Nekem nincs. A dolgok jelen állása során nem is lesz.

Igen, nem vagyok elég kitartó. Illetőleg ami nem érdekel, azt magától nem fogadja be a fejem. Ahhoz tanulni kéne, sokat, keményen, olyan dolgot, ami untat. Meg lehet csinálni, persze. Talán meg is kellene.

Éreztem már hátrányát, igen. Eddig nem nézett le emiatt senki. Általában fordítva volt, emberek inkább meglepődnek, hogy nekem nincs diplomám. Hát nincs. Helyette weboldalam van. Az sem piskóta. Azon is meglepődnek.

De. Tulajdonképpen magam is előítéletes vagyok a diplomát tekintve. Ha van diplomád, akkor biztos nem vagy annyira hülye. Talán belédvertek némi kultúrát a felsőoktatásban, netán tudsz helyesen írni, esetleg birtokában vagy a széles látókörnek, csak végigvergődtél négy-öt éven keresztül jónéhány vizsgán. Lehet, hogy csak a dekoltázsod miatt, de az sem megvetendő. Egy jó dekoltázs már félsiker.

Cikkeket írok, press biléta fityeg a nyakamban. Kommunikáció szakra nem vettek fel. Informatika-kommunikáció szakpár volt meghirdetve (ELTE), felvételi informatikából. 18 évesen, számtech tagozatos gimi után azt gondoltam, hogy ez lófütty. Besétálok, megmondom, hogy mi az a DOS, és felvesznek. Felvételin két dolog derült ki:
1. 16 fős a szakpár, 14 ember volt írásbelizni.
2. Programozni kellett.
3. A fél gárda rögtön haza is ment.

Gondoltam, hogy ezek után mindegy, hogy mit alkotok, tutira felvesznek. Összes Turbo Pascal tudásomat előszedtem, és valami mozinak az admin programját kellett megírni, én kizárolag a FOR ciklust ismertem. Lett is szép menü, kurzorgombokkal fel-le, aztán letelt az idő.

Egy embert vettek fel. 28 éves volt, 10 éve programozóként dolgozott.

Vajon mi az anyámat akartak akkor oktatni öt éven keresztül?

Szóval nem lett diplomám, bár egy OKJ programozóit azért elvégeztem, hogy ha majd ennek segítségével csak felvesznek informatika-kommunikáció szakra.

Soha többé nem indult ez a szakpár.

Elmentem fizetős műszaki informatikára. Jött a makro és a mikro, nekem meg nem volt kedvem jószágokkal számolgatni. Otthagytam, közben lett állásom, közben oktató lettem, amihez ugye megint általában diploma kell. Közben újságot kezdtem írni, amihez általában megintcsak diploma kell.

Van egy húgom. Két diplomája van. Ugyanennyi nyelvvizsgája, az egyik felső. Keményen megdolgozott érte. Ösztöndíjjal nyomta Hollandiában egy évig. Most dolgozik. A fizetése arra elég, hogy épp megéljen.

Volt nemrég gimis osztálytalálkozó. A gárdából két ember kivételével mindenki egyetemre ment. Én voltam az egyik, a másik börtönben ül, kinyírta az anyját. Körbeültünk egy nagy asztalt, mindenki elmondta, hogy mit csinál. A fél osztálynak még mindig nincs meg a diplomája, halasztott erre, arra, kiment külföldre, visszajött, megint halasztott. Akinek megvan, az most kezdett pár éve dolgozni. Még a karrierlétra alján van. Ha nincsenek jól eleresztett szülei, akkor még otthon lakik, saját lakás csak távoli álom.

Ki él jól? Az a srác, aki a Brokernetnél milla alatt nem visz haza havonta. Az a srác, aki szórakozóhelyet nyitott. És az a srác, aki filmes magazint készít.

Persze tudom, hogy ha vakarnám a tököm, és a normál munkavállalók életét élném, akkor 5-10 éven belül a diplomások lehagynak, tény, hogy egy normálisan működő cégnél gyorsabban lépkedhetnek fel a ranglétrán. De nem vakarom. (Csak ha viszket.) Azt gondolom, hogy igenis meg lehet élni, igen, itt Magyarországon, ha keményen dolgozol, és megvalósítod az elképzeléseid. Nem könnyű, persze. De megoldható.

Diplomás munkanélküliség? Persze, hogy van. Kiesik a delikvens az egyetemről és milliós fizetésről álmodik. Alulról kell kezdeni, diplomával is. Derogál? És enni derogál?

Nem hiszem, hogy mindenkinek diplomára van szüksége ahhoz, hogy boldogan, neadjisten jól éljen. Egyrészt szüksége van minden országnak szakmunkásokra is. Másrészt egy ügyes kezű autószerelő, villanyszerelő, fuvarozó, sofőr, órás, vagy egy tehetséges értékesítő, diszpécser, technikus simán belevághat saját vállalkozásba. Ha tényleg ügyes, jól dolgozik és korrekt, akkor lesz munkája.

Azokat viszont mélyen tisztelem, akik olyan szakmát választottak, amely köztudottan nem a zsíros keresetről híres. Tanul 4-5 évig, és lesz belőle tanár, szociális munkás, gyógytornász, nyomozó. Ők azok, akiknek sokat köszönhet a társadalom, és ők azok, akiket anyagilag a legkevésbé becsül meg az állam.

Nincs diplomám. Vallásos sem vagyok. De ettől még lehetek jó ember. És nem hülye.