Nagy irodaház teteje, üvegből épült torony. Legfelső szintjén még villog a neonfény, s egyszer majd kiold az egész. Főhősünk ekkor meglátja a sötétbe boruló várost. A fények már mindenhol felkapcsolódtak és az utcákon ezernyi autó hazafelé tart. Libasorban követik egymást, csak más úti céllal. Egy-egy pirosnál feltömörül egy boly, de később ez is eltűnik. Elmennek a végtelenbe és majd holnap újrakezdik.

Percek telnek el, míg ott áll az ablak mellett és gyönyörködik a városban. Egyszer hátat fordít, sóhajt egyet. Elteszi iratait, felveszi táskáját és kulcsait, bezárja az irodáját és elindul lefele a lifttel. Udvariasságból köszönésként, bólint egyet a portásnak még, majd kimegy az iroda elé. Egy pezsgőszínű, sötétített ablakú autó várja. Beszáll, lehajtja a vászontetőt és elgurul.

Már két városon áthajtott, de még mindig csak megy és megy. Egyszer egy erdőbe hajt, felfele valami kanyargós szerpentinen. Ő van egyedül a sötétben, bevilágítja a fákat, mintha egy zavarodott szentjánosbogár kacskaringózna. Egy sötét helyen megáll, valami üres ház lehet. Belenyúl a táskába, zörög egy ideig, kinyitja a kaput és bemegy a kertbe. A lakás elhagyatott, minden bútoron áll a por, az égő is csak pislákol, megette már a kenyere javát. Nyikorgó fa lépcsőkön fellépked, egy szobába lép, kinéz az koszos ablakon, majd kimegy az erkélyre. Egy asztal, s néhány széket talál ott. Leporolja és leül. Tíz vagy húsz perc telt már el, de ő csak a panorámát bámulja, egyedül a sötétben. Lehajtja fejét, feláll, elhagyja a házat, majd újra útnak indul. Visszafele hajt most, le a hegyről. Út közben elered az eső és hideggé válik a levegő.

Csúszós úton gurul tovább, majd egyszer lelassul és megáll. Kinyílik a kapu, behajt a garázsba. Maga fölé húzza zakóját, kiszalad az esőbe, átrohan a ház ajtajához. Kinyílik az ajtó, bemegy. Leveti átázott ruháit, forró zuhanyt vesz és begyújtja a kandallót. Bemegy a konyhába, körülnéz a hűtőben és kivesz néhány dolgot. Egy tepsiben összerakja a hozzávalókat, majd az egészet a sütőbe rakja. Addig leül a tv elé és meghallgatja a híreket, végignézi a tőzsdeinformációt, meglátja újra a növekvő halálozási rátákat. Az időjárás másnapra ismét hideg és szürke időt jósol. Majd kikapcsolja a tévét, eldobja a távirányítót. Bekapcsolódik a hi-fi, az egész házat ellepi a jazz művészete, az üvegasztalra kerül egy szál vörös rózsa, boros pincéből egy vörösbor, egy aranyszélű fehér tányér, szalvéta és néhány evőeszköz. Perceken belül a sült is odakerült, egy boros pohárral.

Elfogy a sült, most a bort ízlelgeti. Elpakol maga után és bemegy a nappaliba, ahonnan a zene szól. Leül a bőr heverőre, körbenéz. Egy oklevél a falon, egy elismervény a másikon, egy festménnyel a társaságukban. Képek sehol. Polcok díszítik még a falat, a szoba sarkaiban hangfalak. Minden itt van a kényelemhez. Kellemes fény világítja be az egész szobát és még az ínycsiklandozó sült illata járja át a házat. Most a heverőn ül, előtte egy üvegasztal, rajta egy laptop, néhány irat és mellettük egy pda. Fülébe headset.

Leoldódnak a lámpák most már a kijelző fény borítja be az arcát és a szobát. Megnézi az iratokat és elkezd gépelni a laptopon, egyszer felveszi a pdaját és belép a naptárba, emlékeztetőt szeretne írni, de ebben a pillanatban lerakja, lehajtja a laptopot és a fejét egyaránt, s azt kezével támasztja meg. Hosszas ideig így ül, majd felnéz maga elé, egy könny folyik, le az arcán s ezt suttogja: Ma születtem… S itt vagyok egyedül a sötétben… Egyedül… a… sötétben… Egyedül…