Vasárnap szintúgy 3 óra környékén indultam el, csak most Vác felé, amíg bírom. Most felszerelkeztem vizzel is, mert biztosan megfogok szomjazni. Apukám tanácsára pénzt is vittem. Soha nemlehet tudni...

Ismét ki a bicikliútra, majd el Vác irányába. Egész jól tudtam menni, nem is nagy a forgalom, de a sződi bicikliúton egy nagy ág volt lombososan keresztbe az úton. A hetek viharai, itt is hatottak, sebaj, kivolt már járva melette, kikerültem majd mentem tovább. Megintcsak jó időt fogtam ki, annak ellenére, hogy elvileg délután felé vihart mondtak, de az elkerült engem.

Kezdek közeledni Vác felé, és egyre jobban látom a viharok nyomát. Majdnem mindenhol, ahol van fa a cangaút közelében, ott volt letépázott ágak, törzsek, sűrűn lehetett kerülgetni. Egyik helyen már sorba is kellett állnom, hogy átmehessek a szűk ösvényen, akkor ott éppen sokan akartak menni, muszájvolt várni. Az idő múlását a szúnyogok is érzékeltették, pár csípéssel gazdagabb lettem, bár szívesen kihagytam volna. Végre átértek, megindulhatott az én sorom is, nah, mégegy akadállyal kevesebb, sokat nemgyórsíthattam, mert újjabb akadály került elém.

Nagynehezen elértem Vácra, majd ott egy olyan fát láttam, hogy alig hittem a szememnek. Majdnem a tövénél volt kettétörve a fa, az átmérője szerintem több mint egy méter volt, nemvolt kicsi az a fa. A volt magasságára nem is tippelnék... Innen már nemvolt baj a közlekedéssel.

20-as átlagtempóban mentem Verőce felé. Vác és Verőce között van egy alagút, és onnan van egy nagy lejtő, meg is dőntött a maximális sebességemet, amit kijelzett az 50.9 km/h volt.

Verőce után jött még Kismaros. Békés kis hely, majd téptem tovább Nagymaros felé. Kis- és Nagymaros között van egy gát, aminek a tetején betonút van, az lett a bicikliút. Ez jó fárasztó volt, talán ez volt az egyik legfárasztobb része az egésznek. A vizem felét már meg is ittam. Keresnem kelett egy utcai kutat, ahol a vízkészletemet felfrissíthetem. Elértem a komphoz és a közelben találtam is egy kutat. Kicsit bevolt ragadva, erre jó erősen lenyomtam a kart, hát nem elkezdett belőle szakadni a víz?! Gyorsan alátartottam a palackomat, majd amikor teli lett, visszahúztam a kart. De a víz csak jött, nemakart elállni. Vártam egy pár pillanatot, majd megráncigáltam, de semmi. Lenyomtam mégegyszer, majd gyorsan felhúztam, de a víz csak ömlött belőle. Hát akkor mittegyek? Körülzéztem, nemnéztek, így gyorsan leléptem, vissza sem néztem. Gondolom egy idő mulva visszaált. Ez az a pont ameddig, eddig eljöttem. Hát akkor menjünk tovább.

Nagymarost elhagyva, a dömösi átkelés következett. Ha vonattal megyünk, akkor ott a dömösi átkelésnél nagyon szép a táj, Mindenfelé hegyek, alul a Duna, tiszta a levegő. Fotogén táj egyszerüen. Természetesen biciklivel is szép!

Dömös után Zebegény jött. Találkoztam egy 50 körüli párral, akik megkérdezték, hogy kb mennyire van innen a még Zebegény. Mondtam kb 5 km, de nemtudom. Elcsodálkoztak, és vissza akartak fordulni, jah hozzáteszem, hogy gyalog voltak. Elnéztem Zebegény felé, majd mondtam nekik, hogy lehet h csak 3-4 km. Az igazat megvalva fogalmam sem volt, h mennyire van, csak tippeltem.

Zebegénynél más nem is volt, mentem tovább Szobig. Szob határán egyszercsak vége a bicikliútnak, mehetek ki a főútra. Kikaptam egy nagy elemkedőt, szegény térdeim nincsenek ilyenekhez hozzászokva (még).
Felmentem a vasúthoz.Mivel jól elvoltam fáradva, és már nemvolt kedvem hazafelé tekerni, meg haza is akartam érni a 8 órási filmre, ezért úgydöntöttem, hogy inkább vonatra szállok, és hazajövök. Olyan 45 km alatt elértem Szobig, olyan 2 óra alatt.

Megvettem a jegyet hazafelé, majd megvártam a vonatot. A vonatra felszálva felraktam a biciklitárólóba, majd leültem. Végre nemkellett tekernem.
Nagymaroson nagyon sokan felszálltak és Kismaroson is. Gondolom minenki ment haza. Vácon lekaptam a bicajom a tároló féleségből, majd kezdtem készülni a leszálláshoz, pont időben, mert mögöttem jött a kalauz. Volt jegyem, de inkább nelegyen semmi affér.
Szermcsére már nemkérte el a jegyem, hagyott. Vácon átszálltam a másik vonatra, majd ott nemvolt lehetőségem felrakni a bicajtárolóba mert tömve volt, ezért beálltam az ajtóhoz.
Jött a egy fiatalabb kalauz, majd kérte a jegyem, odadtam neki, kicsit nézte és megkérdezte, hogy a biciklire hol a jegyem. Mondtam neki, hogy nemtudtam h kell venni arra is jegyet. Megkérdeztem, hogy mennyibe kerül a jegy, 190 volt, najó ennyim nincs, de van egy százasom, kikotortam, majd aztmondta, hogy ''így már jó''. Oké, így is jó nekem.
Alsógödön leszálltam majd hazatekertem.
19 órára otthon is voltam, fáradtan, de élményekben gazdagan. Aki a dunakanyarban él, azoknak csak ajánlani tudom, hogyha tehetik, akkor menjenek el egyet biciklizni, mert biciklizni jó :)