Lehet ám, hogy nem ilyeneket kellene írni így az év utolsó napján, mert aztán az ember esetleg egy egész évet végiglelkizik a blogján :-)... de vesszenek a babonák!

Tehát, egy szakítás utáni fontos kérdések:
1) Önsajnálat nincs! Értelmetlen, és csak árt vele magának az ember, nem is kicsit. Figyelni kell erre, és amint beleesik az ember ebbe a hibába (egyedül, programok és társaság nélkül a legkönnyebb), tudatosan le kell állítania magát.

2) Az ember sokszor a szakítás után kap észbe, érzi teljes fájdalmában a veszteségét. És tesz elhamarkodott lépéseket. Épp ezért nagyon fontos tisztázni, hogy a rossz érzések vajon mekkora hányada tudható be az ember hiúságának (elhagyták, megbántották, épp magányos) és mekkora a tényleges veszteség.

3) Vajon önmagad voltál a kapcsolatban? Vagy olyan kompromisszumokat vállaltatok egymásért, ami helyett érdemesebb lett volna elengednetek egymást?

4) Nem tudsz kívülről ítélni. Hiába érzed, hiszed, tudod esetleg, hogy életed nagy szerelmét veszted el, erre igazán biztos választ csak később tudsz adni. Többnyire pont annyival később, amikor az illető már nem életed szerelme...

...ugyanis egy párkapcsolatban az idő és a felek fejlődése a dinamika. Megismersz valakit, mert az élet egymás mellé sodor benneteket. Együtt vagytok, fejlődtök, jó esetben egy irányba, rossz esetben nem. Ha amúgy is távolodtatok, a szakítás kényszerű dolog és hosszútávon nem is fáj annyira. Ha közeledtetek, de mégis közbeszólt valami, nos, az szar ügy.

A szakítás után többnyire úgy is elválaszt az élet titeket egymástól, távolodtok (sovány vigasz, de az ember úgy van felépítve, hogy később visszanézve ritkán bánja, hogy így alakult -- a régi párját úgy is olyannak látja, amilyen kép benne él, márpedig ez önvédelemből módosul sokszor).

.

Most ennyi. Ezek hangsúlyozottan csak szakítás utáni észrevételek, sokkal konstruktívabb dolog, ha az ember a párkapcsolata alatt figyel oda és gondolkodik sokat a fontos kérdéseken. Megpróbálom majd azokat a szempontokat is összeszedni, hátha segít valakinek (önmagamnak mindenképpen, ugyanis az előző hibába maximálisan beestem, és mégegyszer nem szándékozom).

BUÉK mindenkinek, ne emésszétek magatokat ma ilyesmin! :-)