat már sokkal fajsúlyosabb darab, nagyszerű filmélmény, de nem feltétlenül a szórakoztatás a fő célja. Már a címe is elég furcsa: Hegedűs a háztetőn (1971 - Fiddler on the Roof). A film "valahol Oroszországban" játszódik egy kicsiny faluban, Anatevkában. Az időpont a XX. század eleje, a főszereplő neve pedig Tevje, a tejesember. Semmi különleges nincsen rajta, hacsak az nem, hogy zsidó. Sokadmagával él együtt az orosz muzsikokkal, egymással nem vegyülve, de békében. Nem éppen jólétben, de becsületesen. Életét a tradíciók vezérlik, több-kevesebb állandósággal (Tradition). Ezt az "idillt" azonban két dolog is fenyegeti. Az egyik családi természetű, a jólelkü apa lányai ugyanis egymás után kerülnek eladósorba, és a szokásjog alapján az apának kell férjet választania. Csakhogy a lányoknak sosem az tetszik meg, aki az apának is megfelelő lenne, és mit tegyen ilyenkor egy vajszívű apa - pláne ha a feleség is igen "nehéz természetű". A másik probléma sokáig csak lappang, hogy aztám az egész közösségre hulljon, elkezdődik a zsidóüldözés, és a következmények elől nincs menekvés.
A film rendezését Norman Jewinson vállalta magára, és mondhatjuk, remek munkát végzett. A mű összességében egy kedvező elegy: a mindennapos élet humora, a "házasságközvetítés" nehézségei, és a kitaszítottság fájdalma egyaránt megjelenik benne.
Ezt hűen tükrözi a zene, ami hol féktelenül vidám (To Life), hol pajkos (Matchmaker), felemelő (Sunrise, Sunset, Sabbath Prayer) vagy éppen fájdalmas (Far From The Home I Love és Anatevka). A legismertebb azonban kétségkívül a Ha én gazdag lennék (If I Were A Rich Man) kezdetű szám, ami talán a témája miatt kapott ekkora popularitást. Ez a film viszont mindenképpen megérdemli a figyelmünket, akár zeneműként, akár egyszerű filmként tekintünk rá.
-----
A harmadik mű, amit szerintem mindenkinek látni kell, némiképp elüt az előző kettőtől, mind témájában, mind zenéjében. Ez pedig nem más, mint a Jézus Krisztus szupersztár (1973 - Jesus Christ Superstar). Talán az egyetlen, ami összeköti a Hegedűs a háztetőnnel, az a rendező személye.
A történet a Bibliából (is) jól ismert, Jézus földi életének végét és halálat mutatja be. Van azonban egy csavar: nem az "eredeti" történet zajlik a szemünk előtt, hanem a színészek maguk is "eljátszák" azt. Színházul a sivár kősivatagot választják, ahol újra megelevenednek a főbb események (Overture). Ugyanakkor kihasználva az újfajta alaphelyzetet, modern megjelenést és értelmezést csempésznek a filmbe. Előbbire a géppisztolyos katona, utóbbira a (rock)zene a legjobb példa. Ennél a pontnál mindnképpen ki kell emelni Tim Rice dalszövegét és Andrew Lloyd Webber zenéjét (utóbbi úriember külön kategóriát képvisel a musicalírók között).
A vallási témájú műveknél mindig hangsúlyosan merül fel az ábrázolás módja, hiszen adott esetben sokaknak akár sértő is lehetne. Itt azonban nem ez az eset, noha vallásosnak tartom magam, én nem találtam benne semmi kifogásolhatót. Az egyes szereplők ábrázolása túlzó ugyan, de jól felöleli a jézusi tanításokra adott reakciókat a hatalomféltéstől (Then We Are Decided és Jesus Must Die) és királyvárástól (Simon Zealotes) a naivitáson (What's The Buzz) és a meg nem értésen (Heaven On Their Minds, Blood Money/Damned For All Time és a címadó Superstar) át egészen a szerelemig (a számtalanszor feldolgozott I Don't Know How To Love Him). Noha a téma kevéssé tűnik alkalmasnak, azért sikerült némi humort is becsempészniük Heródes szerepeltetésével (Herod's Song). Összegezve az elmondottakat, ha a fenti számok közül legalább kettő "bejön", feltétlenül nézzétek meg az egészet!
-----
Rövid kis bemutatóm végére értem. Természetesen nem szerepel itt az összes musical, még a legjobbak közül sem, hiszen szerencsére elég sok színvonalas akad közöttük. Kettőt még megemlítenék, amelyeket leginkább azért nem mutattam be, mert magát a filmet még nem láttam. Ellenben a zene az kitűnő, és mint tudjuk, musical esetén az már legalább fél siker. Az egyik ilyen alkotás a sokak által ismert Operaház fantomja, ami nem is olyan régen került (sokadik formában) filmvászonra. A másik nem annyira ismert, ennek megfelelően nem is nagyon kapott önálló filmet, illetve amit igen, az a reakciók alapján elég véleményes. A Chess című musical érdekessége, hogy a zenét az ABBA két férfi tagja komponálta. Olyan is, tehát remek!
Az ajánlottak filmekhez mindenkinek kellemes időtöltést kívánok, és várom a te kedvenc filmes musicaljeidet!
