Reklámok

Reklámok

Továbbra sem találva egyéb járható utat a keresőmotor bevételének hiányára, a projekt fenntarthatósága érdekében (és a befektetők nyomására) eldőlt, hogy reklámokkal fogják profitábilissá tenni a vállalkozást, ám a többiektől eltérő módon, a minimalizmus és egyszerűség jegyében oldják meg azt. A gondolatmenet eredményeként a találati lista jobb oldalán kialakított sávban szöveges, egyszerű kinézetű, rövid hirdetések megjelenítésére adtak lehetőséget. A mérnöki mentalitás -- csakúgy mint a BackRubnál -- itt is megmutatkozott az automatizmus és a hatékonyság preferálásában. Az egész folyamatot úgy alakították ki, hogy a hirdető egy jól felépített, átfogó, mégis egyszerűen kezelhető webes felületen írhatta meg, adhatta fel, rendelhette kulcsszavakhoz és fizethette ki hirdetését, mindezt a Google oldaláról mindennemű emberi interakció nélkül. Ennek a megoldásnak legfontosabb előnyei közé tartozott a késleltetés nélküli feladás, módosítás, hatékonysági mutatók számítása, valamint az alacsony költségek mindkét oldalon. Ilyen módon már a kisebb költségvetésű vállalkozások is megengedhették maguknak a marketing ezen formáját, amely hatalmas változás volt, de erről kicsit később.

A szolgáltatás 2000. októberében indult útjára AdWords néven, CPM-alapú* díjszabással. Az infrastruktúrának köszönhető gyors információfeldolgozás és a bármikor ingyenesen igénybe vehető, valós idejű eredményességi statisztika lehetővé tette, sőt, ösztönözte a hirdetőket hirdetéseik finomhangolására, jobbá tételére. Mivel a hirdetések formailag nem tértek el egymástól (csupán egy hiperhivatkozásból és az alatta elhelyezkedő rövid szövegből álltak), a vizuális figyelemfelkeltés helyett a tartalom került előtérbe. A Google tehát így az addig megszokottól eltérő szabályokat állított fel, egy olyan rétegnek is lehetőséget adott az interneten való megjelenésre, amelynek azelőtt nem volt módjuk rá, és kezükbe adta a megfelelő eszközöket a fejlődéshez. Ugyan voltak elégedetlenkedők, a keresőnek addigra már napi húszmilliós látogatottsága volt, nem lett volna jó döntés tehát elmenni mellette, kihagyva a kínálkozó üzleti lehetőségeket.

A CPM-alapú díjszabás remekül működött, és maradt is volna, ha nincs a GoTo.com (később Overture)*, amely egy aukció alapú CPC-rendszerrel* tűnt fel, és szabadalmaztatta is azt. A módszer -- melyet módosításokkal átvett a Google is* -- a hirdetésre való kattintások szerint végezte az árkalkulációt, így közelítve a hirdetők költségét a hirdetés tényleges hatékonyságához*, csökkentve a kiesett költségeket. Az adott hirdetések kattintásai után fizetni kívánt árat maguk a hirdetők és nem a szolgáltató határozta meg, de természetesen minél többet fizetett valaki, annál kedvezőbb helyre került az erre kialakított oldalsávban. A Google megoldásában ez annyiban módosult, hogy nem kizárólagosan a meghatározott díj, hanem a megjelenések és kattintások aránya is befolyásolta a pozíciót: hiába volt tehát hajlandó valaki klikkenként nagyobb összeget felajánlani, ha nem volt kellően hatékony, a rangsorolásért felelős algoritmus minden további nélkül hátrébb helyezhette más, nagyobb forgalmat generáló reklámoknál. Az elgondolás és a megvalósítás kiélezett versenyhelyzetet idézett elő az AdWordsöt igénybe vevő vállalkozások között, másfajta gondolkodásra, kreativitásra kényszerítve őket.

Említésre érdemes még az ún. "long tail''*; bár mindaddig a portáloknak kellemes haszon folyt be a méregdrágán eladott bannerhelyekből, az online jelenlévő vagy az ott megjelenni kívánó cégeknek mindössze egy apró szeletével üzleteltek. Mint azt már az imént említettem, az AdWords hatására a kispénzű vállalkozók is lehetőséget kaptak az internetes terjeszkedésre, promócióra, megszólítva ezzel egy mindaddig parlagon heverő piacot. A "long tail'' jelenséget pont ezek a kisebb halak adják. A megfelelő feltételek mellett legalább olyan fontosak, mint a nagyok, mert ugyan külön-külön kevés bevételt hoznak, temérdek van belőlük. A sok kicsi sokra megy elve alapján nem elhanyagolható a jelenlétük, és alkalmas körülmények között lehet legalább akkora gazdasági súlyuk, mint az élvonalnak. A Brin és Page által olyannyira előnyben részesített automatizmus, illetve az AdWords működési metódusa minimalizálja a megrendelők számából származó költségeket úgy, hogy emellett az átfutási idő sem romlik észrevehetően, emiatt nagyon is alkalmasak nagy számú, de kis profitot termelő üzlet, szerződés megkötésére és fenntartására. A "long tail'' elnevezést pedig leginkább akkor érthetjük meg, ha felrajzoljuk egy képzeletbeli, széles termékskálát magáénak tudó üzlet termékkeresleti grafikonját.

A "long tail" grafikus ábrázolása

A reklámpiaci megjelenés jó döntésnek bizonyult: azonnal nyereségessé tette a Google-t, a CPC ráadásul még a CPM eredményeit is túlszárnyalta, és ezzel a keresővállalat megtette az első igazán nagy lépést azon az úton, amelyen mára már üzleti óriássá nőtte ki magát. Hogy mégis mennyire, azt minden kétséget kizáróan jelzi például a Google 2009-es éve, melyet 23,6 milliárd USD-s bevétellel zárt, ennek állításuk szerint 99%-a hirdetésekből származik.

---

*Cost per mille (CPM): 1000 emberhez való eljuttatás költsége. Itt: ezer megjelenésenkénti költség.

*GoTo/Overture: A befektetőgéniuszként számon tartott Bill Gross alapította 1998-ban. Az első olyan internetes kereső, amely ún. szponzorált találatokból tartotta fenn magát. 2001 októberétől Overture Services néven volt jelen az üzleti világban, és üzleti partnerévé vált több portálnak, többek között a Yahoo!-nak és a Microsoft üzemeltette MSN-nek is. Egyike az internetbuborék kipukkanásának időszakában is profitot termelő vállalkozásoknak. 2003-ban a Yahoo! több mint másfélmilliárd dollárért felvásárolja.

*Cost Per Click (CPC): Kattintásonkénti költség.

*Az Overture szabadalomsértési eljárást is indított a Google ellen a módszerük elcsaklizásáért, de peren kívüli megegyezéssel zárult az ügy.

*A CPM egyik legnagyobb hátránya, hogy azok után is számláz, akik a legcsekélyebb érdeklődést sem mutatják a promotált termék vagy szolgáltatás iránt. A CPC ezzel szemben egy olyan magatartási formára alapoz (klikk), mely érdeklődést feltételez.

*A "long tail" kifejezést Chris Anderson amerikai üzletember és újságíró alkotta, magyar fordítása: hosszú farok.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!