Egy kicsit túlhajszolt évnek köszönhetően, a 2011-es évnek több, mint 40 nap szabadsággal kezdhettem neki, amihez szerencsére párosult egy kis főnöki jóindulat is, így már csak a pénz, egy jó útiterv és a társaság hiányzott, hogy hosszabb időt tölthessek el egy kellően távoli országban.

Alapos nézelődés, számolgatás után végül egy amerikai körutazás lett a befutó, és azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy a lehető legtöbb mindent nézzünk meg, a megteendő mérföldek száma nem lehet akadály. A végeredmény? Kocsibérlés 28 napra, közel 7.000 mérföld. Az ambiciózus tervek tudatában nemcsak az Amerikában érvényben lévő KRESZ szabályokat kezdtem el tanulmányozni, hanem elgondolkodtam a navigálás kérdésén is.

A családi és baráti környezetben senkinek sem volt használható GPS-e, így legolcsóbb és legkézenfekvőbb megoldásként maradt egy Nokia N97 és az Ovi Maps. A használhatóság kedvéért beruháztam egy autós tartóra és töltőre, így már csak az állandó internetelérést kellett megoldani, mivel a korábbi tapasztalatok alapján az nem árt, ha 100%-os működést várok el a készüléktől.

A hazai roamingtarifák ismeretében az elég gyorsan eldőlt, hogy egy helyi SIM kártya beszerzése elkerülhetetlen. A netes kutakodás, és a telefon által behatárolt lehetőségek miatt végül az AT&T mellett tettem le a voksomat. 53,5 dollárért vettem egy SIM kártyát. Ebből 25 dollár lebeszélhető volt (10 cent a hívás fogadás és kezdeményezés, 20 cent az SMS küldés és fogadás), míg 25 dollárba került az 500 megás net. Ez utóbbinak nagy hátránya volt, hogy csak 30 napig volt érvényes, és utána már nem volt net, és nem is lehetett átvinni a megmaradt adatmennyiséget, ezt nem tartottam túlságosan korrekt megoldásnak.

Rengeteg amerikai filmben, sorozatban van olyan jelenet, ahol éppen nagyon fontos lenne, hogy tudjon telefonálni a szereplő, de éppen nincs térerő. Miután az ország nagy részét bejártuk, így le tudtam ellenőrizni az AT&T hálózat lefedettségét. Nem mondhatom, hogy tökéletesen elégedett lettem volna, főleg a magyarországi viszonyokat figyelembe véve.

A nagy városokkal nem volt gond, nem is emlékszem olyanra, hogy elment volna a térerő. Ellenben, amint elhagytuk a várost, jöttek a problémák. A nemzeti parkokban egyáltalán nem volt térerő, igaz nem is számítottam arra, hogy lesz, viszont meglepetten tapasztaltam, hogy egyes helyeken más szolgáltatók elérhetőek voltak.
Utazás közben az autópályákon néha volt, néha nem, az autóutakon egyáltalán nem volt térerő, ráadásul néha átmentünk úgy falvakon, kisebb városokon is, hogy nem sikerült egyetlen pálcikát sem megpillantani. A csúcs ebből szempontból Arizona volt, ahol több, mint 100 km-t tettünk meg úgy, hogy se autóval, se emberrel, se térerővel nem találkoztunk. Azóta is foglalkoztat a kérdés, hogy baleset esetén hogy hívunk segítséget?

A kint töltött 40 nap alatt a 25 dollárt bőven lebeszéltük, még rá is kellett tölteni 15 dollárt, viszont hangminőség gyakorlatilag hívásonként változott. Néha tökéletes volt a kapcsolat, néha alig lehetett hallani, hogy mit mondanak a vonal végén. Ezzel szemben Skype-on mindig tökéletesen lehetett érteni a másik felet, úgy látszik csak netezésre szabad használni a hálózatot.

Most térjünk rá a fontosabb kérdésre: hogy működött az Ovi Maps?

Gyakorlatilag hibátlanul, mindenhová odataláltunk, műholdat mindig gyorsan talált, még akkor sem volt gond, amikor hálózat hiányában csak a beépített GPS-re hagyatkozhatott a telefon. Kisebb gondja csak a felhőkarcolók között volt, ott időről-időre mindig elvesztette a jelet.

Az útvonaltervezését nem tudtam tesztelni, hiszen nem ismertem az utakat, lehet, hogy nem mindig a leggyorsabb úton mentünk, de a célnak megfelelt. Mivel többször is egy bizonyos úton szerettünk volna menni (San Francisco és Los Angeles között az óceánparton futó út, illetve a régi 66-os út), de ezt nem lehetett a GPS segítségével megoldani, mivel nem lehet beállítani, hogy melyik úton szeretnél menni, van olyan navigációs program, ahol ez megoldható? Ez amúgy a 66-os út esetében kisebb problémát okozott, mivel nagyon hiányosan volt kitáblázva azon a szakaszon, ahol mi mentünk, Needles és Flagstaff között.

Szerencsére az utazást baleset-és problémamentesen sikerült eltölteni, hacsak a kocsiba bezárt kulcsot nem nevezzük annak. Azonban a telefont kicsit megviselte a szélvédőn eltöltött időszak. Végig nagyon jó idő volt, és a napsütés és a hőség megviselte a ragasztást, nem biztos, hogy a szélvédőre helyezhető autós tartó a legjobb megoldás telefonok esetében, és a kijelző melletti keret kezd lejönni, így lassan itt az ideje a telefonváltásnak.

Azonban a lényegi kérdésre megszületett a válasz: bátran rábízhatod magadat az USA-ban az Ovi Mapsre.