...és kinek az akaratja?

Figyeled, hogy nem veszed észre magad? Észrevetted, hogy nem figyelsz magadra?

Tegnap beszélgettem a nejemmel a kádban, azt mondja az anyukája mondta neki egyszer, hogy „na hol lehet a legjobbat beszélgetni?”. A kádban. Ülünk a kádban egy üveg pezsgő behűtve és csodálkozunk magunkon, mint egy gyermek, hogy ennyit sikerült együtt lehúzni. Mondom neki úgy elment 10 év, hogy észre sem vettük. Itt a két lurkó, szuszognak a szobában, jó nekik. Tudnak szünet nélkül mosolyogni.
Kérdezem milyen férjet gondoltál magadnak? Mondja nem volt különösebb igénye, mert előtte már pár férfi megalázta, akikre felnézett.
Én is kerestem, hogy kire vágytam, de csak a vágyra emlékszem, hogy mérhetetlen mély volt, végtelen s örök, hogy jöjjön végre az életembe az az ember, akivel egybe olvadok, egy lesz a testünk a lelkünk, a legkisebb hibánkat is nagyra tartva, mert néha hibázunk, de azzal nyerünk, mert ha Isten velünk, akkor ki ellenünk?

Mindegy ki az, csak feleljem meg ennek a picike elvárásnak, hogy nem a személyére tekintek, nem a nagyságára, hogy hozzá képest milyen kicsiny vagyok, hanem legyen egyenlő velem, azaz ha igent mondott, tudjon mondani nemet.

7. Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin,
8. Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.
9. Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.

Mire mondott igent? Örök hűséget esküdött, holtomiglan, holtodiglan én veled vagyok, kimondta, ott voltam s hallottam, erre én is igent mondtam, igen akarom. Legyen egy velem!

Rm 8,39
Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Aztán kérdezem tőle, hogy sosem érezted úgy, hogy kevés vagyok, nem vagyok elég jó neked. Ááá azt mondja nézd meg, akikről azt gondoltam, hogy jók lennének már nincsenek együtt és a lánya is Londonban él. Nekünk meg itt van ez a kettő. Aztán arról beszélgettünk milyen rossz érzés lesz először elengedni egyedül, úgy hogy tudod nem szólhatsz rá, jaj vigyázz ne hajts a kocsik elé. Kevés ideje én viszem Őt iskolába és végig vihogjuk az utat, megállunk fát nézni, hogy nézd fa, de kafa. Aztán mondom neki ne menj fel a dombra, mert úgy gurulsz le, hogy összetöröd magad meg a táskád. Tudod te milyen drága volt? Az engem nem érdekel, hogy veled mi van de nehogy már másik táskát kelljen vennem.
Szóval érted, aztán meg vihogunk, hogy milyen hülye mindenki, kerékpár úton lopakodunk, a kerékpáromon lopakodok, legugolok, lehajolok és egy szintbe kerülök a vázzal, gurulunk így az emberek között és gurgulázunk a röhögéstől, mindenki milyen hülye.

S pont ez történt akkor is, amikor egyik este jöttünk haza és zöld lámpát kapott, tekerek utána de még messze vagyok a zebrától, Ő meg éppen rajta az elején és jön egy mentő szirénázva a keresztutcából. Mivel még nem közlekedett és nem tudja, hogy a mentőnek megkülönböztető jelzése van és az mindennél nagyobb, a kék zöldebbet kapott. Csak kihajtott eléje és én meg teli tüdőből üvöltöttem, ja vigyázz ne hajts a kocsi elé és a kezem elé kaptam a szám.

Szóval ettől féltem, mert még olyan kis gyerek, figyelmetlen. Még 2-3 év és utána egyedül fog menni az utcán, de néhány alkalommal követni fogom Őt messziről, nehogy észrevegyen.
Isten is ilyen velem szemben, tudom hogy messziről követ, látja minden lépésem és ha vihognék, hogy nézd mindenki milyen hülye, pörög a kerék, köztetek lopakodok, táska vagyok, tudod milyen drága? Valaki az életével fizetett érte/értem/érted, hogy a terhedet Ő cipelje, ő legyen a táska az élet iskolája.
S ha vihognék, hogy jaj már Apám milyen autó? Akkor nem az a lényeg, hogy milyen elé.
Beavatkozom, legyen tőlem zöld vagy kék, villoghat ezer színben. Ő az én terhem, soha nem tévesztem szem elől. Aztán megyünk iskolába.

27. 1Kor 6,20
Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, a melyek az Istenéi.
28. 1Kor 7,23
Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.

Szóval ott tartottunk, hogy a kádban. Mondom neki tegnap láttam egy filmet és volt egy néger apap benne, aki várta a fiát a ház előtt reggel. Az meg a budiban ült és füvezett. Közel nagykorú volt már és az Apja biztatta Őt, hogy költözzön el otthonról, mert elég nagy már. A nővéred is kirepült, neked is ideje már. Alig várom, hogy anyáddal meztelenül körberohanjuk a házat. A nagy segge, ahogy himbál előttem tűsarkúban, hogy bohh, bohh meg flump, flump én meg utána és a farkam jobbra huss, a golyók meg balra. Farkam jobbra, golyók balra. Huss.
Naaaaaaa Apa! Ne beszél már így Anyáról. Igen, hümmög az öreg, estére megjátszom Anyáddal.

Aztán nevettünk és ittunk még egy pohár pezsgőt. Azzal mindketten egyetértettünk, hogy jobb ha belenyugszunk és beletörődünk, hogy itt fogunk maradni örökre. Megint vihogtunk de a lelkünk mélyén bíztunk benne, hogy Isten rajtunk tartja a szemét, bár nem lehet Őt észrevenni, csak messziről figyel, néha kapja csak a keze elé a száját.

Ez meg már olyan mély fogalom, hogy az egész Bibliát beidézhetném.

Nem hiszed el? Vagy csak egy részét? Féligazságokban hiszel? Isten nem fél, bátor és ki mondja akarom, legyen meg, legyen enyém, legyünk eggyé. Vagy csak szavak?

Jn 1,13
A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

A fiad vagyok, vagy nem? Megismersz? Bár már rég nem láttuk egymást.

2Kor 5,21
Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.

Nem vagyok bűnös, igaz ember vagyok.
Aztán megint nevettünk, csak ültünk és vihogtunk a kádban.